Már nagyon rég uralta utoljára a punk a rádióhullámokat. A nagy kaliforniai forradalom nevei (Blink 182, Offspring) ugyan a mai napig elő-előkerülnek, mára korántsem azok, akiknek a kétezres évek elején megismertük őket. A punk első hulláma nagy hatást gyakorolt az indie képviselőire, köztük vált elegánssá a lázadás hangja. Azonban ez nem azt jelenti, hogy eltűntek volna a deszkások vagy a delikvensek, csak meg kell keresnünk őket. Én pontosan ezt tettem, és összeszedtem nektek azokat, akiknek a számait bűn lenne kihagyni a lejátszási listánkról.
10. Direct Hit!
A listát rögtön egy olyan bandával kezdem, akik hangzásukban legközelebb állnak a kétezres évek old school, skater bandáihoz. Mind gitártémáikban, mind szövegeikben megidézik a régi szép időket, melyek a drogozásról és a csajozásról szóltak, modern köntösbe tekerve, fiatalos dinamikával és haraggal megfűszerezve. Ha valaki nem akar mást, mint ugrálni a szobája közepén, annak a Werewolf Shame vagy az Artificial Confidence tökéletes partnerei lesznek.
9. Japandroids
Napjaink egyik legtöbbet emlegetett újhullámos punkegyüttese, ami képes volt újraéleszteni a kilencvenes évek korszakára jellemző fékezhetetlen energiát, anélkül, hogy idejétmúltnak hatna. A Wet Hairt vagy a Younger Us-t hallgatva semmi mást nem érzünk, mint a fiatalság megállíthatatlanságát, amitől nekünk is tombolni támad kedvünk. Sajnálatos módon a tavaly megjelent albumukon egy teljesen új hangzás felé fordult az együttes, maguk mögött hagyva lendületes stílusukat. Remélhetőleg ez csak egy ideiglenes kitérő volt.
8. Titus Andronicus
Az „egyszerű” punkegyüttesek után következzen az egyik legösszetettebb. A Titus Andronicus kizárólag konceptalbumokkal operál, melyek témája az amerikai polgárháborútól a mentális betegségekig terjed. Aki a dalszövegeket több mondanivalóval és egy csepp művészi excentrikussággal szereti, annak biztosan bejönnek a banda őszinte és dühvel teli számai, melyek kis építőelemei a nagyobb punk-rock operáknak. Aki nem merészkedne egyből a mély vízbe, az hallgassa meg a Fired Up vagy a More Perfect Union epikusokat, majd csak azután ugorjon fejest a felnőtt medencébe.
7. The Hotelier
Napjainkban nehéz megkülönböztetni az általános indie-rock hangzást a pop-punktól, ami elsősorban a közös gyökereknek köszönhető, azonban ami számomra mindig eldönti a vitát, az az énekes előadásmódja. Torz, zavart, időnként hamis, nyers és töredezett – a The Hotlier minden számában magán hordozza ezeket a stílusjegyeket. Míg a hangszerek kristálytiszták, az énekhang zajos és fájdalommal teli. A Your Deep Rest demonstrálja ezt legjobban dallamos gitártémájával és keserű szövegével.
6. The Dopamines
A punk-rock az egyik legalkalmasabb hangzásvilág, ha mindent elsöprő gitárszólók és torzított vokálok mögé akarja rejteni egy banda a melankóliát és a szomorúságot. Ezt a fogást a The Dopamines mesterfokon űzi. Csak egy pillanatra kell abbahagyni a fejrázást, és belegondolni abba, hogy mire is eresztjük ki a felgyülemlett frusztrációnkat. Számaik ritkán haladják meg a két perces álomhatárt, melyeket így is rengeteg érzéssel töltenek meg. Erre nem is lehetne jobb bizonyíték, mint a Public Domain vagy az új albumuk legjobb száma, az Open Letter.
5. Mixtapes
A legjobb bandák könnyedén mozognak a bohémitás és a tragikusság sokszor egymást keresztező mezsgyéjén, és ezt a Mixtapes szinte észrevétlenül hajtja végre. A dinamikusság nagyon fontos szempont minden punkegyüttesnél, és ebből az ohioi banda ötösre vizsgázik, ami nem kis részben köszönhető a férfi és női énekhangokat sokszor váltogató előadásmódnak, mely még közvetlenebbé, párbeszédszerűbbé varázsolja az amúgy is önreflexív szövegeket. Ha az iránytalan sodródás egzisztenciális csapdájában vergődünk, akkor a C.C.S. vagy a Hope is For People megfelelő aláfestő zenéi lehetnek mindennapjainknak.
4. Fucked Up
A hardcore- és az art-punk zsáner színeiben játszó Fucked Up nem feltétlen egy könnyed zenedélután világát hozza el az életünkbe. Akárcsak a Titus Andronicus, ők is történeteket mesélnek el albumaikon, ezek közül a leghíresebb alkotásuk a David Comes To Life, ami egy villanykörtegyár munkásának egzisztenciális metautazását dolgozza fel legalább olyan összezavaróan, mint amilyennek hangzik. Éppen ezért érdemes a számaikat albumonként fogyasztani. A Glass Boys lemezük pedig két évvel megelőzte a NOFX-et a zsánerreflexió területén, és bemutatja, milyen nehéz fiatalosnak, energikusnak és relevánsnak lenni a színtéren úgy, hogy közben kénytelenek vagyunk megöregedni.
3. Chumped
Egy laikus hallgatónak sokszor fontosabb az énekes, mint a hangszerelés, ami a punkegyütteseknél nem mindig jelent összetett vagy diverz instrumentálokat. Ez hatványozottan igaz a Chumped punk-rock kvartettre, dalaikat Anika Pyle hangja emeli a következő szintre. A női vokál eszméletlenül jól passzol a punk zenei világához, pláne, ha megkapja a neki kijáró reflektorfényt. Ezt a tökéletes párosítást a Something About Lemons önsajnáló haragja és a Novella Ella Ella Eh szatirikus szerelmes dal bizonyítja a legjobban. Sajnálatos módon a banda már feloszlott, viszont az a két lemez, amit maguk mögött hagytak, valódi punk-rock mestermű.
2. Martha
Egy újabb banda, amelyben fontos szerepet kap a női énekhang. Emellett ez az együttes az oka annak, hogy meg akartam írni ezt a listát. Amint meghallottam a tempóváltást az Ice Cream and Sunscreen közepén, egyből beleszerettem Marthába. Kevesen tudják ilyen jól nyakon ütni a pop-punk formulát, de a dallamok egyből a fülünkbe fészkelik magukat, a szövegek pedig édesek, keserűek, gúnyosak és haragosak, amiket a hetvenes évek punk hangszerelése kísér, éppen csak annyira modernizálva, hogy nosztalgikusan vágyakozzunk egy olyan korszak után, amit egyikünk sem élt át. A 2016-ban megjelent albumuk minden száma aranyat ér, de a Chekhov’s Hangnail, a Goldman’s Detective Agency és a már említett Ice Cream and Sunscreen még így is kitűnnek a többi mintadiák közül.
1. Pet Symmetry
Az első helyen szereplő banda magában foglalja mindazt, amiről eddig beszéltem. Okos, szatirikus és ironikus szövegek, energikus és dinamikus hangszerelés, valamint érzéssel teli ének. Mindent, amit egy igazi punkegyüttestől elvárnánk. Ami még érdekesebb, hogy a banda emo zenekarok veteránjaiból állt össze. A srácok a korábbiaknál könnyedebb zsánert kerestek, ami érződik is a zenéjükön. Mindez csak szórakozás, legyen szó egy nyílt levélről egy autórongálónak A Detailed And Poetic Physical Threat To The Person Who Intentionally Vandalized My 1994 Dodge Intrepid Behind Kate’s Apartment formájában, vagy új albumuk nyitódaláról, az Everyone, If Anyone-ról. Az önsajnálat, a magány és a lustaság szimfóniája köszön vissza számaikban, és ahelyett, hogy sírva fakadnának, inkább gúnyt űznek az életükből. Ha nem ez a punk mentalitás lényege, akkor nem tudom, micsoda.
Borítófotó: Japandroids / Leigh Righton
