Kit nem bánt a zápor
Kit nem bánt a zápor,
Szél sem rettent,
Hó vagy nyári hőség el nem tántorít,
Kinek teste ép,
Nem kínozza vágy,
Dühbe sosem gurul,
Ha nevet, halkan nevet,
Kinek egy egész napra elég
Négy tálka barna rizs,
Kevéske zöldség és miszó,
Ki érzéseinek sohasem enged,
Mindig értőn figyel,
És nem felejt,
Ki egy fás, árnyas ligetben, egy kis házban elél,
És ha egy beteg gyerekről hall Kelet felé,
Megy és ápolja őt,
Ha egy meggyötört anyáról hall Nyugaton,
Megy, cipelni rizskévéjét segít,
Ha egy haldokló hírét veszi Délről,
Megy és megnyugtatja, ne féljen,
Ha vitát, pereskedést lát Északon,
„Semmi értelme, elég, ugyan már”, így szól,
Ki az aszályt megkönnyezi,
De ha hűvös a nyáridő, gondterhelten jár-kel,
Bár haszontalannak legfeljebb, ha tartják,
S egy szóval sem dicsérik,
Hisz szóba sem kerül,
Ilyenné akarok lenni én.
Fordító: Simon Márton
A fordító köszönetet mond Erdős Ágnesnek a műfordítás során nyújtott segítségéért.
A borítófotót Kavaucsi Rinko készítette.
