Halál az irodalomban címen március 22–23-án, kétnapos ülésszak keretében rendezte meg a Fiatal Írók Szövetsége XI. konferenciáját az Eszterházy Károly Egyetemen. A szimpózium a sorozat kezdeményezőjének, Bednanics Gábornak, valamint két fiatal kollégájának, Balogh Gergőnek és Pataki Viktornak köszönhető. A halál régi, központi kérdése a művészeteknek, a tanácskozás azonban igyekezett nem a kitaposott ösvényeken haladni.
Ahogy az esemény felhívásában olvashatjuk, az irodalomban a halál feltűnhet fenyegetésként, tragédiaként, elhalasztani kívánt vagy várt eseményként. A konferencia célja az volt, hogy kitágítsa a halálról való irodalomtudományos beszéd lehetőségeit, előtérbe állítva a téma megragadhatóságának sokoldalúságát.
Megnyitójában Pintér Márta Zsuzsanna, a Bölcsészettudományi Kar dékánja köszöntötte a konferencián megjelent előadókat, kollégákat, hallgatókat, vendégeket. Kitért arra, hogy a 20. századi halálélmény más, mint a 18. század előtti haláltudat. Míg a középkor a haláltól indult az elmúlás felé, addig a 20. század embere az élet felől közelít a halál felé. Ennek a történeti vetületnek tanúi is lehettünk, bár jobbára a szerzők a modernség tapasztalatai felől közelítettek a témához.
A konferencia első napján három szekció várta az érdeklődőket. A korábbi hagyományokkal ellentétben idén nemcsak az előadásokra és vitákra került sor, hiszen minden prezentációt egy szekcióelnöki koreferátum követett, amely így mintegy kommentálva összefoglalta az elhangzottakat, hogy azután a vitába való átmentet is biztosítsa.
Az előadássorozatot Smid Róbert kezdte, akinek A kettős halál ökonómiája és ökológiája mint a poétikai kommunikáció eredendő mortifikációjának alapja a magyar modernség irodalmában volt a témája. Az ígéretes és komplex cím keltette elvárásokat az előadás teljesítette is, elsősorban a halál episztemológiai megközelíthetőségére támaszkodott, s ezt Smid Róbert Babits Mihály két versében, a Mint különös hírmondó… és a Csak posta voltál című költeményben gondolta tovább. Második előadóként Konkoly Dániel szintén Babits Mihállyal foglalkozott: a Haláltánc című versében vizsgálta a telefon, a halál és a hang közötti összefüggéseket. Az elemzés középpontjába magát a telefonhívást állította, mely a belső én kivetülése által szembesít a közvetített hang mulandóságával. A szekció végén Bartal Mária előadását hallgathatták meg a jelenlévők, aki Mészöly Miklós Szárnyas lovak című elbeszéléséről értekezett. Meglátása szerint a halál hozza létre az én és a mi határait. A gyászoló emlékezet alakzatát emelte ki, mely mint allegorikus metonímia, az elbeszélői perspektívák kereszteződéséért felelős.
A második szekció elején Halász Hajnalka az Esti Kornél tizenhatodik fejezetéhez kapcsolódó vizsgálódásait mutatta be. Előadásának fontos mozzanata volt az a megfigyelés, hogy itt a főszereplő élete tudatossá válik; a halál segítségével nem az értéktelítettséget, hanem az élet hiányát fogalmazta meg. A következő felszólaló Lénárt Tamás volt, aki a halál témájához az állatok felől közelített. Középponti alaknak az egeret tette meg, Byron, Mészöly, Steinbeck és Szabó Lőrinc egy-egy művén keresztül ennek az állatnak a halálhoz való viszonyában mutatva fel ember és állat alapvető különbözőségét. Balogh Gergő a megszólítás, az önmegszólítás és az én eltűnése kérdéskörét vizsgálta József Attila Magány című versében.
A harmadik szekció első felszólalója Hegedűs Máté volt, aki Kinematográf és halál című előadásában arról referált, hogy az írott szövegmédium (napi hír, tudósítás) hogyan reagált az új médiumra. A mozi hatása, a filmekben lepergő képek sora abban különbözik az írott szövegtől, hogy előbbi a testnek valamilyen közvetlen programozására vagy felmutatására képes, a valódi fizikai kép erősebb a pszichotechnikai képnél. Kispál Dániel előadása pedagógiai szempontból közelítette meg a halál fogalmát, a halál motívumát az oktatási rendszeren belül vizsgálta. Előadásában felvetette a kérdést, hogy miért van szükség arra, hogy az iskolában a halálról akár külön, illetve valamilyen műalkotáson keresztül beszéljenek? Milyen életkorban kell megismertetni a gyermekeket a halál tényével? Fontosnak tartja, hogy kisgyermekkortól kezdve ismerkedjenek meg a tanulók a halál fogalmával, az elmúlással, melyhez lehetséges eszköz lehet a mesék világa.
Szekciójának harmadik előadójaként a nevelés kérdéskörénél maradt Lapis-Lovas Anett Csilla is, aki Markus Zusak A könyvtolvaj című művében vizsgálta a halál narratív, vizuális és olvasóra gyakorolt hatásmechanizmusát. Lapis József, akinek a monográfiáját a témakörben több előadó is megidézte a tanácskozás során, itt néhány példán keresztül mutatta be, hogyan jelennek meg a halál különféle alakzatai, s mindezek illusztrálásakor elsősorban Szulyovszky Sarolta versére támaszkodott.
A konferencia első napját egy könyvbemutató zárta, a Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán és Lénárt Tamás szerkesztette, meglehetősen vaskos Verskultúrák. A líraelmélet perspektívái című tanulmánygyűjteményt Szentesi Zsolt mutatta be. A kötet számos szerzője résztvevője is volt a konferenciának.
A második napon sikerült továbbfűzni a halál és irodalom bonyolult viszonyát. Balajthy Ágnes Mészöly Miklósnak az első napon is témává emelt Pontos történetek útközben című művéről beszélt. Előadásában két kérdésre kereste a választ: milyen a halálhoz való viszonyulás az egyes szereplők részéről, és hogyan függ össze a halál idegensége és az állat megismerőképessége. Két Oravecz-epikát tárgyaló előadás következett ezután, elsőként Mészáros Márton „Így működött az isteni kegyelem” című referátumában amellett érvelt, hogy a novellaként értelmezett részlet szereplőjének, Idős Jánosnak a története nem pusztán a halál eseményeit mutatja be, hanem az életét szervező és körülvevő káosz és a halál ezt lebontó tevékenységét állítja elénk. Pataki Viktor sommás elméleti áttekintés után a halál különféle megjelenési formáit állította sorba az Oravecz-regényekben. Mindhárom előadásban a szövegmunkára, a kontextualizációra és a keretekre helyezték a referálók a hangsúlyt.
Az utolsó szekcióban elhangzott előadások némileg eltértek az irodalmi megközelítésű elemzésektől, sokkal inkább esztétikai, képzőművészeti, zenei, filozófiai kérdéseket boncolgattak, illetve a társművészetek és az irodalom kapcsolatát mutatták be. Németh Eszter előadása abban volt különleges az előadások sorában, hogy Balázs Béla és Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című művében vizsgálta a halállal való szembenézés pillanatát, ehhez hanganyagot is használt a szemléltetésre. Keresztes Balázs „More or less alive” – Az ásványi és a növényi élet metszete John Ruskin vitalizmusában címmel tartott előadást, melyben az esztéta nézeteit kortárs képi illusztrációkkal kívánta érzékletesebbé tenni. Farkas Evelin Jókai Mór Öreg ember nem vén ember című műve által igyekezett bemutatni az öregkor sajátosságainak megjelenési formáit. Elképzelése szerint a halál összeolvad valami végtapasztalattal, melyben az öregedés állandóan emlékeztet minket az idő múlandóságára.
A konferencia felhívásában tárgyként megfogalmazott halál motívuma a színes és alapos előadásokon keresztül képes volt nagyon is élővé válni. A téma több oldalról való megközelítése számos új értelmezési, elemzési lehetőséget tett lehetővé, amelyekről az előadásokhoz és az azokat követő (minden hozzászóló számára másként végiggondolt és véghez vitt) koreferátumokhoz csatlakozó vita élénksége is képet adhatott a résztvevőknek. A konferencia egésze így egyes hipotézisek újragondolását, a meglévő tapasztalatok elmélyítését, összehasonlítást és előremutató irodalomtudományi diszkussziók folytatását tette lehetővé.
Halál az irodalomban konferencia, Eszterházy Károly Egyetem, Eger, 2018. március 22–23.
A fotókat a szerző készítette.
(Az írás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-2 kódszámú ÚJ Nemzeti Kiválóság Programjának Támogatásával Készült.)
