Pláne, ha a téma sokakat érdeklő, popkulturális jellegű. Ebben, s a különleges versenyhelyszínekben látja a DebreSlam csapata a vonzerőt, amellyel az „üveg” mögé invitálhatja az arra nyitottakat. A kirakat mögött aztán kincsre lelhetnek: irodalom, előadás, ritmus, ismert érzések ismeretlen izgalmas megfogalmazásban, de főleg: közösség. A cívisvárosi slamesemények egyik szervezőjével, Mikos Ákossal beszélgettünk.
KULTer.hu: A szegedi slamélet szerves része voltál, ott és más megyeszékhelyek versenyein is dobogóra állhattál korábban. Ma a DebreSlam közösség egyik motorja vagy, szervezel, hostként vezeted az estéket. Miért álltál át a mikrofon túloldalára?
2017-ben úgy alakult az életünk a feleségemmel, hogy szerelemvárosunkat, Szegedet elhagyva Debrecenbe költöztünk. Akkor nem csak egy különleges települést, de fantasztikus munkahelyeket és egy inspiráló, családias slamközösséget is magunk mögött hagytunk.
Az „oldalbordámmal” együtt jártunk sok esten a napfény városában, az ottani társaság a szívünkhöz nőtt.
Mészáros Peti egy hihetetlenül impulzív, szerethető kört hozott létre, amit szervezőtársaival közösen az ország egyik vezető klubjává fejlesztettek. Már itt is részt vehettem a szervezésben kisebb-nagyobb mértékben, de akkor még elsősorban a versenyzés érdekelt. A debreceni slam poetry élet közelébe is egy megmérettetés kapcsán kerültem 2014-ben.
Az itteni egyetem médiatanszéke a magyar-osztrák határnyitás 25. évfordulójára hirdetett pályázatot.
A videós előválogatón továbbjutottam, majd a lovardabeli nagyszabású estet nagy örömömre megnyertem. Ekkor kezdett kialakulni egyfajta kötődés a városhoz, de főleg a közösséghez. Később többször jöttünk szegedi slammerekkel a cívisvárosba.
Amikor elérkezett a költözésünk ideje, már tudtam, hogy mint versenyző örökre Szegedé maradok, de mint szervező itt segíthetek.
Ebben pedig csodálatos támogató társamra leltem Hepp Ivánban, Debrecen örök „slampapijában”, az pedig külön öröm, hogy legjobb barátom, és egykori rádióstársam, Megyesi-Horváth Bori is csatlakozott hozzánk.
KULTer.hu: Hogyan kapcsolódtál be a munkába? Melyek voltak az elsőként felrázandó részei az itteni rendezvényeknek?
Azt tudtuk, hogy még markánsabb, könnyen felismerhető arculatot kell kialakítanunk és intenzívebb, rendszeresebb találkozási lehetőséget nyújtanunk egy-egy évadban. Az egyetlen állandó tényezőt határoztuk meg először: a hostok személyét. Ekkoriban Kosztercsi, a korábbi estek háziasszonya eldöntötte, hogy versenyezni szeretne. (És milyen jól tette, mert azóta ő vezeti a házi bajnokságunk tabelláját.)
Így eleve hiány támadt műsorvezető szerepkörben.
Mi kapva-kaptunk az alkalmon Borival. Ahogy említettem, közösen vezettünk egy reggeli műsort egy helyi kereskedelmi rádióban Nyíregyházán. Ez életünk egyik meghatározó szakasza volt az előtte és azóta is tartó barátságunkon túl. Most ezek az élmények élednek újjá, amikor Ivánnal és az egész közösséggel együtt építhetjük itt ezt a „várat”.
Aztán azt is tudtuk, hogy erre a nagyon kis szegletkőre – a két állandó arcra – építve kell egy jóval nagyobb alapkő. Ez volt az estjeink arculata és hangulata, illetve, ami azóta talán még inkább igazolta létjogosultságát: személyes kapcsolatot igyekeztünk kialakítani, fenntartani az előadókkal.
KULTer.hu: Hol helyeznéd el most Debrecent az országos slamtérképen?
Debrecenben Ivánnak és az „első generációnak” köszönhetően a kezdetektől volt slamélet, ami jó kiindulási alapnak bizonyult.
Azt azért tudni lehet, hogy a nyilvánvalóan erős budapesti közeg mellett Magyarországon Szegeden és Győrben a legintenzívebb a slamaktivitás.
De Miskolcon is egészen különleges miliőt építettek fel Barcsai Laciék. Példaként állnak előttünk ezek a klubok. Iván eddigi tapasztalataira, illetve az én egyéb vidéki és fővárosi klubokban megélt élményeimre hagyatkozva építkezünk, miközben próbálunk minél inkább egyedi hangot adni a DebreSlamnek.
Szeretnénk a legnagyobb vidéki klubok közé jutni, hogy azt a potenciált, amelyet az ország második legnagyobb városa rejteget, e téren is ki tudjuk aknázni.
Ráadásul a legjobb, hogy ez nem rivalizálás, hiszen rengeteg támogatást kapunk szóban, fellépőkben vagy akár energiákban a környező és távolabbi kluboktól, amit, ha kérnek, mi is igyekszünk meghálálni. Sőt, nagy vágyunk, hogy legalább két kollektívával testvérklubi kapcsolatot alakítsunk ki.
KULTer.hu: Mi adja a DebreSlam sajátosságát, az említett egyedi hangot?
Két pontot emelek ki szívesen. Az egyik az estjeink tematikája. Tudatosan választunk popkulturális szempontból jelentős „termékeket”, mert abban hiszünk, hogy így olyan emberekhez is van esélyünk eljuttatni a szövegek, az előadás és ezek összességének élményét, akiket másként aligha érintene meg egy előadóművészeti esemény.
Alapvetően vallom, hogy a slam poetry egy kirakatműfaj.
Abban segíthet a szó legnemesebb értelmében, hogy eladja, megmutassa a lehetséges utat az irodalom, a színészet, a performansz vagy más művészeti ágak felé. Legutóbb a Harry Potter témájú estünkre olyan emberek is betértek, akik egyébként nem feltétlenül tennék, és fantasztikus élmény, ha maradnak, vagy egy másik rendezvényen újra feltűnnek.
A másik pontot a szükség szülte: nagyon sokáig nem volt állandó helyünk, emiatt egyik kocsmából a másik szórakozóhelyre kényszerültünk vándorolni.
Aztán óriási szerencsénkre egy nagyszerű ember, Szabados Sándor a Concába invitált minket. Azóta is az egyik legnagyobb támogatónk. Emellett szerettük volna megvalósítani azt az álmunkat, hogy eggyel grandiózusabb terveket szőve a város legikonikusabb helyszínein szervezhessük a nagyversenyeinket a szokásos klubestjeinken túl. Így történt, hogy a MODEM után, a több mint százéves artmozi, az Apolló legnagyobb vetítőtermében és most a legendás Vojtina Bábszínházban léphetnek fel a slammereink.
KULTer.hu: Mit érdemes tudni a közelgő Vojtina-estről?
Amikor álmodoztunk az új évadról, akkor a létező DSPV, azaz a Debrecen Slam Poetry Verseny mellé szerettünk volna egy másik nagyversenyt, mert úgy éreztük, motiválja a rendszeresen szövegelők egyre növekvő számú csapatát, s a megméretés tétje, izgalma, illetve a szakértő zsűri segíti a minőségi produkciók születését. Az Apolló Mozis est után szinte egyként fogalmaztuk meg: de jó lenne eljutni a Vojtina Bábszínházba, mert aki járt már ott, tudja, hogy milyen mesés a hangulata.
Ezzel párhuzamosan ötlött fel, hogy – talán kicsit merész módon – szeretnénk egy csavart belevinni: meghirdettük a kötelező eszközhasználatot.
A műfaj eredeti szabálya szerint nem használhatnak a slammerek eszközt a színpadon, azonban egy bábszínház szinte tálcán kínálja a lehetőséget, hogy vegyen kézbe kelléket a fellépő. Előzetesen úgy látszik, hogy a kihívás megmozgatta a jelentkezőket, Szegedről és Budapestről is jönnek versenyzők. A két meghívott vendégünk, Bánóczi Bea és Nagy Sanyi is külön készül arra, hogy a bemutató előadásukban kapcsolódjanak a helyszínhez.
KULTer.hu: Milyen a kapcsolatotok a környező klubokkal?
Bánóczi Bea esete is jól mutatja, hogy alapvetően Miskolccal a legszorosabb, de mivel Szolnokon mostanában szünetel a slamélet a legközelebbi szomszédunk délre Szeged, kicsit északabbra pedig Nyíregyháza. Velük is tartjuk a kapcsolatot, és figyelünk rájuk, de ez igaz az ország egészére.
Minden klubot követünk és örülünk az estjeik alakulásának.
KULTer.hu: Hogyan növelitek az érdeklődő tábort szövegelők és közönség tekintetében?
A rendszeres esteken túl fontos feladatunknak, de egyben örömünknek tartjuk, amikor elmehetünk középiskolákba „rendhagyó irodalomórára”, amelyen nem csak a műfajról beszélhetünk, de egy kis szeletet is mutathatunk a közösségünkből. Ezentúl olyan inspiráló alkalmakra is hívtak minket, mint az ifjúsági ház egy környezetvédelmi estje, a Sesztina Galéria egy tárlatához szervezett versenye vagy a Debreceni Egyetemi Színházi Találkozóhoz kapcsolódó megmérettetés. Szerencsések vagyunk, jó kapcsolatot ápolunk az Európa Kulturális Fővárosa pályázatért felelős D2023 programirodával, aminek nyomán felléphettünk a virágkarneváli héten.
Minden ilyen megjelenés után néhány újabb vendég, és olykor egy-egy új, érdekes előadó csatlakozik hozzánk, ez pedig csak tovább inspirálja a többieket.
KULTer.hu: Milyen feladatok, célok állnak előttetek? Van már a fejetekben újabb megvalósítandó vágy?
Az őszi „turnénkon” még négy helyi és egy hajdúszoboszlói középiskolát vettünk célba, illetve már beszélgettünk egy-két különlegesebb estről. Mostanra egy olyan erős már-már baráti közösség kezd kialakulni, amely nemcsak a slammerek, hanem a nézők között is kezd testet ölteni, így szeretnénk a slamesteken túl zenés eseményeket, zártkörű filmes vetítéseket, könyves bemutatókat tartani.
A zene markánsan jelen van az eseményeinken, ez az egyik olyan tényező, amely megalapozza a hangulatot, ezért hálás köszönet a DJ-inknek: Bomiboy-nak és Metrokollnak.
A továbbiakban még nagyobb hangsúlyt fektetünk a közösségi médiára és az online jelenlétünkre. Ennek is egyedi hangnemet kívánunk adni. Ezen keresztül a slammereink megmutatkozhatnak, és a közönségünknek is többet adhat a hétköznapokban.
KULTer.hu: Két éve erősíted a DebreSlam csapatát. Felidéznéd a legemlékezetesebb élményed, vagy egy visszajelzést, ami motivál a továbbmunkálkodásra?
Emlékezetes minden olyan alkalom, amikor az elsőként betévedő slammerek szilárd visszatérőkké válnak az estjeinken. Motiváló, hogy van olyan tagunk, aki Erasmusos diákként Erdélyből érkezve lett oszlopos tagja a fellépőcsapatnak.
Fantasztikus az is, hogy van versenyzőnk, aki egy középiskolás vendégóránk után csatlakozott hozzánk.
De olyan is, aki Hajdúszoboszlóról, a szalagavatón elmondott slamje nyomán jött el közénk. Az utóbbi időben az egyik legnagyobb élmény az volt, amikor a Harry Potteres estünkre egy háromtagú család látogatott el – anya, apa, kamaszfiú –, és végig élvezettel hallgatták a produkciókat. A végén pedig úgy búcsúztunk el egymástól, hogy elmondták: „ők még ilyet nem láttak, de nagyon tetszett. Máskor is jövünk…”
A borítófotót Áfra János készítette.
