2018 magyar KULTlemezei (TOP 10)

A magyar popzene mozgalmas éven van túl. A botrányoktól kezdve (Majka és Curtis szakítása, továbbá a Wellhello belső bomlása sajnos túl hangosra sikerült) a teletömött fesztiválnaptáron át a kisebb-nagyobb exportsikerekig (számos külföldi showcase rendezvényen szerepeltek magyar bandák a Hungarian Outcoming Tunes közreműködésével, a Dope Calypso a barcelonai Primavera Soundon kétszer is fellépett, de említhetnénk a Middlemist Red nagy-britanniai és a Platon Karataev dél-koreai turnéját is) sok mindent felvéshettünk a popkalendáriumba. Mi most azonban magát az igen gazdag magyar zenei termést próbáljuk fellapozni, hogy egy szubjektív válogatással megmutassuk, a mennyiség nem ment a minőség rovására.

Jelen sorok írója elsősorban alternatív rockzenén, világzenén és magyar népzenén szocializálódott, az ezerarcú elektronikus színtér követői vagy a metálzene elkötelezettjei kéretik ennek tudatában forgatni a listát. A TOP 10-ben szerepelnek angol és magyar nyelvű anyagok, nagy- és kislemezek, ami azonban talán mindegyik alkotást összeköti, az a megalkuvást nem tűrő attitűd, a biztonsági játék elvetése, illetve az intuíció és a tudatos építkezés megfelelő egyensúlya. Vannak, akik a popzene műfajainak újrarajzolására is vállalkoztak idén, de olyanok is akadtak, akik maradtak a bevett színterek vonzáskörzetében, csak éppen elmentek egészen a falig.

10. Hangember – Szélkakas

A tízes lista legfiatalabb együttese. Négy évvel ezelőtt két gimnáziumi barát, Horváth Andris és Szántó Marcell elkezdett együtt gitározgatni, a kísérleti duóból pedig zenekar lett. Előbb, elkapva az alternatív értelmiségi hullámot, versfeldolgozásokkal léptek fel, az utóbbi egy-két évben viszont megtalálták saját hangjukat, amely valahol a szövegcentrikus blues rock kitalált, de hangzatos halmaza körül mozog. 2018 legelején megjelent első nagylemezük, a Szélkakas a magyar nyelvű alternatív rockzene sok évtizedes hagyományába arcátlan lazasággal írta be magát, Kárörvendő című számuk pedig az év egyik legjobban sikerült magyar nyelvű dala.

9. MORDÁI – Népdalok

Váratlanul, de nem előzmények nélkül jelent meg ősszel a Middlemist Red frontemberének szólólemeze, a három népdalfeldolgozást tartalmazó Népdalok című EP. Nóvé Soma neve 2012-ben vált ismertebbé a hazai zenei életben, az akkor szemtelenül fiatal Middlemist Red első kislemezével rögtön az ország legreménytelibb zenekarai közé került, az utóbbi években pedig nem csupán a hazai, hanem a közép-európai pszichedelikus rockzene egyik legfontosabb formációjává váltak. Az „anyaműfaj” torzított gitárhangzását, sajátos, sötét lüktetését összeházasítani a Muzsikás és Sebő Ferenc által feldolgozott magyar népzenei kinccsel már-már vakmerő vállalkozásnak tűnik, de a tizenöt perces anyagon erőlködésnek nyoma sem hallatszik. Azért maradt még min dolgozni, legfőképp az ének érződik néha bizonytalanabbnak, de a lemez hangulata az elsőtől az utolsó másodpercig ugyanolyan, ez pedig az egyik legfőbb erénye ennek az úttörő vállalkozásnak.

8. Kistehén – Bocsánat

Sok-sok év magányos dalszerzés után Kollár-Klemencz László, ha nem is engedte el, de lazábbra vette a gyeplőt. A Kistehén négy évig készülő lemezének jót tesz, hogy érződik rajta a zenekar – év közben egyébként más-más bandában is alkotó – tagjainak keze munkája. A kreatív rész többnyire a Kistehén mellett szólólemezeken és könyveken dolgozó Kollár-Klemenczé szokott lenni, és persze a Bocsánat is magán viseli azokat a zenei jegyeket és szövegmotívumokat, amelyek az eddigi lemezeket különlegessé tették. Talán még több hangsúly került társadalmi, közéleti kérdésekre, anélkül, hogy a szöveg politizálna vagy fölöslegesen szónokolna. „Soha nem ítélek el senkit, jól van minden, ahogy van” – hangzik el a Mennyire Gáz című dalban. Önellentmondások, össze- és félrerímelések, feszült ismétlések építik fel az egész albumot. Talán nem véletlen, hogy négy évig készült a Bocsánat: mondanivaló és zenei megoldások ritkán egészítik ki egymást ennyire jól.

7. Lázár Gábor – Unfold

Ha a fiatal producer neve nem cseng ismerősen, nem kell mindjárt elszégyellni magunkat, de jobb, ha megjegyezzük, hiszen egy kissé outsider műfajban, a kísérleti elektronikában Lázár Gábor nemzetközileg is elismertnek számít. Májusban megjelent Unfold című lemeze hajlamos a hallgathatóság határait feszegetni, dallamokban egyáltalán nem bővelkedik a játékidő, de azokra hajazó zörejekben, szigorú ismétlődésekben és félig megtört ritmusokban annál inkább. Amint megszokja a fülünk ezt a zenei világot, mindent megtennénk azért, hogy egy időutazás után a következő évezredben találjuk magunkat és egy intergalaktikus autópályán előzgessük az idejétmúlt technózenével működő járgányokat.

6. Söndörgő & Amsterdam Klezmer Band – Szikra

A listán egyedülálló alkotás ez a lemez, hiszen 1 óra 13 perces játékidejével magasan a leghosszabb album, de körülményeit tekintve is különleges, hiszen az 1995 óta működő, délszláv zenét játszó Söndörgő a világhírű Amsterdam Klezmer Band nem kevésbé rutinos zenészeivel állt össze, hogy együtt megírják, majd elzenéljék a Szikrát. Hozzátartozik a történethez, hogy a koprodukció a holland társaság ötlete volt, az album 12 dalából pedig mindegyik egy-egy zenekari tag saját szerzeménye. A mély együttműködés okát nem érdemes magyarázni, csak hallgatni kell. A kelet-európai gyökerű klezmer és a délszláv tamburamuzsika szinte kiált a közös örömzenéért.

5. Szabó Benedek és a Galaxisok – Lehet, hogy rólad álmodtam

A generációs életérzést megéneklő magyar zenei hagyományt a 2010-es évek elején példátlan hitelességgel folytató Szabó Benedek stabil zenekart gyűjtött maga köré az évek alatt, októberben megjelent negyedik nagylemezük pedig mind szövegvilágában, mind hangszerelését illetően jelentős mérföldkőhöz érkezett. A Lehet, hogy rólad álmodtam minden dala zongorán íródott, ez a változás pedig a lemez ritmusára és hangulatára is rányomta bélyegét, a húszas évekbeli mindennapok, párkapcsolati és baráti dinamikák helyét pedig átvették az álmok asszociatív világa és az egzisztenciális kérdések absztrakt megközelítései. Rendhagyó lemez, ellentmondásai ellenére az év egyik legfontosabb magyar és magyarul éneklő alkotása.

4. Mörk – The Death of Mörk

Újabb kislemez a listán, de helye megkérdőjelezhetetlen. A Mörk egyik évről a másikra Magyarország legexportképesebb zenekarává lépett elő. A műfaji határokat zsonglőrként dobáló és azokkal egyensúlyozó társaság a hamburgi Elbjazz Fesztiválon már játszott hatezer ember előtt másfél éve, azóta megjárták Európa egyik legfontosabb showcase fesztiválját, az Eurosonic-ot, de hazai közönségük még mindig nincs eléggé bejáratva. Zenei teljesítményüket és színpadképességüket elnézve rövid időn belül vidéki magyar városokban is lelkes követőket fognak szerezni maguknak. A The Death of Mörk című kislemezük az eddigi legkoncentráltabb munkájuk, amiben a jazztől kezdve a popon át a funky zenéig igen sok minden érvényesül, leginkább saját műfajmeghatározásuk, a „pszichedelikus soul” áll közel ahhoz, amit ezen az albumon művelnek. Laza ujjgyakorlatnak tűnhet első hallásra, de megvan benne a kellő mélység – mindez még inkább igaz a szintén idén megjelent live session kislemezükre, melyet a Supersize stúdióban vettek fel.

3. Szabó Attila – Lélekbiztosító

A Csík zenekar prímásaként már Kossuth-díjjal elismert Szabó Attila ötvenévesen kiadta első szólólemezét. A Csík már-már legendás Quimby- és Kispál-feldolgozásai mind Szabó Attila agyából pattantak ki, popzenei ambíciói pedig ebben a szép albumban nyertek formát. Elnézve a közreműködők névsorát: az embernek leesik az álla, hogy a magyar népzene ereje milyen messzire képes elérni. Mező Misi, Kohánszky Roy, Csorba Lóci és Presser Gábor sem feltétlenül a folklórhoz való viszonyuk miatt híresek, de azzal a vitalitással, amit Szabó Attila beletesz ezekbe a feldolgozásokba (és saját, családjával előadott dalaiba), új értelmet nyer minden korábbi húrpendülés és leütés. Legszebb példája ennek az esztétikai csavarnak a Fiúk ölébe a lányok 1999-es Tankcsapda-sláger, melyet Lovasi András már évek óta énekel a Csík zenekar vendégeként, ebbe a verzióba azonban bekerült egy ördöngösfüzesi betét is Falusi Mariann előadásában. Ötlet szintjén is őrültségnek tűnik ez a felállás, mindaddig, amíg az ember meg nem hallgatja. Így lesz őrültségből harmónia.

2. Ethnofil – The Edge

A decemberben tizedik születésnapját ünneplő, még mindig huszonéves zenészekből álló Ethnofil a világ- és népzenei indulásához képest 2018-ban egy elektronikával megfűszerezett fúziós monstrumot hozott létre The Edge címmel. A többek közt Franciaországba is rendszeresen hívott kollektíva eddigi legkomplexebb lemezét adta ki, melyben minden zenei ötlet épp akkor jön, amikor szükség van rá. Az első hangtól az utolsóig egy önmagát magyarázó utazássá áll össze a tíz dal, de hiába hallgatjuk újra többször, ez az univerzum még mindig rengeteg eldugott sarkot és homályos teret rejt magában.

1. The Qualitions – Echoes Calling

Hét dal, 44 perc, egyben felvéve. Nem babra megy a játék a The Qualitons új albumán. A beatgarázs-soulfunk banda több mint tíz éve zenél együtt, azonban 2018-ban adták ki legérettebb, egyben legexperimentálisabb lemezüket. Az Echoes Callingban benne van a hetvenes évek pszichedéliája, a soul líraisága és a funk hanyag eleganciája is. Az akár kilenc perces dalokban van elég idő különböző rejtekutakon barangolnia a zenekarnak, hogy végül újra és újra visszataláljon saját útjára. Akár gyaloglás, akár vezetés, akár szeretkezés közben hallgatja az ember, garantáltan magával fogja sodorni.