Beporzás
Az eső akkurátusan kinyalja
a csészeleveleket,
és én látom a levegő csomóit,
gubancait.
Rovarok, halászdenevérek
és smaragdkolibrik végzik
a megporzást a lombok örökzöld takarásában,
visszataszító gyöngédséggel.
Mint egy mérgezés, olyan a lomb.
Körülöttem a kövek néma pedagógiája.
Ki ne harapná be tövig,
ki ne kotorná ki fenékig
a föld nyirkos szaporítószerveit?
Láttam, ahogy egy hangyászsün
megbecsteleníti egy virág szemérmét,
a virág csőröcskéjében ragadós massza gyűlt össze,
füstbe fordult át az erdősáv,
a test emlékezetbe.
Mint egy mérgezés, olyan volt a lomb.
Lágy eső szitált képességeimre.
Aggteleki Mózes
Szilárd akaratod apró élőlények anyagcseréje volt,
ahogy szén-dioxidot leheltek a kövek pórusaiba,
és az eső átszivárgott lélegzetükön.
A pálca első suhintása:
a víz és a szén-dioxid molekulák
szénsavvá olvadtak össze,
hogy meginduljon a mállás
a porózus kétkedésben.
Mikor az árnyékodat nézed,
a kő a lélek tükre.
A pálca második suhintása:
a vizek mélyebbre szivárogtak,
és a hegy ízületeiből kimosták
a szorongás oldódó meszét.
A hitetlenség szerkezetében
újabb üregek, járatok nyíltak
parányi csigák és ászkák örömére.
A víz munkája a testben:
évekig tartó, lassú karsztosodás.
A pálca harmadik suhintása:
a víznyelőkön át a hegy torkába
hordalék került, és a vízfolyások mentén,
a gyomorban barlangok öblösödtek,
az arcon berogyások.
A gyomor mélyén gyarapodó függőcseppkő
és állócseppkő, összenőve
a szövetség sztalagnátjává.
És a védettnek nyilvánított erdőtakaró mélyén
sziklevelek bomlottak:
a sarjadó malaszt.
A borítófotót Rab Zoltán készítette.