Szálinger Balázs versei

Evolúció 

Autópálya íveli át
A Duna-delta egyik futni hagyott ágát.
Egymást kerülő dalok békéje, mégis,
Mondd meg: melyik az igazi folyó?

Oldalt/odaát, titkos lápi tanyán
Vizet öntenek kék műanyag hordóból másik kékbe
Át idegenek – mondd, melyikből lesz igazi tó,
Tengerszem vagy pocsolya legalább?

Egyik álom a másikat vadássza; mondd
Meg: ki tudja, melyik válik valóra
Végül, s melyiken belül lesz rémálom
Az a másik.

Ebben a percben is mennyi zseniális ötlet
Keveredik rossz társaságba
Egy mérhetetlen agyban – és most
Mondd meg, hol él az igaz Isten.

Buda hátában

Buda hátában sűrű ködből felépült hatvanmilliárd tonna hegy,
S a Vár fölött áttekintett a pesti síkra a halál.

A század kabátjára újabb gombot varrtak a felső házban,
Vonatkozó lyukakba rákosi viperák kúsztak.

Szerette karcsú hídját a város, mert piros volt, mint az őrület;
Annyi vér és oly sok viszály után jó volt megállapodni a színben.

Keletről jön? Nyugatról jön? Honnan jön végül, honnan? –
Ezer irányba kapaszkodtak a hangyák.

A felhőpárkány szélére akkor kiült egy kerge jóslat,
És hosszú fűszállal piszkálni kezdte a beteljesülést.

Vers

Jó lehet elméletben
Egy egész ország őrzőjének lenni –
Gyakorlatban idejár egy rigó
Inni a vízhez, és idever a nap is.

Elméletben árnyas és szent föveny,
S mind halhatatlan, aki rálép –
Gyakorlatban viszont forog a föld,
És bűneinkről lecsúszik az árnyék.

Borítófotó: Színház.org