Kim Leine a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron mutatta be – a Scolar Kiadó jóvoltából immár magyar fordításban elérhető – legutóbbi regényét, A szellemidéző és a tiszteletest. A kötetről, Luther nőképéről, a barokk realizmusról és a grönlandi olajmezőkről beszélgettünk a szerzővel.
KULTer.hu: Tavasszal Knausgård volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, most pedig te érkeztél az őszi Margóra. Gondolod, hogy az északi irodalom újra betört?
Ötletem sincs, de Frankfurtban Norvégia az idei díszvendég, és tudom, hogy csak idén 250 norvég könyvet adnak ki Németországban. Úgyhogy próbálnak, hogy is mondják, külföldön fejlődni. Knausgård természetesen sokat ért el Amerikában és Nagy-Britanniában, de rajta kívül szerintem főleg a krimi az, ami külföldön jól teljesít. Mi, közönséges szerzők nem sokat nyerünk ebből.
De csodás, hogy van Magyarországon olvasóközönségem.
Amikor utoljára jártam itt, 4-5 éve, akkor persze még teljesen új voltam. Nagy változást érzek az első és a mostani alkalom között. Az emberek mondják, hogy elolvastam az első két könyved, és el fogom olvasni a harmadikat is. Úgyhogy egy hosszan tartó kapcsolatra számítok Magyarországgal.
KULTer.hu: Grönland mostanában sokkal inkább a klímaválság miatt került fel a világtérképre, mint a politika miatt. Gondolod, hogy a könyveid részei ennek a hullámnak?
Nem, de talán nyerhetek belőle. Nem férhet hozzá kétség, hogy Grönland a nemzetközi politikai napirendre kerül ebben az évszázadban. Donald Trump persze be akarja vásárolni magát, ez csak az ő bohóckodása, azonban emögött az amerikai vezetés komoly szándékai húzódnak.
Grönland geopolitikailag fontos helyen van.
Persze az oroszok és Kína is szívesen bányásznák ott a modern iparnak fontos fémeket. A jég elolvad, és a föld alatt kétszer annyi az olaj, mint Norvégiában. Szóval sokkal többet hallunk majd Grönlandról az elkövetkező években. Mindeközben körülbelül 60.000 ember lakik ott, akik függetlenné akarnak válni Dániától. A kérdés, hogy ez lehetséges-e.
KULTer.hu: A grönlandiak hogyan fogadták a könyveidet?
Olvasták gimnáziumokban, és alaposan megvitatták az egyetemeken. Azt hiszem, vegyes érzéseik vannak azokkal a dán írókkal kapcsolatban, akik Grönlandról írnak. Mert ez egy kis ország. És érkezik kívülről valaki, aki megpróbálja meghatározni, hogy ki vagy. Törékenynek érzed magad, és nem tetszik, hogy kívülről érkeznek olyanok, akik megmondják neked, hogy ki vagy. Tehát ez szóba került, és vita alakult ki. Ugyanakkor, ha egy grönlandit hivatalosan megkérdeznek, hogy mit gondolsz Kim Leinéről, akkor valószínűleg azt mondja, hogy szkeptikus vagyok, nem tudom, nem tetszik. Viszont ha találkoznak velem, azt mondják, szeretem a könyveidet! Mert érzik a Grönland iránti szolidaritást bennük. Úgyhogy nehéz meghatározni a recepciót.
Azt viszont tudom, hogy a könyveim jól fogynak, meglehetősen népszerűek Grönlandon. De itt nagyszámú a dán lakosság, úgyhogy lehet, a dánok olvassák.
KULTer.hu: Dánul érhetőek el Grönlandon, igaz? Nincsenek lefordítva?
Csak dánul. Grönlandiul nem.
KULTer.hu: A szellemidéző és a tiszteletesben minden elbeszélő úgy lép be a szövegbe, hogy nevével, foglalkozásával bemutatkozik. Miért választottad ezt a megoldást?
Először az összes fejezetet harmadik személyben írtam. De néhány szereplő jött, és a saját szavaival akarta elmesélni a történetét. Szóval csak azért, hogy az olvasó tudja követni, ki kicsoda. Hogy megkönnyítsem az olvasó dolgát. Mert több mint húsz hang van a könyvben.
KULTer.hu: A könyv végén ott is a szereplők listája.
Igen. Az első olvasóim mondták, hogy készítsek egy listát, mert lehetetlen követni az összes embert.
KULTer.hu: Hans Egede, a misszionárius tiszteletes, aki az én olvasatomban a regény központi alakja – legalábbis minden fejezet az ő szavaival kezdődik – norvég és dán is, akárcsak te. Illetve még elég sokan érkeztek Norvégiából a regényben. A helyébe tudtad képzelni magad?
Azt hiszem, aki Grönlandon nem grönlandi volt akkoriban, azok közt négyből három ember Norvégiából érkezett. Mondhatjuk, hogy Egede is Dániából jött, a családja Dániából érkezett, szóval dán-norvég volt, mint jómagam. Nem mondhatnám, hogy azonosulok Egedével. Meglehetősen távolságtartó és rejtélyes személyiség, tulajdonképpen zárt. A többi szereplő közül sokakat inkább megértek, mint őt. Olvastam a naplóját, szóval elég közel voltam hozzá, de folyamatosan hátat fordít nekem. Valami lezár a fejemben. Nem igazán értem őt.
KULTer.hu: Volt akkor más, akinek kifejezetten könnyen képzelted magad a helyébe?
Kieding, az orvos. Ő is történelmi személy, és olvastam a naplóját. Hozzá sokkal közelebb állok. És Niels Egede, a fia. Hozzá is. És szinte mindenkihez a többiek közül.
Hans Egedéről végeztem a legtöbb kutatást, úgyhogy a tények szintén sokkal többet tudok róla, mint a többiekről. De rejtélyes és zárt marad.
KULTer.hu: Ezek után muszáj rákérdeznem Aappaluttoqra, a szellemidézőre, valamint Fredrik Christianra, a grönlandi, de a dán telepen nevelkedett fiúra is.
Aappaluttoq egy létező korabeli sámán volt. Nem hiszem, hogy ismerte Hans Egedét, de élt egy sámán, akit Aappaluttoqnak hívtak. Arra használtam, hogy Hans Egede ellenfele legyen, hogy kiegyensúlyozza őt. Így nem csupán Hans Egedéről szól. Hogy konfliktust generáljak. Mert a fikciónak konfliktusra van szüksége, hogy működhessen.
Eléggé átérzem Aappaluttoq helyzetét, tulajdonképpen ő képvisel engem a regényben, mert ő a varázsló. Tud utazni az időben, el tud utazni a holdra és a tenger mélyére,
szóval olyan, mint egy író. Úgyhogy ő az egész könyv titkos elbeszélője. Ez sehol sincs kimondva, de ő jelen van minden jelenetben. És ő az, aki miatt történnek a dolgok, mert ő a varázsló. Vagy ő a könyv írója. Az intertextuális és titokszerű, az olvasó elől rejtve van, de én így gondoltam rá.
Aappaluttoq kettészakad a dán és a grönlandi között. Elfogadja sajátjának a kereszténységet. És utálja a dánokat, a telepet. Pozitív szereplő és gonosz szereplő egyszerre. Megpróbálja megölni a fiát. Kettéhasadó személyiség, ezért hasonlít Morten Falckra A Végtelen-fjord prófétáiból. Az összes regényemet átszelik az ilyen típusú szereplők.
KULTer.hu: Akkor a Grönland-trilógia harmadik részében is számíthatunk hasonló szereplőre?
Abszolút! A trilógia harmadik részében a főszereplő egy grönlandi pap lesz. Az első kettőben egy dán pap megy Dániából Grönlandra, a harmadik részben egy grönlandi pap megy Nyugat-Grönlandról Kelet-Grönlandra, hogy a saját népét térítse meg, akik pogányok.
A dán pap szerepét kapja. Ez kínos helyzetbe hozza, és dilemmába kerül, így olyan, mintha meghasadna a személyisége.
Az első rész az 1780–90-es években játszódik, aztán a következő visszatér az 1720–30-as évekbe, és a harmadik az 1880-as évekbe. Így olyan ez, mint egy kerék, úgy gondolok rá, mintha az első kötet lenne a kerék tengelye, a többi pedig körülötte forogna.
KULTer.hu: Aappaluttoq egy varázsló, és a regény stílusát barokk realizmusnak hívod, nem mágikus realizmusnak. Miért?
Szerintem túl sok mágikus realista mű túl puha. Egy kicsit keményebb irodalmat akarok.
Azt hiszem, a kelet-európai irodalom tele van barokk vagy groteszk realizmussal. Ez olyasmi, mint a puha dél-amerikai mágikus realizmus továbbfejlődése. A legpuhább, amit találhatsz, Isabel Allende könyvei. Néhány egyenesen briliáns. De én egy kicsit keményebbet keresek, mert ránk, északiakra inkább a keményebb stílus használata jellemző. A barokk realizmusról egy újságíró beszélt nekem. Elmondtam neki, hogy úgy látom magamat, mint naturalistát,
ez az újságíró azt mondta: te nem naturalista vagy, te barokk realista vagy. Elfogadtam, és barokk realizmust kezdtem írni.
Észrevettem azokat az elemeket A Végtelen-fjord prófétáiban, amik nem valósághűek. A mágikus realizmus nyomokban jelen van. Egyre inkább tisztában vagyok vele, hogy folyamatosan távolabb kerülök a realizmustól vagy a naturalizmustól.
KULTer.hu: Említetted Dél-Amerikát és Kelet-Európát, de azt is, hogy Északra jellemző ez a keménység – gondolod, hogy valaki már meglépte ezt előtted?
Az egyetlen Günter Grass, A bádogdobban szerintem ő is barokk, vagy talán egyenesen groteszk realizmussal él. És Krasznahorkai László, ő groteszk realista. Amennyire én tudom, sok cseh és magyar író egyaránt ebben a stílusban alkot. Modern orosz írók is használják a groteszk realizmust.
KULTer.hu: Mennyit használtál fel a személyes tapasztalataidból ahhoz, hogy Grönland múltjáról írj?
Felhasználtam a grönlandi emberekkel való találkozáshoz, a kulturális ütközésekhez, az összes félreértéshez, a szerelembe eséshez és a szerelem gyűlöletbe fordulásához, amiből néha csecsemők születnek… Tudod, ez olyan, mint egy lassú forgalmi baleset, két nemzet ütközik össze, lassításban látod, és amikor kijönnek belőle, mindketten teljesen megváltoztak. Szerintem ez a folyamat még ma is tart.
Csak két dolog nem változik: a hegyek és az emberek.
KULTer.hu: Bár a jég olvad!
Igaz, a természet most változik. De a természet nagy része még mindig ugyanolyan, mint akkor volt. Minden más persze különbözik: a ruhák, ahogyan beszélnek egymással, az étel, amit esznek… a szokásaik, ezek megváltoznak. Pont ezért rajzolódik ki ez előtt az egzotikus háttér előtt különösen világosan, hogy mi a közös bennünk ezekkel az emberekkel.
KULTer.hu: A regény szövegén erősen átüt a korra jellemző nőgyűlölet. Szándékosan ábrázoltad ezt, vagy a történelmi környezet melléktermékeként jelent meg a regényben? Például amikor Hans megtudja, hogy a felesége is írt naplót és természetrajzot, majd rájön, hogy jobban sikerült, mint az övé, egyszerűen ráírja a saját nevét.
Így működtek a dolgok, nagyon nőgyűlölő kor volt. És Martin Luther, persze, ő főleg nőgyűlölő volt, habár jó kapcsolatot ápolt Käthével, a feleségével. Viszont nagyon sötéten beszélt a nőkről. Egyszerűen így működtek a dolgok. Jó példa erre, hogy ebben a regényben szinte mindenki történelmi személy. Valóban éltek és ugyanaz a nevük a regényben, mint a valóságban, kivéve az emberek egy csoportját, és tudod, kik azok?
KULTer.hu: A nők.
Az összes nő. Nekem kellett kitalálnom a nevüket, mert a neveik nincsenek meg. Csak Titia és a lánygyerekek, az ő neveik fennmaradtak.
KULTer.hu: Titia is történelmi személy?
Ő ott volt, nos, a neve megvolt, amin a regényben hívják.
Az összes férfi fegyenc a saját nevével együtt szerepel, de a feleségeik számára – azoknak a nőknek, akik a telepen dolgoztak – nekem kellett kitalálnom a neveket.
Sehol nincsen leírva.
KULTer.hu: Gertrudnak megvan a maga akarata, és fellép a férjével szemben, de Sise is szembeszegül a férjével. Utóbbit jelentőségteljesnek találtam, hogy egy prostituáltnak adtál szabad akaratot.
Sisét mintha átok sújtaná. Úgy érzi, nem tud lefeküdni a férjével, kivéve, ha fizet neki. Azt akarja, hogy a férje hagyja, hogy prostituált maradhasson. Ez az átka, a problémája, amit meg kell oldania, és szerintem később megoldja, bár erről nem hallunk. Átköltöznek a telep túloldalára a tőzegkunyhóba, és ők az a két ember, akik túlélik. A valóságban is csupán két ember maradt életben a fegyencek közül. Az összes többi meghalt az első tél alatt. Talán azért, mert egészségesebben viszonyulnak egymáshoz.
KULTer.hu: Akkor a történetük egy tanmeseként olvasható a regényben?
Olvashatod úgy, ha szeretnéd. Az egész könyvet olvashatod tanulságként. Amíg írtam, addig persze nem gondoltam erre, mert csak a történethez és a szereplőkhöz kell hűségesnek lenni.
De amint elhátráltam a regénytől, láttam, hogy oktató jellege van, hiszen a dánok szinte semmit sem tudnak erről az időszakról.
Tudják, hogy az angolok fegyenceket vittek Ausztráliába és Új-Zélandra, de nem tudják, hogy mi találtuk fel a rendszert. Pedig mi találtuk fel, úgy, ahogyan a könyvben van.
KULTer.hu: Szóval ajánlanád gimnáziumi diákoknak?
Igen, abszolút. Nem azért, hogy szégyelljék, hanem mert tudniuk kell, hogy ez is része a történelmüknek.
KULTer.hu: Még mindig szereted Harisnyás Pippit? Miért láttad hősnek gyerekként?
Igen, szeretem. Azt hiszem, beleszerettem. Arról álmodoztam, hogy titokban megszököm vele, hogy összeházasodunk. Nem tudom, hogy gondoltam-e arra, hogy a fiúja legyek, inkább csak el akartam menekülni vele.
Nagyon-nagyon lenyűgözött ez az erős lány, mert magamat nem éreztem erősnek. Ma a gyerekeimnek olvasom a Harisnyás Pippit, és ők is szeretik.
Sőt, Astrid Lindgren mindegyik könyvét szeretjük, mert annyira zseniálisak és jók. Újra és újra felolvasom nekik. Ő jelentette a legnagyobb ihletforrást számomra: amikor gyermekkönyvet írtam, az Oroszlánszívű testvérek inspiráltak. Szerintem csodálatos író.
KULTer.hu: Miket olvasol mostanában?
Éppen Margaret Atwood legújabb könyvét olvasom, mert részt veszek a regény dániai népszerűsítésében. Szóval az ő néhány könyvével ismerkedem, hogy felkészült legyek. Mit még? Nem is emlékszem… Most fejeztem be David Herbert Lawrence Szülők és szeretőkjét.
A fotókat Tinkó Máté készítette.
