Ötvenöt címmel nyílt tárlata az ötvenötödik születésnapját ünneplő Síró Lajos fotóművésznek a debreceni b24 Galériában, ahol pontosan ötvenöt munkája tekinthető meg. Egy kiállítássorozatról van szó, melynek Debrecen az első állomása.
Síró fotó- és grafikusművész, a grafikus szemlélet pedig munkáin is tetten érhető. Képeit olyan alternatív technikákkal készíti, melyek a fotótörténet klasszikus hagyományaihoz nyúlnak vissza. Nem digitálisan készített fényképekről van szó, hanem a felvételek előállításában aktívan részt vesz a művész, aki saját kezével hozta létre alkotásait. Síró fotográfiáit – csakúgy, mint a grafikákat – közelről érdemes szemlélni.
A virágok leveleinek textúrája, a tojáshéjak hajszálvékony repedései, a fémes felületek csillogása kis távolságból figyelhető meg igazán jól.
Az egészen apró részletekre fókuszáltsággal, a gyorsan változó pillanatok, árnyékok és textúrák rögzítésével a művész megteremti saját világát, melyben ugyanúgy helyük van a hétköznapi tárgyaknak, mint az alkotó számára fontos helyeknek és személyeknek.
Három nagyobb tematika köré csoportosul a tárlat anyaga, és ehhez szerencsésen igazodik a b24 Galéria hármas tagoltsága is.
Az első térrészben azok a munkák kaptak helyet, melyek mindennapi tárgyakat ábrázolnak, sokszor nem szokványos beállításokban.
Például tojáshéjakat láthatunk a Doni della Morte 05. (2018) című képen, majd a Doni della Morte 03. (2018) esetén ugyanezen héjak mögött már egy koponya van a háttérben, tehát itt teljesen más kontextusban jelennek meg az egyszerű tojáshéjak. A Szék-szögek stb… (2017) című fénykép előterében szögek láthatóak, melyek erőszakosságot érzékeltetnek, amint belefúródnak a fába, de egyúttal bibliai konnotációval is bírnak. A tárlat egyik kiemelkedő munkája az Áldozat – képek 12. (2019) című fotográfia, amelyen egy erősen megvilágított szék látható, amihez hatalmas szegekkel egy halat szegeztek. A háttér sötétjéből kiemelkedő beállítás, az élettelen hal látványa nagyon erős benyomást tesz a befogadóra, ez a felvétel pedig a tárlat elején látható, így megteremti a megfelelő hangulatot a további munkákhoz. A b24 Galéria kialakítása lehetővé teszi, hogy a látogató szabadon dönthessen arról, melyik szekcióval szeretné folytatni a kiállítást.
A másik, nagyobb szekcióba a helyeket, tereket és enteriőröket ábrázoló munkák tartoznak.
Szerencsés, hogy a természetben készült három felvétel egymás mellett kapott helyet, ugyanis így jobban érzékelhetőek a különböző távolságok, amelyekből ezek a képek készültek. A Helyek a környéken 360. (2017) című képen felülnézetből, messzebbről láthatjuk a fákat és azok árnyékait egy ösvény mellett. A Helyek a környéken 931. (2017) című fotó már közelebbről fényképezve mutat egy fát, de a kép középpontjában a növény levelei állnak. A Fátyolvirág 02. (2017) című munka egészen közeli beállításból készült, ahol az apró virágok a háttér sötétjének kontrasztjából bontakoznak ki. Ezek a természetet ábrázoló fotográfiák témájukban némileg különböznek az építményeket, enteriőröket megjelenítő felvételektől, de hangulataikban, beállításaikban mégis illeszkednek ebbe a témakörbe.
A fényképeken megjelenő helyszínek a látogató számára is ismerősök lehetnek, de Síró korábban nem látott szemszögből mutatja be ezeket, sokszor egy-egy apró felületet ragad ki bizonyos helyszínekből. Az Üres terek 12. (2017) című képen például egy panelház terasza látható, amint a nedves köveken visszatükröződik az erkélykorlát törött üvege.
A tükröződő felület, a víz több alkotáson is visszatérő elem lesz. A munkákon a fények és árnyékok játéka, a világos-sötét ellentétek is jelentős szerepet töltenek be.
Az élesség-elmosódottság, fények és árnyékok kontrasztja sejtelmessé teszi a fotókat, ahogy az látható a Csend 03. (2019), vagy a Monok – Részletek – fények stb… 88. (2017) című felvételeken. A fotográfiák monokrómak, ennek ellenére mégis érzékeltetik a napszakokat, és az azokra jellemző fényeket, ahogy a Fények és árnyékok 01. (2017) című képen látható, amin az erős délutáni napsütés megvilágítja a székeket és a szőnyeget a szobabelsőben.
A tárlat harmadik egysége a portrékból áll, és ahogy az jellemző a tárgy- és helyábrázolásokra, úgy ezeken az alkotásokon is érvényesül a sejtelmesség és titokzatosság. Néhány képen a portréalanyok egyenesen a kamerába tekintenek, mintha megfigyelnék a nézőket, ezzel feszültséget ébresztve a látogatókban, akár a Tomi 06. (2017), akár a Soltész István 04. (2017) című fotográfiák alanyai. A másik véglet pedig, amikor a fotókon szereplő alakok nem tekintenek a fényképezőgép lencséjébe, hanem becsukott szemmel láthatók, mintha a saját gondolataikra figyelnének, ahogy ez jellemző a Saci 05. (2017) és a Vanda 46. (2018) című felvételeken.
A portrék alanyai sokszor tartózkodnak, nem fedik fel magukat a látogató tekintete előtt.
Az Önarckép – Életlen… 23. (2018) című fotográfia alakja a homályosság mögé rejtőzik. Más felvételeken a portréalanyok arcukat elfedik, ahogy teszi azt a Nagy Tamás 05. (2018) című képen látható férfi, aki összekulcsolt kezeit tartja maga előtt. Sok fényképen nem az arcok, hanem a kézfejek kerülnek a középpontba, és közvetítik az érzelmeket, mint a Mihály keze 01. (2019) című fotográfián, amint a férfi kezei egy hegedű nyaka köré fonódnak. A pihenő szaxofonos 02. (2019) című felvételen teljes egészében látjuk a zenész alakját, a fókuszba mégis a karja kerül, amint azt hangszerén pihenteti. Az Apám keze 01. (2018) és az Ad perpetuam rei memoriam… (Apám ruhái) 04. (2018) című alkotások külön-külön is rendkívül nagy hatást tesznek a nézőre, de a két kép egymás mellett felnagyítja és érzékletesebbé teszi az emberi mulandóság és a gyász fájdalmait.
Ez a tárlat nemcsak azért különleges, mert hagyományos fotográfiai technikákkal készült műveket láthatunk, hanem ezzel együtt megismerhetjük Síró Lajos saját világát is,
mindent, ami ötvenöt év alatt jelentőssé vált számára, legyen szó a hétköznap használatos tárgyakról, külföldi és hazai helyszínekről, illetve a portrékról, amelyek számára fontos személyeket ábrázolnak. Felvételein azok a pillanatok láthatók, melyek felett a tekintet figyelmetlenül átsiklik, de Síró kameráján keresztül rögzíti és láthatóvá teszi ezeket a benyomásokat a látogató számára.
Síró Lajos Ötvenöt című kiállítása a debreceni b24 Galériában tekinthető meg 2019. október 19-ig.
A fotókat Czeglédi Zsolt készítette.