Az utóbbi hetekben a Debrecen három kiemelten fontos képzőművészeti színterét érintő heves diskurzustól hangos a sajtó. A kulturális alpolgármesterrel a b24 Galéria és a Sesztina Galéria sorsáról, a MODEM körüli vita tanúságairól, a Latinovits Színházról, illetve Debrecen kulturális életének és a város kreatív közösségeinek kölcsönhatásairól is beszélgettünk.
KULTer.hu: Nincs még két éve, amikor a Római Magyar Akadémia (RMA) igazgatójaként válaszoltál a kérdéseimre, most pedig Debrecen kulturális alpolgármestereként ülsz velem szemben. Milyen út vezetett idáig?
Egyrészt debreceni vagyok, szóval tulajdonképpen hazajöttem. Másrészt idestova 30 éve ügyködöm a város kultúrájában és kultúrájáért. A legkülönbözőbb történetek fűznek ehhez a színtérhez, hiszen kezdetben önszerveződő közösségekben dolgoztam – 1990-ben, a rendszerváltás hónapjaiban például mi csináltuk meg a város első független közösségi terét, az Entrópia Centrumot –,
a MODEM több nagy projektjében, például a Leonardo-kiállítás megszervezésében és lebonyolításában is felelős szerepet vállaltam,
illetve egyetemi karrierem alatt is olyan kezdeményezésekben vettem részt, amelyek jócskán túlnyúltak a Debreceni Egyetem falain. A kultúraszervezés mindig is fontos volt az életemben, és merem remélni, hogy a tevékenységemmel az elmúlt évtizedek alatt a város kulturális életének alakítójává váltam. Dolgoztam az Európa Kulturális Fővárosa-pályázat (EKF) elkészítésében is,
az RMA igazgatójaként pedig fontos célkitűzésem volt, hogy a Budapest-központú kulturális diplomáciát kiterjesszem az egész országra.
Nemcsak Debrecen nagyobb folyamatokba történő bevonását értem ez alatt, hanem más városokat is igyekeztem mozgósítani. Nem mellékes, hogy Debrecent is bemutattuk Rómában, itteni kötődésű zenészek koncertjei zajlottak az olasz világvárosban, az Antal–Lusztig-gyűjteményből több tárlatot is szerveztünk, illetve a Római Művészeti Centrum, a Musei Capitolini egyik intézményében, a Galleria d’Arte Modernában a Déri Múzeummal közösen két éves előkészítés eredményeként nyitottunk egy Moholy-Nagy László-kiállítást A látás forradalma címmel 2019 őszén. Ez március 15-én fog zárni, szóval mondhatjuk, hogy a legutóbbi és a mostani tevékenységi köreim között szimbolikusan ez a kiállítás biztosítja az átjárást. Lényegében ez a még futó projekt vezetett vissza Debrecenbe. Tavaly kaptam a felkérést a város kulturális alpolgármesteri posztjának betöltésére, amire az imént részletezett kötődéseim miatt örömmel mondtam igent.
KULTer.hu: Milyen célkitűzésekkel kezdted el néhány hete a munkád?
Az elmúlt években más összefüggésben, azaz külső perspektívából volt lehetőségem rálátni Debrecen kulturális beágyazottságára.Voltak persze elképzeléseim azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék tenni, de jelenleg úgymond a felmérés fázisában vagyok – millió körülmény figyelembevételével tudom konkretizálni a lehetőségeimet. Külsőből belső szemlélő lettem újra, ezért is van nagy jelentősége ennek a fázisnak.
Semmiképpen sem szeretnék felülről vezérelni, együttes gondolkodásra törekszem a város kulturális életének alakítóival,
felhasználva természetesen azt a kapcsolatrendszert, ami az eddig betöltött pozícióimnak köszönhetően épült ki. Az ifjúsági szubkultúrák mindig is közel álltak hozzám, így fokozott figyelemmel próbálok fordulni az ifjú generációk törekvései felé, kreatív energiáiknak szeretnék csatornákat biztosítani. Nemcsak nagy és látványos dolgokban gondolkodom, hanem sok apró lépéssel igyekszem létrehozni egy olyan termékeny hálózatot, ami öntevékeny csoportokból áll.
Célkitűzéseim hívószavai a tehetséggondozás és a közösségépítés, harmadikként pedig a nemzetköziesítést illeszteném oda melléjük,
abban az értelemben legalábbis, amennyiben Debrecent a szűkebben (pl. a régió) és a tágabban (pl. a Kárpát-medencén át az európai középvárosok családján keresztül a nagy kulturális központokig) értett környezetéhez fűző szálak megerősítésével is szándékomban áll reflektáltan pozicionálni a kultúra világában. E tekintetben is nagyon fontos eredményeket hozott az EKF-pályázat, hiszen elindultak olyan nemzetközi hálózatokkal való együttműködések (például a több Európai Uniós települést összefogó Eurocitiessel), amikre érdemes építeni a jövőben. Ezeknek a kapcsolatoknak azért is van jelentősége, mert lehetőségünk van a tapasztalatcserére olyan városokkal, akiknek hasonló problémákkal kell vagy kellett megküzdeniük.
KULTer.hu: Milyen problémákra gondolsz?
Minden olyan nehézségre, aminek a leküzdése egy 200 ezer fős város lakossága és vezetése előtt áll. Fontos, hogy megérezzük, részint lakosságszámunkból is adódó (kultúra)szervezési problémáinkkal nem vagyunk egyedül, hiszen ugyanilyen gondokkal nézett szembe például 20 évvel ezelőtt egy francia város is. Más települések alakulástörténete tehát példaértékű lehet a számunkra.
A magyarságnak mindig is fatalista volt az önképe
– ezért kiemelten fontos tudni, hogy hasonló problémákkal küzdöttek már és küzdenek még mások is, a sikeres megoldások pedig az előnyünkre válhatnak.
KULTer.hu: Mennyiben felelnek meg az előzetes elvárásaidnak a mostani viszonyok?
Voltak olyan elképzeléseim, amikről gyorsan bebizonyosodtak, hogy nem lehet őket megvalósítani, ugyanakkor számomra eddig ismeretlen kezdeményezések kerültek a látóterembe, és olyan találkozásokat élek meg, amikre nem is gondoltam volna korábban.
Az elmúlt hetekben sokakkal találkoztam, akik ötletgazdag és értékes tevékenységet tudnak felmutatni.
Bízom benne, hogy a jövőben ők is tevékeny alakítói lesznek a város kulturális életének. Konkrétumokat most nem szeretnék mondani a velük történt előzetes egyeztetések nélkül, ezért inkább utalok csak olyan témákra és területekre, amiknek az elmélyültebb tárgyalására a jövőben a városvezetés szeretne nagyobb figyelmet fordítani. Ilyen például Debrecen épített környezetének az állapota, illetve az emlékezet és identitás összefüggései a városi térrel.
KULTer.hu: Ezek azért is kiemelten fontos témák, mert az elmúlt évek beruházásai nem ápoltak értő viszonyt a város építészeti örökségével.
Igen, sajnos azt lehetett/lehet tapasztalni, hogy gyakran hiányzik az a fajta érzékenység, figyelem, ami a mai igényeket, trendeket összhangban kezeli örökségünk megtartásával. Egyetértek tehát, ugyanakkor persze kérdéses, hogy egy fiatalok által kezdeményezett önszerveződő projekt mit tud tenni annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Én hiszem, hogy ha szóvá tesszük ezt,
ha felhívjuk a figyelmet egyedi, sajátos arculatú urbánus környezetünk védelmére, annak előbb-utóbb eredménye lesz.
KULTer.hu: Az eddig elmondottakból arra következtetek, hogy aktív kapcsolattartásra törekszel a város kulturális életének alakítóival, ugyanakkor tény, hogy a kommunikáció a különböző megszólalókkal az utóbbi hetekben nem mindig alakult a legszerencsésebben.
Az elmúlt hetek történései nagyon tanulságosak voltak a számomra. Nyilvánvaló, hogy jócskán vannak még megoldásra váró dolgok, sok fronton kell hatékonyabban, párbeszédképesebben végezni a munkát, és kulturális alpolgármesterként, illetve személyesen is önkritikával kell mondanom, hogy a különböző megszólalók gyakran elbeszéltek egymás mellett, és nem jött létre valódi kommunikáció. Ennek rengeteg oka van, évtizedes beidegződések, az internet világának, az online térnek az ellenőrizhetetlen működése, a megalapozatlan ítéletek és vélemények fajsúlyossá válása stb.
A körülmények nem feltétlenül tettek jót annak, hogy érdemben tudjunk párbeszédet folytatni a felmerült problémákról.
Mindent összevetve azt gondolom, hogy a városvezetés által képviselt álláspont érvényes. Szó sincs arról, hogy le akarnánk építeni a MODEM-et vagy a város kulturális életét.
A MODEM még mindig bőven az ország vezető regionális képzőművészeti intézménye, ez a pozíció idén sem fog megváltozni.
És valljuk be: az, hogy egy ilyen kaliberű színteret a város évente több százmillió forinttal finanszíroz, az ma Magyarországon nem mindennapi vállalás. Érthető egyébként a sajtódiskurzus hevessége, hiszen vannak tapasztalataink azzal kapcsolatban, hogy milyen, amikor megroppan e fontos intézmény financiális háttere és szakmai munkája. Ez a helyzet abban a kérdésben is gondolkodásra késztetett, hogy hogyan lehet működtetni egy nagy jelentőségű, állami fenntartású intézményt úgy, hogy az új helyzetekben is rugalmasan tudjon reagálni. Egyre erősebben gondolkodom azon, hogy egy nagyobb fórumon teremtsünk alkalmat a lehetséges válaszok, modellek megvitatására, áttekintésére, hogy a jövőben egy még életképesebb szerkezetben tudjon tovább élni és építkezni akár a MODEM, akár más hasonló intézmény.
KULTer.hu: Nemrégiben nyílt vitára hívtad a tevékenységeddel kapcsolatban többször is kritikát fogalmazó Szabó Bencét, a Momentum Mozgalom debreceni önkormányzati képviselőjét, de végül nem sikerült leülnötök egymással. Ha jól értem, azért, mert mindketten máshogy képzeltétek el ennek az eseménynek az ideális körülményeit.
Úgy látom, hogy valóban erről volt szó. Ami engem illet, azt gondolom, hogy egy élő adásba kerülő televíziós műsor biztosította volna, hogy fair vita keretében beszéljünk a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt. Bízom benne, hogy mindannyian tanultunk ebből a helyzetből is.
KULTer.hu: A kialakult helyzeten nem segít, hogy az önkormányzati költségvetés nyilvánossá válása után nem sokkal később leépítések történtek, illetve jelenleg tisztázatlan két olyan galéria helyzete is (b24 Galéria és Sesztina Galéria), amelyeknek működése eddig szorosan kapcsolódott a MODEM-hez. Vezetőik pedig, Szoboszlai Lilla és Vincze Ottó, már nem töltik be korábbi pozíciójukat.
Szó sincs arról, hogy tisztázatlan volna a helyzet, illetve, hogy tisztázatlan volna a mondott helyek jelene és jövője.
Az átalakítások, illetve a MODEM más működési struktúrája 2020-as szakmai programja miatt valóban történtek elbocsátások, de érezzük ezen döntések súlyát, s mind igazgató asszony, mind a hivatalunk igyekszik segíteni az érintettek további sorsát, s keressük a lehetőségeket, hogy az eddigiekhez hasonló jellegű munkát biztosítsunk, ami több esetben már meg is történt.
A galériák pedig nem szűnnek meg, tovább működnek, csak a korábbitól eltérő módon.
Nem egy-egy kurátor alakítja majd a profiljukat, hanem elképzeléseink szerint városunk cselekvő, kreatív közösségei, és ennek a feladatnak a megoldásában is nagy szerep jut a fiataloknak.
KULTer.hu: Akiknek a két galéria eddig is megmutatkozási felületeket biztosított. Számomra ezért is nehezen érthető, hogy mi szükség van egy olyan átalakításra, ami gyakorlatilag ugyanazt szeretné elérni, amit e két galéria eddig is jó eredményekkel felmutatott.
A cél, hogy még több teret adjunk az önálló kezdeményezéseknek. Terveink szerint
e két galéria projekthelyszínné alakul, és ha minden jól megy, már a héten kiírásra kerülnek a pályázatok,
amik lehetővé teszik majd a város alkotó közösségei számára, hogy egy-egy hónapos intervallumok dinamikájában saját, színes, változatos, interaktív tartalmakkal, eseményekkel töltsék meg a helyszíneket. Mi csak a kereteket fogjuk biztosítani ehhez, minden másban szabad kezet adunk. Lesz egy független kuratórium, akik elbírálják a beérkező pályázatokat, a város elismert kulturális szakemberei dolgoznak majd benne, köztük például a b24 Galéria korábbi kurátora, Szoboszlai Lilla, Szerepi András, városunk egyik igazi zenei szaktekintélye és Koroknai Edit, a MODEM igazgatója is. A galériáknak nem lesz tehát új vezetője, közösségek fogják működtetni őket.
KULTer.hu: A Sesztina Galéria vezetőjével, Vincze Ottóval is sikerült megállapodni a továbbiakról?
A Sesztina Galéria sorsa problémás, hiszen az ideális működés műszaki feltételei nem megoldottak. Beázik, nincs fűtése, ráadásul télen mindig is zárva tartott, vagyis egy sokkal több meghatározottságban működő közegről van szó. A Nemzeti Kulturális Alap már támogatott egy konkrét tárlatot, amit természetesen le fogunk bonyolítani, a vállaltak szerint április 3-án megnyílik Váczi Lilla és Piti Marcell Termő/Föld című kiállítása, de az ezen kívüli programok a kurátor saját szervezésű projektjei voltak, és mivel Vincze Ottóval a MODEM nem állapodott meg a továbbiakról, ezek megvalósítását értelemszerűen nem vállalhatja. De
a Sesztina Galéria továbbra is marad tehát a kortárs képzőművészet tere.
KULTer.hu: Lesz valamiféle kapcsolat a b24 Galéria és az alatta lévő DESz24 terei között?
Voltak ilyen találgatások, de annak a fejtegetésnek, miszerint a két helyszínből egyet csinálunk, ami elsősorban majd színjátszótér lesz, nincsen alapja. A DESz24 tovább éli a maga életét, de persze nagyon bízunk abban, hogy tanúi lehetünk a szinergiák születésének.
KULTer.hu: Tavaly 312 millió forintból gazdálkodhatott a MODEM. A kezdeti ígéretek 316 millióról szóltak, aztán kiderült, hogy az intézmény idei támogatása 240 millió forint, ami kiegészül a nagyszabású, a ’30-as évek Párizsának absztrakt művészetét prezentáló kiállításra biztosított 50 millió forinttal, valamint további 16 millió forinttal, amit az intézmény légkondicionáló rendszerének felújítására különített el a város. Így összesen idén 306 millió a költségvetése.
A 316 milliós összeg sajtóelírás volt.
A kavarodást pedig vélhetően az okozta, hogy a nyilvánossá tett önkormányzati költségtervben különböző költségsorokban tüntettük fel az összegeket, illetve a francia kiállítás finanszírozása nem csak költségvetési forrásból történik majd.
Mindent összevetve az idei évre valóban 306 millió forint jön ki.
A felújítás nyilvánvalóan indokolt, ahogyan a nagyszabású kiállításra elkülönített összeg is, hiszen a tavalyi évben nem nyílt hasonló kaliberű tárlat a MODEM-ben. Ezt a projektet kétéves szervezés előzte meg, megannyi múzeumtól, kiállítóhelytől és magángyűjtőktől kölcsönöznek munkákat. Megjegyzem, az intézmény kapacitása a humán erőforrások tekintetében nem is teszi lehetővé, hogy rendszeresen szerepeljenek ilyen projektek a repertoárjában, hiszen ennyi ember egyszerre csak egy program megvalósításán tud dolgozni, amennyiben jövőre is kívánt volna rendezni a MODEM ilyen léptékű tárlatot, azt már tavaly el kellett volna kezdeni szervezni, de erre nem volt lehetőség.
A MODEM egyébként sokat fejlődött a születése óta, sokkal több pénz is mozog benne, s szakmailag is évről évre jobb a színvonal.
Tény, hogy a képzőművészet, illetve a kiállításipar a kultúra piacán egy prosperáló, folyamatosan növekvő ágazat, egyre több szereplővel, egyre nagyobb kereslettel, s ekként egyre költségesebb műfaj is, de maguk a kiállítások is magasabb műszaki tartalommal, egyre látványosabban születnek, azaz költségesebbek. Fontosnak tartom leszögezni, hogy a MODEM tevékenységében látható változások nem azt célozzák, hogy a városvezetés beleszóljon a szakmai arculat és program kialakításába, ez független tőlünk, az intézmény szakmai vezetőségének a dolga mindennek a kidolgozása, és ebbe nem is akarunk beleszólni.
KULTer.hu: Az, hogy a közelmúltban megszűnt a MODEM több éve fennálló, független szakmai tanácsadó testülete, ami pont a szakmai függetlenség egyik garanciája volt, ellentmondhat ennek.
Egy intézmény magas szakmai színvonalú munkáját számos módon lehet biztosítani, ennek csak egyetlen lehetséges útja egy ilyen testület. Az idei programot megvalósító szakemberek, kurátorok is garanciát jelentenek, de erről igazából az intézmény vezetője hivatott beszélni, amint meg is tette nemrég ugyanezen a fórumon.
KULTer.hu: Mi a helyzet a kultúra más területeivel? Például a Latinovits Színházzal!
Van egy interreg-rohu pályázati forrás, amiből a közeljövőben végre sikerül befejezni a színházat.
Egy éppen zajló projektről van szó, ami megy a maga ritmusa szerint, csak most egy csendesebb szakaszába ért, amíg a közbeszerzési eljárások zajlanak.
Sok mindentől függ ez még természetesen, egy ekkora volumenű közbeszerzés – ráadásul egy ilyen különleges területen, amiben igen ritka az ekkora lépték, gondoljunk bele, milyen összetett, speciális műszaki kérdés például a megfelelő színpadtechnika megvalósítása – nagyon komplikált ügy, de bízom benne, hogy hamarosan elérünk a látványos, kivitelezési fázisba. És tegyük hozzá, hogy
a Latinovits Színházzal párhuzamosan a Modern Városok Program keretein belül zajlik a Csokonai Színház épületének rekonstrukciós projektje is,
aminek előkészítése külön folyamatban, de a Latinovits-csal egy ritmusban halad. Debrecen színházi kultúrájában tehát eddig soha nem tapasztalt dimenziójú fejlesztés zajlik, hisz egyszerre készül két új teátrum.
KULTer.hu: Mik a tervek a zenével, valamint az irodalommal kapcsolatban?
A zene területén is elindul egy tehetséggondozó program, ezt már tavaly decemberben bejelentette a város. Az ezzel kapcsolatos pályázat is kiírásra kerül még e hónapban, ami szintén a fiataloknak szól majd. Ez az igen összetett, több szakmai elemből álló projekt a Hangfoglaló programmal közösen valósul meg. Erre sem volt még példa a város történetében, hisz
stúdióbérlésre, hang- és videóanyag elkészítésére, valamint hangszervásárlásra nyílik lehetőség pályázati úton kezdő zenekarok számára.
A Rocksulival is közösen gondolkodunk, dolgozunk azon, hogy újabb kezdeményezésekkel gazdagítsuk Debrecen zenei színterét. Az irodalom pedig azért különösen fontos, mert a város identitásának meghatározó művészeti ágáról van szó. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy
Debrecen legnagyobb hozzájárulása a magyar kultúra múltjához és jelenéhez az irodalom területén detektálható.
Ezért is érdekes, hogy a legtöbb, kulturális életünk alakulásával kapcsolatos beszélgetést elvitte a MODEM körüli heves vita, holott komoly előrelépések történtek más frontokon. Hogy csak egyetlen, hamarosan a tágabban értett nyilvánosság számára is látható példát említsek:
a Borsos-villa mint nyitott, az irodalomra mint közösségi tevékenységre, mint közösséget szervező erőre fókuszáló tér pár héten belül üzemképessé válik,
és amellett, hogy a Vénkert önszerveződésének, művelődésének ad otthont, profiljának legmarkánsabb eleme a kortárs irodalom lesz a gyerekirodalomtól a rendhagyó iskolai aktivitásokon át bármiig, amit a házat belakók relevánsnak, érdekesnek tartanak. Minden bizonnyal izgalmas helyszíne lehet ez annak, hogy generációk, különféle kulturális orientációk egymással kreatív kölcsönhatásba lépjenek az irodalomnak köszönhetően.
Borítófotó: DMJV
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.