Levegőben és földön
„A képek tanúsága szerint sok utas
a fedélzetet kézipoggyászával
hagyta el.” (Index)
az első
meg kell tanulnunk egyedül lenni
nézzék mert akár maguk mögött is lehet
hagyják a poggyászaikat a tűz
martalékává egymást | én hozom
tárgyakkal vagyok jól egyedül
legközelebb futómű nélkül
landolok az öledbe
a géptest a betonra izgulva és átszakad
ott ahol atyja nem akarja
a villámcsapás modern
gépeknél afrodiziákum
földet érve össze|olvadsz menten valakivel
idegtől idegig
vészcsúszdázás a farrészről előre
hátul nem nyílik a csúszda | se ajtó
hátra a helyfoglalás olcsóbb
a személyzet a pilóta elöl
ott nyílik az ajtó ki
perdültek a habok közé az emberek
belül égtek már (?) mikor a videót
rögzítették | még nem szúrta át
a futómű az üzemanyagtartályt
kikattannak az övek és a csomagtartók
fontosabb tartalmai beálltak a sorba
a túlélők és az élők közé
Két liftakna ‒ a harmadikról
Az első hintát magamnak.
Önző vagy ‒ mondod.
A plafon lebbencses.
Tapétán át a szomorúfűz.
A földszintet a gyökérzet
lakja. A liftaknában
a kedvenc ágam. Gumiabroncs-
hinta. Kifüggeszteni – gyenge
vagyok, mondtad, és fel-
görgettük – kellettél te is:
beköltöztél.
A második hintát a fűz:
összefonódnak alattad az ágak.
De csak ringat, te
hintáznál. Cserélünk, az abroncsot
tartsd meg magadnak.
Rossz aknát választott neked –
mondom, mert itt a lift
a hatodikon, ha le-
fel jár, átvágja az ágakat.
A lift az ötödikig.
Fölötte az abroncs-
hinta, alatta a fűz
összefonja. Egyszer ültél
bele, aztán csere, már
enyém.
Ahogy jövünk fel,
várnom kell, hogy a fűz
a hintát újrafonja. Ringat.
Te felsétálsz.
Ha leszakadsz, elkap
a fűz? A lift teteje?
Elenged a fűz vagy
elfelejted, ha végzel,
hogy nélkülem a földszint
az nélkülem? Majd
a hintát a fűz újrafonja.
Ringat, unod, lépcsők,
lököd magad. Le,
a hintát, a fűz újra.
Borítófotó: Media.defense