Irodalom, zene, színház és képzőművészet, meg mindenféle alapanyag, ami segít ezek közé hidakat építeni. Egy évről évre bővülő baráti társaság, remek szervezőkészséggel rendelkező fiatalok és hihetetlenül nagy lelkesedés. Immár negyedik alkalommal rendezték meg a Nyolc Ág Művésztábort.
Ha egy-egy beszélgetés során felmerül, hogy rendszeresen járok írótáborokba, a másik fél reakciója általában a következő: „Mit csináltok ott? Oké, hogy írtok egész nap, és még?” Ilyenkor felcsillan a szemem, amiért alkalmam adódik a mesélésre, a tapasztalataim megosztására, arra, hogy elmondjam, mennyire fantasztikus helyek ezek, ahol nem, nem csak ülünk és körmölünk reggel nyolctól délután ötig. Idén is volt szerencsém ellátogatni néhány táborba, olyanba is, ahol voltam korábban, és olyanba is, ahol most jártam először, de az egyik legjobban várt esemény, amely immár harmadik éve fix pont a naptáramban, az a Nyolc Ág Művésztábor.
Azért különleges, mert számos művészeti ág megismerésére, elsajátítására ad lehetőséget,
bepillantást enged az irodalom, a képzőművészet, a zenei és színházi világ kulisszái mögé. Korábban a tábor tematikus napokra volt felosztva, a különböző művészeti ágakhoz kapcsolódó bemutatókat, előadásokat és műhelyeket azonos időpontokra tették a szervezők. Idén újításként ezt eltörölték, így öt napon át vegyesen került sor a különféle programokra. A másik változás az volt, hogy míg ezelőtt három éven át a kis Vas megyei falu, Kám adott otthont a tábornak, a művelődési ház és a hozzá tartozó park biztosította a helyszínt, idén nem sokkal a kezdés előtt a helyi önkormányzat úgy döntött, a vírushelyzet miatt nem támogatja a programot. A szervezők azonban nem estek kétségbe, Bándi Máté, Horváth Máté, Vincze Bence és Vincze Márton
egyetlen nap leforgása alatt új helyszínt találtak, méghozzá a festői szépségű Ó-Ebergényi Kastélyszálló udvarán Vasszécsenyben.
Az f21.hu művészeti folyóirat csapata, barátaik, valamint az ő barátaik, az új és régi táborozók augusztus 20-án rohamozták meg a falut. Volt, aki busszal, más autóval, de mindenki rengeteg csomaggal érkezett, hiszen a nyári fesztiválhangulatot a korábbi évekhez hasonlóan idén is a sátorozásnak köszönhettük.
A zöld, parkos terület nagy részét már kora délután színes foltok tarkították, mindenfelé ponyvák és sátorcövekek hevertek,
illetve nagyobb csoportok alakultak, amelyek tagjai kölcsönösen segítettek egymásnak felállítani az öt estére szóló hálóhelyet. Ugyan a nulladik napra is voltak tervezett programok, sajnos akadt, amelyik elmaradt, mivel az új helyszínen – teljes mértékben érthető mód – hosszabb ideig tartott a berendezkedés. A legfontosabb munkálatok után kezdetét vette az első hivatalos esemény: íjászbemutató Kocsis Marcellel és Nagy Dáviddal, amely végén nekünk is lehetőségünk akadt kipróbálni magunkat ebben a nem hétköznapi sportban.
Az estét beszélgetéssel, közös énekléssel és gitározással töltöttük.
Az első teljes napot a fák közötti tisztáson, szalmazsákokon ülve nyitottuk, méghozzá az Eszenyi Fanni és Bándi Máté által vezetett líraműhely keretein belül, amelynek meghívott vendége Péczely Dóra szerkesztő volt, aki szakmai tapasztalatairól, eddigi munkáiról mesélt, de szó esett az általa szerkesztett, frissen megjelent Lehetnék bárki című antológiáról és a publikációs lehetőségekről is.
Ebéd után Péczely, valamint a Prae Kiadó és a művészeti portál munkatársai tartottak kerekasztal-beszélgetést.
Balogh Endre, a prae.hu főszerkesztője és a Prae folyóirat alapító-főszerkesztője, valamint Seres Lili Hanna, a weboldal irodalom rovatának vezetője osztottak meg velünk fontos információkat a lap és a portál kínálta lehetőségekről, beszéltek a kiadó működéséről, a munkafolyamatokról, a szerző és szerkesztő által közösen folytatott alkotásról. Hallhattunk egy részletet Nyerges Gábor Ádám szeptemberben megjelenő nagyregényéből, amely sokaknak felkeltette az érdeklődését. A beszélgetés végeztével még nem mindenki vonult le végleg a színpadról, ugyanis Stamler Lili faműves workshopja után – ahol faékszereket készíthettünk – este Balogh és Nyerges tartottak borkóstolót.
A második napot szintén líraműhellyel kezdtük a helyi presszóban, amelynek meghívott vendégei ezúttal Vajna Ádám költő, a Hévíz, a Versum és az Észak című folyóiratok szerkesztője, valamint Seres Lili Hanna költő-szerkesztő voltak. A másfél órás foglalkozáson még csak beszélgettünk, nem néztünk meg senkitől konkrét szövegeket, inkább az ismerkedésen, bemutatkozáson volt a hangsúly, azon, hogy ki mit ír, olvas, mit gondol az irodalomról, milyen tervei vannak ezen a téren.
A publikációk fontosságáról, a kezdő szerzők lehetőségeiről tanácskoztunk.
Azt gondolom, ezekről rendkívül fontos szót ejteni az írószemináriumok alkalmával, hiszen nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit is kellene tenniük ahhoz, hogy elindulhassanak, hogyan jussanak el a saját kötet kiadásáig. A délutáni program szintén az irodalomhoz kötődött, ugyanis Háy János érkezett hozzánk Ne haragudj, véletlen volt című kötetének bemutatójával, melyet Egri Dorottya moderált. A szerző a könyv megírásának folyamatáról, az íráshoz való hozzáállásáról és saját szövegei szerkesztéséről beszélt, majd lehetőségünk nyílt feltenni kérdéseket, és a táborozók lelkesedésének köszönhetően végül kötetlen beszélgetéssé változott a kezdeti kérdezz-felelek forma. A nap másik kiemelkedő programja Nyáry Pál silent drama workshopja volt, ahol
teljes némaságban, szavak nélkül kellett kommunikálnunk egymással, kézjelekkel és arckifejezésekkel próbáltuk megértetni magunkat,
így hajtottunk végre feladatokat. Ezen gyakorlatoknak az egymásra figyelés és a csend fontosságának felismerése volt a célja. Az este folyamán aztán két koncert is megvalósult, idén harmadik alkalommal lépett fel a Grabovski, utána pedig – szintén visszatérőként – személyes kedvencem, az IDEGEN zenekar. A programok végeztével eleredő eső senkinek nem szegte kedvét, késő éjszakáig beszélgettünk, énekeltünk.
A harmadik nap a már megszokott módon, líraszemináriummal indult, ahol minden résztvevőnek megnéztük egy-egy versét. Számomra különösen fontossá vált az elemzés kiindulópontja, méghozzá az, hogy
nem a saját szövegeinket olvastuk fel, ahogyan a többi táborban szokás, hanem egymáséit, megfigyelve, mennyire érthetők, mennyire vannak jól tagolva
– egyből láthattuk tehát az olvasó reakcióját. Szerintem ez különleges alkalomnak számított, hiszen ilyesmire sajnos az írott költészet művelőiként nem sok lehetőségünk adódik.
Kifejezetten érdekesnek találtam a délutáni programot, aminek középpontjában nem más állt, mint Áfra János és Szegedi-Varga Zsuzsanna közös kötete, a Termékeny félreértés / Productive Misreadings bemutatója. A júliusban megrendezett Hajdúböszörményi Írótáborban már részt vettem a bemutatón, azonban ez sokkal erősebb impulzusokat váltott ki belőlem, ugyanis az Amerikában élő Szegedi-Varga Messengeren jelentkezett be a beszélgetésre. A két szerző átfedésekkel, egymással párhuzamosan, egyszerre olvasott fel a könyvből különböző szövegeket, egymás között felosztva a magyar és az angol részeket. Nekem ez lett az egyik kedvenc előadásom.
Ezt követte Hamana Mátyás önismereti workshopja, amely az emberi lélek rejtelmeibe vezetett be bennünket, a lélek és művészet egymásra gyakorolt hatására irányította a figyelmet. Majd w. Horváth Tibor és Takáts Fruzsina meghökkentő performanszelőadása következett, amely a szemünk előtt rengeteg kaput kitárva különféle szabadasszociációs értelmezésekhez vezetett. Miután besötétedett,
Horváth Nóra tűzzsonglőr tartott bemutatót, illetve lehetőség adódott néhány mozdulat elsajátítására is. A napot Doma Bence és a Sorbonne Sexual koncertje zárta.
Utolsó vasszécsenyi napunkat is lírával kezdtük, azokkal a szövegekkel folytattuk, amelyekre az előző délelőtt nem jutott idő, később a gulyásleves elfogyasztása után Kovács László előadása következett az absztrakt festészetről, majd Papp Noémi kézműves workshopjára és Stamler Lili faműhelyébe látogathattak el az érdeklődők.
Koraesti programunk a Caesar’s Bread nevű formáció akusztikus koncertje volt, akik vicces és szókimondó szövegeikkel szintén kedvenceimmé váltak.
A banda ugyan csak hiányosan tudott jelen lenni – Acsády-Pongyor Áron, a zenekar frontembere és Lukács Levente gitáros lépett fel –, mégis remek hangulatot teremtettek. A koncert felénél egy harmadik tag is csatlakozott a zenélőkhöz, méghozzá a közönség soraiból, aki csörgőn adta a ritmust a dallamokhoz. Később retro disco következett, és az utolsó éjszakát együtt töltötte az egész tábor, azok is örömmel becsatlakoztak, akik az előző napokon korábban lefeküdtek aludni.
25-én közösen tábort bontottunk, és fáradtan, de ezernyi emlékkel gazdagodva indultunk haza.
Hatalmas élmény volt ott lenni, ezt gondolom visszatérőként és máshol is rendszeres táborozóként, hiszen ilyenkor az embernek van összehasonlítási alapja, jobban átlátja a rengeteg munkát, ami egy ilyen esemény mögött van, illetve, hogy mennyi mindent tettek meg azért a szervezők, hogy a nyár utolsó előtti hetében egy csomó fiatal, akik az ország különböző pontjáról gyűltek erre az alig emlegetett településre, szórakozhassanak, és mellette rengeteget tanulhassanak. Örültem, hogy újra találkozhattam rég nem látott ismerősökkel – hiszen vannak, akikkel egy évben csak egyszer, a Nyolc Ág Művésztáborban futunk össze –, és annak is, hogy megismerhettem néhány csodálatos embert, akikkel remélem, sikerül elmélyíteni frissen köttetett barátságunkat. Szurkolok ennek az évről évre fejlődő és növekvő tábornak, hálás vagyok a szervezőknek, és legfőképpen bízom benne, hogy jövőre folytatjuk.
IV. Nyolc Ág Művésztábor, Vasszécseny, Ó-Ebergényi Kastélyszálló, 2020. augusztus 20–25.
A borítófotót Varga-Kaizler Bársonyka készítette.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.