Zaklatás, szuicid hajlamok, szülőtípusok, történelem és rasszizmus. Ezeket a témákat dolgozza fel Nyerges Gábor Ádám író-költő, az Apokrif folyóirat főszerkesztője új regényében. A sokszínű munkásságú szerző könyve hét másik művel együtt idén ősszel jelent meg a Prae Kiadó gondozásában.
Mint tudjuk, ebben az évben a vírushelyzet miatt az Ünnepi Könyvhetet az elhalasztás ellenére sem szervezhették meg. Nem voltak a Vörösmarty téren a magyarországi kiadók standjai, ahol kedvezményes áron juthattunk volna hozzá a friss megjelenésekhez, nem érkezett külföldi díszvendég, nem találkoztunk kedvenc szerzőinkkel, akik dedikálták is újonnan beszerzett példányainkat.
Az irodalomkedvelő közönség nagy bánatára a Prae Kiadó nyújtott egy cseppnyi vigaszt, ugyanis szeptember 17-e és 20-a között esténként két-két kötetbemutatót tartott, amelyekhez a helyszínt a KisPrésház irodalmi kávézó és szórakozóhely biztosította.
Az eseménysorozat második napján, szeptember 18-án mutatták be Nyerges Gábor Ádám Mire ez a nap véget ér című nagyregényét.
A korábbi programokon is szép számmal vettek részt az érdeklődők, azonban a hét csúcspontja – a közönség nagyságát tekintve – ez a program volt. Péntek este lévén egyre többen érkeztek az arcukon kíváncsisággal és várakozással. A szervezők – természetesen a résztvevők biztonsága érdekében – minden járványügyi előírás betartására fokozottan ügyeltek. Balogh Endre kiadóvezető rövid felkonferálása után a lehetőségekhez mérten telt házas rendezvényen Torma Mária író-szerkesztő beszélgetett a szerzővel.
Torma rögtön szóba hozta Nyerges első prózakötetét, a Sziránó című, 2013-ban megjelent kisregényt, amely azért érdekes, mert egy általános iskolában játszódik, főszereplője egy felső tagozatos, tizenéves fiú, míg az új regény a szereplők középiskolás éveit dolgozza fel. Másik fontos párhuzam, hogy a korábban megjelent mű címszereplője ebben a kötetben is visszatér.
A moderátor ezeket az összecsengéseket nagyon találóan „Sziránó-visszhangok”-nak nevezte.
A szereplőkkel kapcsolatban arra is többször kitértek, hogy a műnek nincs kifejezett hőse, nem egy karakterre koncentrál, hanem az említett gimnáziumi osztály egészére fordítja a figyelmet. A szerző meghatározása szerint a főszereplő nem más, mint a közösség, ezt a szövegben is érzékelteti, hangsúlyozza, méghozzá azzal a módszerrel, hogy az osztály szó kezdőbetűjét minden említés alkalmával nagybetűvel írja. A történetet tehát több szereplő szempontjából látjuk, és a szempontok mindegyike egyenrangú.
Nincs nagyobb vagy kisebb hangsúlyt kapó szál, mindegyik ugyanolyan vastag cérnából szőtt sorvezető,
amelyek behálózzák a regény egészét és a végén segítenek a kibogozásában.
A Nyerges által elmondottakból megtudhattuk, hogy a Sziránó eredetileg novelláskötetként indult, több rövid szöveget tervezett csokorba gyűjteni, végül lekerekítette a határaikat, így az összefésülés eredménye egy kisregény lett. A második prózakötet már kifejezetten regényként körvonalazódott a fejében, amely egyáltalán nem törekszik semmilyen műfaj sajátosságait követni. Nyerges egyáltalán nem finomkodik, direkten kimondja, amit gondol. Ami szereplői szívén, az a szájukon is, jelen esetben pedig ez még inkább érződik, mivel a tizenéves kamaszok nyelvén szólal meg. Nem kerüli a trágár beszédet, nincsenek tompításai, nem fél kimondani bizonyos dolgokat vagy talán semmit sem.
Torma találó megfogalmazása szerint a könyv nyelvezete nagyon terhelt, ám mégis könnyen olvasható.
Egy-egy szóra, mondatra gyakran a kontextusa miatt kapjuk fel a fejünket, a bemutatón felolvasott részletnek is számos ilyen pontja volt. A jelenetben egy költő felolvasóestjére (amelyet az iskola könyvtárában rendeznek meg) beszabadulnak az Osztály tagjai, és nem éppen irodalmi nyelven tesznek fel különböző, témába nem illő kérdéseket neki. Erre a telített nyelvre játszik rá a hurkoló típusú retorika, amely által egyre mélyebbre és mélyebbre megyünk olvasás közben a szövegben.
Fontos továbbá a tempó, amely sokszorosára gyorsul, majd törtrészére lassul.
Az író vicces hasonlata szerint a könyv egyes részei olyanok, mint a kétezres évek elején népszerű Mátrix című film sokak által ismert jelenete, amelyben a főszereplő, Neo elhajol a felé száguldó golyók elől. Az utómunkálatok során ezeket a képkockákat lelassították, így egy nevetséges, mégis izgalmas és feszült felvételrészlet fészkelte be magát a köztudatba. És valóban, a Mire ez a nap véget érben egyszer annyira pörögnek az események, hogy alig bírjuk követni, máskor pedig oldalakon át nem történik olyan dolog, amely segítené a cselekmény előrehaladását. A Nyerges-féle időkezelés összetettsége miatt néha úgy érezhetjük,
mintha beszippantott volna bennünket egy másik világ örvénye, amelyben nincsen pontosan kimért, egységes idő.
A szöveg ritmusa, dinamikája néhol segíti, máskor megakasztja az olvasás folyamatát, Torma szerint ez nem mindig, de többnyire jó hatást gyakorol az olvasóra. Mindenesetre a hurkoló típusú retorika páratlan sajátosságot kölcsönöz a műnek.
Nem mehetünk el említés nélkül a helyszín mellett sem,
amelyre szintén többször visszautaltak az est során a beszélgetés résztvevői. Az ugyanis nem más, mint a Világ Legtökéletesebb Gimnáziuma. És természetesen a tökéletes gimnázium diákjai mi mást alkothatnának, ha nem tökéletes Osztályt, amelynek olyan összetartó a közössége, hogy csak és kizárólag nagybetűvel leírható szóvá alakítják a köznevet.
Természetesen ez a túlidealizált gondolkodás rendszerint megcáfolja önmagát,
és belátást nyerünk a csillogóra polírozott dolgok mögött rejlő poros és pókhálós fekete lyukakba.
Szó esett még a karakterek elnevezéseiről is, ugyanis számos meghökkentő megszólítás akad a majdnem háromszázötven oldalnyi regényben. Ilyen furcsaság például Görcsegér, Kuka, Fostóni, de akár Sziránó neve és személye is.
A beszélgetés következő pontjaként először a moderátor nevezte meg, hogy szerinte milyen témákat dolgoz fel a mű, majd ezt kiegészítve Nyerges hosszú felsorolásba kezdett. Fejtegetésekbe bonyolódott arról, hogy milyen érdekes, amikor tizennégy-tizenöt éves gyerekeket teljesen véletlenszerű módon huszonöt-harmincfős csoportokra bontanak. Azokkal az emberekkel kell eltölteniük gimnáziumi négy évüket, akikkel a vakszerencse hozta össze őket, teljesen függetlenül attól, hogy kijönnek-e egymással, hogy össze tudják-e hangolni annyira a gondolkodásmódjukat, hogy megférjenek egymás mellett.
Az est zárásaként lehetőség nyílt a kötet kedvezményes áron való megvásárlására és dedikáltatására. Azt gondolom,
a könyv egyaránt fontos olvasmány lehet a fiatal és a kicsit idősebb generáció számára.
Nagy öröm volt látni, hogy az esemény után többen odamentek a szerzőhöz, feltették neki a kérdéseiket, beszélgetést kezdeményeztek vele.
A Prae Kiadó eredményes négy napot zárt, az események élő Facebook-közvetítését nézőknek, illetve a személyesen megjelent hallgatóságnak köszönhetően számos új olvasóra lelt a kiadó és a szerző is. Bízom benne, hogy jövő tavasszal sokkal nagyobb résztvevőszámmal, személyesen találkozhatunk az eredeti időpontban az Ünnepi Könyvhéten.
Ünnepi Könyvhét a Prae Kiadóval – Nyerges Gábor Ádám regénybemutatója, KisPrésház, Budapest, 2020. szeptember 18.
A fotókat Bach Máté készítette.
