Aki már nem öregszik meg

Shannon Murphy debütáló nagyjátékfilmje a különböző fesztiválokon és a közönség körében is hatalmas sikert aratott. Az Amíg tart a nyárra valóban könnyű ráhangolódni, mert olyan érzelmekről beszél, amelyeket mindannyian ismerünk, ráadásul mindezt végtelenül empatikusan, remek humorral és kitűnő képi megoldásokkal teszi.

Ha van filmes műfaj, melyről nem túlzás kijelenteni, hogy reneszánszát éli, az feltétlenül a coming of age zsánere. Míg néhány évtizeddel ezelőtt a fiatalokról szóló filmek általában tét nélküli poénkodással, túlzó sztereotípiákkal és a megértés igényének teljes hiányával operáltak, addig mára egy főként szerzői filmes közeg vette kezébe ezt a témakört. Ezekre a filmekre általánosságban jellemző, hogy a felnövés apró mozzanatait, a szinte észrevehetetlen változásokat próbálják megragadni.

Van azonban ezen a tág zsáneren belül is egy alműfaj, melyben az ábrázolt életszituáció sokkal tragikusabb.

Két lépés távolság; Minden, minden; Csillagainkban a hiba vagy az elmúlt évek egyik leghangosabb független filmes sikere, a valóban egészen kiváló Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni. Ezek mind olyan alkotások, amelyekben egy súlyos betegség és a halál árnyéka hozza egymáshoz közel a főszereplőket. Shannon Murphy ausztrál rendezőnő első nagyjátékfilmje is ebbe a sorba illeszkedik, azonban ki is emelkedik műfajából azzal, hogy a fő szál mellett a modern párkapcsolatokról, az elhidegülésről is érvényes állításokat fogalmaz meg.

Milla (Eliza Scanlen) tizenhat éves, eminens tanuló, hegedülni jár és minden bizonnyal az összes egyetem kapuja nyitva állna előtte. Épp egyik különórájáról tart haza, amikor találkozik Mosesszel (Toby Wallace), aki minden tekintetben az ellentéte. Már nem jár iskolába, családi állapota tisztázatlan, ideje nagy részét pedig az utcán, kosárlabdázással tölti. A két fiatal azonban a szükségben hamar egymásra talál, még akkor is, ha

Milla szülei, Anna (Essie Davis) és Henry (Ben Mendelsohn) rossz szemmel nézik a kapcsolatot.

Látható, hogy Shannon Murphy (illetve a forgatókönyvet a saját színdarabjából adaptáló Rita Kalnejais) ismerős alapokra, a műfaj toposzaiból építkezik, azonban ezeket az alapanyagokat sikerült izgalmas módon keverniük. Sőt, mintha céljuk is lett volna a készítőknek a félrevezetés. Elhitetik velünk, hogy egy klasszikus ívű, kiszámított dramaturgiai csúcspontokkal rendelkező történetet fogunk kapni. Kis idő elteltével azonban nagyon ügyesen és szinte észrevétlenül tágítja a film a fókuszt, így az Amíg tart a nyár a végeredményt tekintve legalább annyira családi dráma, mint felnövéstörténet.

Kezdetben az ábrázolt kapcsolatok dinamikája már-már klisésnek tűnik. Egy pár, akiket senki sem szeretne együtt látni, az ő ellenpólusukat jelentő, tökéletes szülők, illetve a gyanakodva néző külvilág. Azonban a film talán legerősebb aspektusa, hogy

az alkotók képesek remekül árnyalni a karaktereket.

Ez leginkább a szülők esetében érzékelhető, akiket idővel nagyon szépen hoz előtérbe a film.

Kezdetben szinte sztereotipikusan maradinak tűnnek, hamar kiderül azonban, hogy valójában minden pillanatban a lányuk boldogulását próbálják szolgálni. Hogy eközben hoznak rossz döntéseket? Minden bizonnyal, azonban a jó szándékuk nem kérdőjelezhető meg. Emellett a két szülő kapcsolatát is ábrázolja a film, emiatt lesz műfaja egyik kiemelkedő darabja az Amíg tart a nyár. Láthatjuk, ahogy a külső nyomás hatására a két ember teljesen felőrlődik.

Hiszen nincs más céljuk, mint Milla életének megmentése, eközben azonban a két ember teljesen elbeszél egymás mellett.

Murphy nem áll meg itt, kikacsintás szintjén a társadalmi kontextussal is foglalkozik. Hiszen a szülők relációjából nem tudunk nem a modern kapcsolatok kiüresedésére, az elhidegülésre asszociálni.

Moses és Milla kapcsolata épp a szülőpár ellenpontját jelenti. Az ő nexusukban a már-már egészségtelen függés jelenik meg. Bár a kapcsolatuk kiindulópontja megérthető, a kialakuló viszonyrendszer mindkettejük számára okoz sebeket. Az addikció egyébként is fontos szerepet kap a filmben.

Milla az egyetlen, aki nem saját akaratából fordul gyógyszerekhez,

míg édesanyja és Moses között ez lesz az egyik különös, szinte láthatatlan kapocs. Murphy állítása nagyon hasonló ahhoz, mint amit Darren Aronofsky fogalmazott meg a Rekviem egy álomért című filmjében: nem a függőség tárgya, hanem kialakulása és lelki megélése a fontos. Az Amíg tart a nyár szerint ezek az addikciók mérgezik meg mindennapjainkat. Az angol címben megjelenő fog szimbólum (a magyar cím is továbbviszi a metaforikus vonalat, a nyarat a fiatalság, az idill és a lehetőségek megtestesítőjeként alkalmazva) pedig arra utal, hogy meg kell szabadulnunk ezektől a rossz szokásoktól.

A karakterek árnyaltsága a színészek játékában is megmutatkozik. Eliza Scanlen és Toby Wallace párosa elsőre furcsának hathat, hiszen a kémia szándékosan akadozik kettejük között, azonban a film során remekül egymásra találnak. Ben Mendelsohn, korunk egyik legkiválóbb karakterszínésze itt is nagyszerű, de a film legjobbja mégis Essie Davis, aki remekül egyensúlyoz Anna személyiségének végletei között.

Egyszerre gyengéd és karakán, visszafogott és vad, a színésznő pedig minden nüanszot tökéletesen érzékeltet.

A film képi világa is kitűnő. A jelenetek különös fényezése és keretezése, a sok esetben remegő, fókuszálatlan kamerakép, a kiemelt szerepet kapó kézi kamerás felvételek remekül teremtik meg a film merengő, melankolikus hangulatát. A zene is kiemelkedő, az alapvetően alternatív dallamok tökéletesen egészítik ki a film többi aspektusát.

Shannon Murphy első rendezése tehát a családi dráma és a coming of age-történet különleges fúzióját kínálja. A tematikai sokszínűség, a remek képi világ és a kitűnő színészgárda pedig képes igazán emlékezetessé tenni mindezt, emiatt pedig az itt-ott felbukkanó hatásvadászatot is hajlandóak leszünk megbocsátani.

Amíg tart a nyár (Babyteeth), 2019. Rendezte: Shannon Murphy. Szereplők: Eliza Scanlen, Toby Wallace, Essie Davis, Ben Mendelsohn, Michelle Lotters. Forgalmazza: Mozinet.

Az Amíg tart a nyár a Magyar Filmadatbázison.