A Lelki ismeretek a Disney legújabb alkotása, amely látványosan és nagyon érzelmesen beszél a halálról, az elengedésről és végső soron az élet szeretetéről. De vajon kinek szól az Oscar-díjat érdemlő üzenet?
A mesék elsősorban gyerekeknek, fiataloknak szánt történetek, amelyek segítenek nekik a világ általuk még nem ismert és bonyolult részeit megérteni. Míg a mese a társadalmi szabályokat játékosan próbálja beléjük kódolni, az érzelmek világát ezzel egy időben dekódolni igyekszik. Mindezt szimbólumokkal, megszemélyesítésekkel éri el, továbbá azzal, hogy olyan kontextust és letisztult,
jól körülhatárolható karaktereket teremt, amelyekbe a gyermeki lélek könnyen és ösztönösen projektálni tudja az emócióit;
kiben a félelmeit, kiben a reményeit látja megelevenedni, a cselekmény pedig minden esetben arra szolgál, hogy a benne dúló konfliktusok oldódjanak.
A Pixar ennek az iparágnak az egyik – számos díjazott alkotásuk alapján nem is annyira koronázatlan – királya. A mára a Disney részeként működő stúdió láthatóan célul tűzte ki, hogy meséket készít, de célközönségét nem szűkíti a gyermekekre:
a Pixar-animációk a kicsiket moziba kísérő felnőtt réteg számára is – változó intenzitással ugyan, de – élvezhetők.
Ennek kulcsa, hogy bár a fent leírt sémát megtartják filmjeikben, a történetet és a párbeszédeket a szülői korosztályt érintő problémák megpendítésével, popkulturális utalásokkal, sőt néha zavarba ejtően felnőtt poénokkal tarkítják. Tehát mindkét célkitűzés teljesül, ami egyrészt nyilván a bevételben is tükröződik, másrészt pedig a felnőtt nézőközönségnek sem árt néha egy kis feszültségoldás.
A Szörny Rt. vagy a Fel! című filmek mind remekül demonstrálják, hogy létezik út a különböző generációk egyidejű szórakoztatására. Ennek a műveletnek az egyik vitathatatlan csúcsterméke a szintén Oscar-díjas Agymanók című film, amely az emberi elmébe (azon belül is az egyik legnehezebben érthető világba, egy tinédzser fejébe) és az érzelmek univerzumába kalauzolja a nézőket. A rutin pedig pompásan beválik: a kicsiknek hatékonyan segít megérteni, mi történik velük/bennük és
az idősebbek is bőséggel kapnak értéket és szórakozást a játékidő alatt.
A rendező, Pete Docter (aki az összes eddig említett animációs filmet is jegyzi) a 2015-ös sikeren felbuzdulva mintha ugyanezt a jól jövedelmező receptet próbálta volna alkalmazni, amikor a Lelki ismereteket készítette. Ezúttal olyan témához nyúlt, amely bár remek alapként szolgálhatott volna, de a célkitűzés zavaros lett. Nem mindegy ugyanis, hogy gyermekfilmeket akarunk felnőttek számára is érdekessé varázsolni, vagy egy valódi drámát próbálunk gyerekeknek is eladhatóvá tenni.
Joe (eredeti hangja Jamie Foxx), a középkorú zenetanár egy állami iskolában igyekszik a többé – de inkább – kevésbé tehetséges gyerekeknek átadni valamennyit abból, ami őt magát maradéktalanul érdekli: a jazz iránti rajongásból.
A végeláthatatlan, szürke hétköznapokon csakis a zene szeretete tudja őt átsegíteni,
de egy napon lehetősége adódik, hogy bekerüljön álmai bandájába, és karrierje végre kezdetét vegye. Ekkor azonban egy tragédia következtében, maga sem érti hogyan, de átkerül a túlvilágra, és szembesülnie kell a halállal. Egyetlen menekülési lehetősége az a hely, ahol a lelkeket felkészítik az új életre, személyiséget, érdeklődési köröket és társat rendelve hozzájuk. Itt találkozik 22-vel (eredeti hangja Tina Fey), aki annak ellenére, hogy a társának lett kijelölve, a férfi tökéletes ellentéte. Míg Joe (illetve a lelke) minden erejével azon van, hogy visszakerüljön a földre és folytathassa végre sikeresen alakuló életét, addig 22-nek esze ágában sincs új testbe manifesztálódni.
Joe egy szökéssel megpróbál visszajutni önmagába, véletlenül azonban 22 kerül a férfi testébe,
míg ő a terápiás macskában landol. Így az életunt 22 akarata ellenére tapasztalja meg újra a kézzel fogható világot, amely az elején a legnagyobb ellenkezést váltja ki belőle, idővel azonban újra beleszeret a földi létbe.
Halálról beszélni gyerekeknek, amilyen bizarrnak tűnhet elsőre, annyira szükséges. Hiszen ők is találkoznak az elmúlással, és még kevésbé értik, mint a felnőttek. Nekik még a komfortként szolgáló, túlvilágról szóló fantáziaviláguk sem feltétlen alakult ki, melyet a Lelki ismeretek kíván megalapozni, pótolni. Válaszokat, magyarázatokat, vigaszt várhatunk tehát ettől a vitathatatlanul különleges animációs filmtől. Ezeknek az elvárásoknak egy részét teljesíti is Pete Docter munkája:
a halál utáni világ megteremtése sikeresnek mondható a letisztult környezettel és az egyértelmű szimbólumokkal.
Fontos megjegyezni, hogy bár valószínűleg nagy lehetett a kísértés, hiszen a vallás a halál megértetésében a mesékhez hasonló célokat szolgál, a film nem él egyik hitrendszer – amúgy kézenfekvő – elemeivel sem. Ez azért is pozitívum, mert így egyetlen csoportot sem távolít el magától. Egyetemes elgondolást vetít elénk, még az emberalapú formavilághoz sem ragaszkodik; a túlvilági szereplőket absztraktumokként ábrázolja, így kerülve el, hogy a befogadó bármelyik hitrendszerbe beilleszteni kényszerüljön őket.
Az érzelmek jól behatárolhatóan elkülönülnek, Joe az élni akarást, míg 22 a depressziót testesíti meg, ők maguk pedig az ismert mesebeli karakterívet járják be. Míg a zenész beszűkült, kizárólag a jazzre koncentráló világképe árnyalódik, az elutasító 22 lassan beleszeret az életbe. Talán jobban is, mint kellene, és itt
érdemes kiemelni, hogy az alkotás milyen érzékletesen beszél a függőségekről
az elveszett lelkek vonatkozásában. De ez már egy olyan metafora, amelyet felnőttként sem egyszerű visszafejteni, és ne felejtsük el, hogy a film 12-es korhatárral készült, elsősorban tehát az ifjúságnak.
Ezzel el is érkeztünk a legnagyobb problémájához. A történet a játékidő második felében a testet cserélt lelkek kalandjairól szól. Ennek során a főszereplők felismerik és megtanulják értékelni az élet apróbb örömeit. Ugyanakkor ez egy életközepi válságban szenvedő férfi drámája, akit – ha az animációtól eltekintünk – már láttunk néhány élőszereplős darabban (pl. Kísértetváros). Amennyiben a feltételezés helytálló, vagyis a célközönség az ifjúság, akkor a kontextus irreleváns ahhoz, hogy az emóciók a fent említett módon ösztönösen a helyükre kerüljenek a kiskamaszokban, ettől pedig
a feszültségoldás, sőt a témát tekintve a várt traumafeldolgozás is elmaradhat a fiatal nézők esetében.
Bár 22 leginkább tinédzserhez hasonlítható dacos, befelé forduló karaktere, és az, hogy nem érzi elég jónak magát az élethez, a tizenéveseket is bevonhatja a történetbe. Mégis, a Pixar hasonló témájú, Előre című filmjének például sokkal hatékonyabban sikerült ugyanez. Az Agymanók receptje ezúttal nem működik maradéktalanul. Már csak azért sem, mert bár a történet inkább felnőttek számára érdekes, az elszórt, nekünk szóló utalások és poénok jórészt hiányoznak, és csak a velős dráma marad, jóllehet valóban szép és katarzist nyújtó végkifejlettel.
Lelki ismeretek (Soul), 2020. Rendezte: Pete Docter, Kemp Powers. Írta: Pete Docter, Mike Jones, Kemp Powers. Szereplők hangja: Jamie Foxx, Tina Fey, Graham Norton, Rachel House. Forgalmazza: Forum Hungary.
A Lelki ismeretek a Magyar Filmadatbázison.
