Életének 72. évében, 2021. július 21-én elhunyt Kántor Péter, Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja – közölte a Magvető Kiadó.
Kiadója a közös terveken keresztül (is) emlékezett az elhunyt költőre:
„Szerettünk volna még egy kötetet együtt elkészíteni, így született meg az Elegendő ok.
Kántor Péter a 2017 óta írt versei közül válogatta: múlt, emlékezet, közélet, járvány, betegség – ez a témája a visszafogott hangon megírt verseknek, amelyek nem csak a megjelenés sietőssége miatt nyerik el drámaiságukat.”
A címadó vers:
Mikor írsz már egy verset? Régóta nem írtál.
Nem írtam, mert nincs kedvem. Majd ha lesz, írok.
De te szeretnéd pénteken kinyitni az ÉS-t,
látni benne a nevemet, és olvasni a versem.
Elegendő ok ez a versíráshoz?
Elméletileg nem, bár talán mégis, elképzelhető.
Emlékszem, egyszer megkérdezte tőlem az apám:
Mikor írsz megint valamit? Régóta nem írtál.
Én pedig hazamentem, és rövidesen írtam egy verset.
Ahogy most is. Hogyha pénteken kinyitod az ÉS-t…
Legyen ennek a versnek a címe: Elegendő ok.
A címzettje pedig legyél te.
Ez nem egy szerelmes vers. De kell hozzá valaki,
aki fontos. Akinek fontosak vagyunk.
Ami a vers témáját illeti,
nincs semmilyen témája.
Illetve dehogy nincs! Arról szól,
hogy mi lehet elegendő ok a versíráshoz.
„Kántor Péter 1949. november 5-én született Budapesten. A Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumban érettségizett 1968-ban, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát angol-orosz szakon, később magyar nyelv és irodalomból. Különböző gimnáziumokban tanított kisegítő tanárként, külső lektorálásokat végzett az Európa Könyvkiadó számára.
A 80-as években irodalmi szerkesztőként dolgozott a Kortárs folyóiratnál, a 90-es években (2000-ig) az Élet és Irodalom versrovatát gondozta,
azóta szabadfoglalkozású. Az 1970-es évek óta publikál verseket. Angolból és oroszból fordít verset és prózát. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas volt New Yorkban. Részt vett több nagy nemzetközi költészeti fesztiválon, versei több nyelven megjelentek különböző folyóiratokban, antológiákban, 2010-ben önálló verseskötete jelent meg New Yorkban Michael Blumenthal költő fordításában. Tagja a Szépírók Társaságának és a Széchenyi Művészeti Akadémiának.
Kántor Péter igazi elismertségét a rendszerváltás utáni időszak hozta meg (a Fönt lomb, lent avar című kötete után);
s azóta tart legjelentősebb pályaszakasza, amely (számos nagy presztízsű díjon kívül) a versolvasók körében is komoly figyelmet váltott ki. Kántor Péter költészetének három emblematikus darabja a három Megtanulni élni című vers: az első 1990-ben íródott, közvetlenül a rendszerváltás után, tíz évvel később, 2000-ben a második, és újabb tíz év elteltével, 2010-ben a harmadik. Ugyanezzel a címmel jelent meg 2009-ben gyűjteményes kötete.
2012-ben jelent meg eddig legnagyobb visszhangot kiváltott verseskötete Köztünk maradjon címmel.
2016-ban látott napvilágot első prózai kötete Egy kötéltáncos feljegyzéseiből címmel. Az Élet és Irodalomban közölt tárcákon alapuló kötet a költészet és az elbeszélő próza közös metszetét tárja föl, élvezetes és izgalmas történetírói hangon.” – foglalta össze életét, pályáját a Litera.
Valahol itt című verseskötete 2017-ben jelent meg.
Többek között részesült Móricz Zsigmond-ösztöndíjban 1980-ban, Fulbright-, Soros és Soros alkotói ösztöndíjban. 1985-ben elnyerte az Európa Könyvkiadó nívódíját. 1991-ben Déry Tibor-díjat, 1994-ben József Attila-díjat, 2007-ben Magyarország Babérkoszorúja díjat, 2013-ban pedig Artisjus Irodalmi Nagydíjat kapott.
A borítókép forrása A hetedik.
