Fogadtatás
I
Egymásnak mesélnek, egyik arc a másiknak.
Friss kenyér van a pulton, száraz
a megérintett dolgok hangja. Sorba rendezi
a darabokat – a kezek a földet idézik,
egészen a húsig fel vannak vágva az ujjak.
Rövidzárlatot okoznak
a formákra szétesett történetek. Az üvegen át
csak a made in china póló formáját
látjuk valódinak.
Hogy mondják a fogadószobát?
Mindenkit összenyom az égbolt,
kicsúsznak a testek a pólókból.
II
Beszélni, hallgatni: belépünk, veszünk két
kiló kenyeret – beszélni, érezni
a meleg kezeket, a geológus-tekintetet. Mintha
átkelne, mi egyedül vagyunk a reggelben,
túl a pulton az üvegen át az úttesten…
Az üvegen keresztül áttetsző rudak
az ágak – és a szél
egyiket nyitja, másikat csukja.
III
A név a-val kezdődik és h-val végződik
meleg, élesztős dolognak hangzik,
és tényleg – az áruknál kevésbé van távolság,
mint a népcsoportoknál. Felrobban valami.
Mindenkit összeprésel a szél,
h-val végződik, mintha fújna.
IV
Tekergő kígyóknak, összegabalyodott
nyelveknek látszunk.
Átkelünk egy képzeletbeli
helyszínen.
Ez egy próbatétel, mint a fiú a mesében,
aki a rókát a hóna alá rejtette.
Mindenkit összenyom az égbolt,
felrobbannak a magányok.
A hely körülöttünk valódi –
a kígyók csak hangok.
Fordító: Szirmai Panni
A fordító a műfordítás készítésekor a Petőfi Irodalmi Múzeum Babits Mihály-ösztöndíjasa volt.
Borítófotó: Pxfuel
