Zoom!
Egy háznak indul, egy szélső lakás ezúttal,
de nem fog
itt megállni. Máris egy sétány, arrogáns kanyarral
elhagyja
a Szerelő Szövetkezetet, balra fordul a főútnál,
körbe se néz,
és rögtön egy város, a négy legnagyobb bankkal,
egy napilappal
és egy feltörekvő focicsapattal.
Megy tovább, rá se ránt az Építési Törvényre,
a zöldövezetekre,
és mire észbe kapnánk, kicsúszott a kezünkből:
főváros, nemzet,
félteke, univerzum, dübörögve tágul minden irányba,
amíg hirtelen
kegyelemmel berántja egy fekete lyuk szeme,
és átlövi
egy szomszédos galaxisba, mikor felbukkan,
kisebb és simább,
mint egy billiárdgolyó, de súlyosabb a Szaturnusznál.
Az emberek megállítanak az utcán, piszkálnak
a sorban,
a pénztárnál, és kérdik „Mi ez, ami ennyire
kicsi és sima,
de a tömege nagyobb, mint a gyűrűs bolygó?”
Csak szavak,
győzködöm őket. De nem kérnek belőle.
Lány
Eszembe
se jutott,
amíg belém nem hátrált
egy doboz
naranccsal, megfordult
elnézést kérni, elejtve
mindet. Az egyik
a zsákomba esett,
mosolyogtunk.
Benne hagytam; nem
akartam megenni,
csak
örültem
a plusz súlynak
meg a szagnak, hogy
a könyvek közé keveredik.
És tegnap
háromszor is elmentem
a pult előtt; lassan, minden
különösebb
cél nélkül.
Fordító: Réder Ferenc
Borítókép: Pxhere
