Napjaink legtermékenyebb acid- és pszichedelikusrock-zenekara, a King Gizzard & The Lizard Wizard idén sem hagyja unatkozni a rajongókat, júniusban megjelent Butterfly 3000 című lemezük a második ebben az évben. Természetesen mi sem hagyhattuk ki az élményt, meghallgattuk, mi történt a zenekar háza táján az előző, L. W. című albumuk óta.
A 2021-ben a fennállásának 11. évébe lépő King Gizzard & The Lizard Wizard méltán nevezhető végletekig kihajtott kreatív munkagépnek. Bizonyára kevés hasonló kollektívát tudnánk hasraütésszerűen felsorolni az évtizedből Ty Segall mindenkori projektjein kívül, amelyek pályájuk során képesek voltak arra, hogy évente akár több ízben is új anyaggal jelentkezzenek.
A King Gizzard csavart egyet a lemezkiadás konvencióin,
és már-már szatírába hajlóan pörgette túl a pszichedelikus megőrülést: a zenekar 2013 óta évente átlagosan két albumon mutatja be, hogy az időközben elpoposodó Tame Impalán túlmenően is van lendület a műfajban. Ennek kivitelezéséhez persze kellettek kitérők – már ha lehet ezeket annak nevezni az esetükben –, mint például a 2019-es Infest The Rats’ Nest brutális lábdobokkal dúsított metálzenéje, vagy az azt megelőző Fishing For Fishies erősen idézőjeles „blues-rockja”. Ettől függetlenül a zenekar akármilyen lepelbe is bújt, a jellemző zabolátlan energiát mindmáig sikerült megőriznie.
A King Gizzard idei első lemeze az L. W. volt, amelyen mondhatni, a klasszikus receptek szerint jártak el. Közel-keleti hangzások és skálák váltották és keresztezték egymást szélsőségesen súlyos riffekkel, hipnotikus egyensúlyukba azonban az eddigiekhez képest érezhetően idegenül szüremkedtek be meglepetésszerűen változatos szintetizátorelemek. Így már rögtön a kezdődalnál, az If Not Now, Then When?-nél és az azt követő O. N. E.-nál kérdőn húzhattuk fel a szemöldökünket. Akkor még nem is sejthettük, hogy mindez csak az előszele egy jóval nagyobb léptékű megborulásnak a banda részéről.
Ugyanis a Butterfly 3000 a legtöbb sarkából kifordítja mindazt, amit az ezt megelőző tizenhét lemez végigpörgetése után gondolhattunk a zenekarról. És ezt nem is takargatja különösebben az anyag, a kezdőhármasban (Yours-Shanghai-Blue Morpho) nyoma sincs a korábban megszokott wah-wah effekttel szétzilált gitárriffeknek, helyettük
a szintetizátor viszi a prímet, meglepően vidám dallamokkal.
Ebből adódóan könnyen érezhetjük úgy, hogy a King Gizzard beadta a derekát, és a régóta tartó szintiforradalomnak eleget téve dreampop-bandává avanzsált. A cukormázas repetitív dallamokból aztán a Blue Morpho lebbent fel egy leheletnyi kiutat, ám az anyag nem adja olyan könnyen magát – a következő hasonló pillanatra a sorban a nyolcadik dal, a Black Hot Soup széteső levezetéséig kell várnunk, amelyben a kedveskedő hangsorokat leváltva a zenekar végre kimutatja a foga fehérjét.
Ami pedig ezután következik a fennmaradó két dalban (Ya Love, Butterfly 3000), az maga a műfaji csoda. Hiába veszíti el magát látszólag a zenekar a lemez derekán az Interior People néhol hatvanas évekbe visszarepítő énekdallamaiban vagy a 2.02 Killer Year pattogásában,
a lemezzárlat zseniálisan összehozza az idegen stíluselemeket
a korábbi lemezeken tapasztalható, jól kikísérletezett megőrüléssel. Mindezt úgy, hogy a záródalok sem elszállós gitártémákkal operálnak, a szinti marad a dallamvezető szerepében, azonban a dobjáték, a folyamatos tempóváltások, na meg persze a pszichedelikus ének szintézisében a King Gizzard egy csettintésre magához tér. Ennek legtisztább megnyilvánulása épp a lemez utolsó percére kerül, mikor is a Butterfly 3000 folyamatosan pörgő dallama egy hirtelen kiállás után technóvá eszkalálódik, méltó végszót adva a dalsornak.
Összességében az album értelmezésének két útja lehetséges. Az egyik, hogy a zenekar néhány üresjárattal ugyan, de újfent megugrotta a folyamatos megújulás lécét, bizonyítva azt, hogy a kvázi elektronikus zenei keretbe is többnyire sikerrel bele tudja faragni magát. Másrészről viszont ott a vészjósló gondolat, hogy ha egy olyan zenekar, mint a King Gizzard & The Lizard Wizard feladja a súlyos gitártémák végtelen variációival való kísérletezést,
vajon mi marad még a húros hangszerekhez ragaszkodó füleknek.
Könnyen lehet, hogy a Butterfly 3000 dallamai fogják adni az új talpalávalót a gitárzene sokszor kiásott és betemetett sírján való táncoláshoz. Ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy ilyen háttérzenével még ez a végjárat is roppant szórakoztató lenne.
King Gizzard & The Lizard Wizard: Butterfly 3000, KGLW, 2021.
