Kazsimér Soma versei

Szörnyű-völgy 

ezt most elviccelni
nem szabad komolyan
kell venni mert képes arra
hogy veszettséggel fertőzze meg agyunk
anyagát és ha ez megtörténik akkor csak a paranoid
rohanás a hegyről elborít a belémharapott cél
hogy elérni a tóig elérni a szomjúság miatt
rohanás mert ránk esteledett fent a racionális
megszakadt és most már csak a rohanunk a sötétben
a sötétből mert kerget belül kerget hiába fordul ki a bokám
köveken a sípcsont és a szárkapocscsont csonkján
rohanok tovább felsértve az oldalra bicsaklott
lábfejem bőrét amit csak úgy húzok magam után szabad
támadási felületet hagyva a lény
sarkamba kapva
lohol

Szőrmebunda emberbőrön 

újra úton
oda ahol utoljára
a fehér sziklák közelében látták

ki lehet olvasni az észlelésekből
mi az ami a fa mellett vonzza
máglyát kell neki rakni
és akkor a szag a fény a füst
átjárja az erdőt átjárja a bundát

a völgy bejárata előtt
a kútnál húzódunk le a havas útról
kétszer másfél liter benzin csalinak

*

fröcsköl a lé a havon
ahogy végül ráront a tűzre
és felveri az olvadt latyakot maga körül

jönne a fotó
annak most kellene keletkeznie
marci készül végre legyen róla is
hogy a rettenet saját képével rághassa ki a
hitetlenkedést a helyiekből

de a fanyűvő nagyon gyors
úgy oltja ki egy pillanat alatt máglyánkat
hogy szőrös pofája hármasával
nyeli el a lángok alól az ágakat

és a parazsat sem
kíméli bennünk
nehéz úgy izzani
ha akire olyan régen készülünk
látványát rögzítésre
nem nekünk kínálja fel

de a kudarc után stratégiát váltunk
üres tárhellyel haza azért mégsem lehet

*

mintha magunk is tudtuk volna
hogy a kísérlet a lehetetlen felé közelít
a zsarnain vásárolt fehér
műszőrme bunda is bekerült
az expedíció felszerelése közé

vedd már fel
tegyél úgy a kamerának mintha
dobja felém marci
én meg meztelenre vetkőzök hogy az emberi ruha
a szőrme alól kilógva ne homályosítsa
a lény hatását

milyen hangot ad
gondolom ordít
nem nehéz csupasz lábbal
lépek a hóba a jeges kő
karistol szúrnak a tűlevelek
a fára kell inkább
a fenyőre fel
mászni a hideg talajtól messze
és akkor vicsorogva vonyítani az objektívnek

hiszen szörnyanyja után
itt mátranovákon ma
én szülöm meg a fanyűvőt

Borítókép: Wikimedia