A dán filmművészet méltán elismert világszerte, köszönhetően a már némafilmes korszakban is meglévő magas minőségnek. Ami Carl Theodor Dreyer (Jeanne d’Arc szenvedései) idején elindult, olyan nagy nevek által folytatódott, mint Lars von Trier, Nicolas Winding Refn vagy Thomas Vinterberg, aki tavaly a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat is bezsebelte a Még egy kört mindenkinek című rendezéséért. A recept igencsak konstans, de a szóban forgó alkotás mégis kissé más, mint a modern dán filmek többsége.
Anders Thomas Jensen író-rendező a Zöld hentesek (2003) és az Ádám almái (2005) című filmjeivel került fel a mozitérképre. Ezek az alkotások a kritikusok és a nézők között azóta is töretlen elismerésnek örvendenek. Új filmje,
Az igazság bajnokai néhány jól bevált elemen nem változtatott.
Fogjunk egy mély emberi tragédiát, fűszerezzük meg humoros és azonosulásra csábító karakterekkel, helyezzük a hangsúlyt a köztük húzódó viszonyra, majd csattanós lezárással adjunk teljesen új értelmet mindannak, amit addig láttunk. És persze ne felejtsük ki korunk legtehetségesebb dán színészeit, Mads Mikkelsent és Nikolaj Lie-Kaast, akik a rendező mindkét korábbi filmjében kulcsszerepet töltöttek be.
A történet szerint Markus (Mikkelsen) egy katonatiszt, aki otthonától távol, feleségét és lányát hátrahagyva szolgál a seregben. Ez idő alatt azonban felesége egy vonatbalesetben életét veszti. A szerencsétlenség egyik túlélője,
Otto (Kaas), a sokak által őrültnek hitt lángelme azonban rögeszmésen hisz abban, hogy ez nem baleset volt.
Fel is göngyölíti az ügyet, és odaáll a gyászoló férj elé: maffialeszámolás, szándékos gyilkosság áll az eset hátterében. Az impulzív és a testi erőszaktól sem visszariadó Markus többé nem a sorsot és a balszerencsét okolja, hanem megszállottan felveszi az igazságosztó szerepét. Újdonsült kompániája csodabogár tagjaival nekiáll a szálak saját kezű elvarrásának.
Jensen vizuális elképzelései sem alakultak sokat az idők során, tehát a klasszikusan északi, fakó, komor, kék és sárga színek világába csöppenünk, ahol műfajidegen lágy kameramozgásokkal és már-már vulgáris közelikkel nyomják az arcunkba a groteszk események pillanatait. A ritmus kifogástalan, viszont egyes mellékszálak kioltják egymást.
A filozófiai és pszichológiai traumakezelési megközelítések közül bőven elég lett volna csak az egyiket kiemelni,
és azt jobban kibontani. Súlyos gondolatok hangzanak el a viselkedésterápiáról és a kilátástalan determinizmus logikai alapjairól, ám mindkettő hatalmas vállalás és sajnos egyik kifejtésére, feldolgozására sincs idő. Nyilván nem is az akcióvígjáték műfaja alkalmas erre, de ha már beemelték ezeket a témákat, jobb lett volna kevésbé pőrén hagyni őket. Bár az is igaz, hogy az esetleges mélyenszántás mellett a fekete humor és a cinizmus megoldotta volna a mű érzelmi egyensúlyának fenntartását.
A film előzetesében és az ismertetőkben is kicsit túlhangsúlyozott akciójelenetek rövidek, az antagonista karakterek sincsenek kibontva, ám minderre – a film végének ismeretében – jó oka volt a rendezőnek, és egészében nem is zavaró hiányosságokról van szó.
Valójában csak egy személy érdekli a nézőt: Markus.
Mads Mikkelsen karaktere szórakoztató, rideg férfiszemélyiség-jegyekkel operáló lelketlen gép. Próbál a forgatókönyv a jellemén csavarni, de valójában a csendek és a váratlan kitörések ízléses váltakozása viszi el a hátán a karaktert és a filmet. A szövegkönyv klisés és mesterkélt, de ezt jól láthatóan a színész is pontosan tudta, és rideg precizitással igyekezett a befogadhatóság határmezsgyéjéig táncolni.
A lányával való közhelyes kapcsolata csak hab lenne a tortán, mégis jól kontextualizálja a figura reménytelen helyzetét.
Mindez azonban jelentéktelenné válik a sok mellékszereplő áradatában. Egy idő után sok különböző és groteszk humorérzékkel megválasztott epizodista tűnik fel a fő narratív szál környékén, így a tervezett arányok is borulnak, de ezt talán senki nem bánja. Minden, amire vágyunk: további képkockák ebből a Mikkelsenhez mérten is kiváló alakításból.
A film gondolatisága eredeti és univerzális. A poszttraumás stressz és pszichológiai kezelésének képében valós és releváns témákat feszeget, mindezt úgy, hogy közben még a csak könnyed, popcornmajszolós moziélményre vágyó nézőket sem veszíti el. Nem mondom, hogy ezt a témát nem dolgozták fel ennél körültekintőbben és koherensebben, de a film a kitűzött célját mindenféle giccs és didaktikusság nélkül, a műfaji összeférhetetlenségek ellenére is eléri.
Az igazság bajnokai (Retfærdighedens ryttere), 2020. Rendezte: Anders Thomas Jensen. Írta: Anders Thomas Jensen, Nikolaj Arcel. Szereplők: Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas, Nicolas Bro, Lars Brygmann, Jacob Lohmann, Gustav Lindh, Andrea Heick Gadeberg. Forgalmazza: Vertigo Média Kft.
Az igazság bajnokai a Magyar Filmadatbázison.
