A hazai folkzenei kultúra egyik legfontosabb zenekara, a Góbé január végén jelentette meg Élem című albumát. A formáció frontemberével, Várai Áronnal, valamint nagybőgősével, Hegyi Zoltánnal beszélgettünk arról, milyen a fogadtatása népzenész körökben az eddigi legpoposabb albumuknak, milyen visszhangot keltenek külföldön, de szóba került az is, hogy új tagként hogyan lehet beilleszkedni egy 15 éve létező alkotógárdába.
KULTer.hu: Nemrég jelent meg az Élem című lemezetek, amely azért is különleges, mert ez az első album, amelyet ebben a felállásban, azaz veletek együtt adott ki a Góbé – ti, ha jól számolom, két éve csatlakoztatok az egyébként 15 éve létező zenekarhoz. A zeneszerzésben hogyan alakulnak nálatok a dinamikák? Hogyan tudtatok érvényesülni ebben az összeszokott csapatban?
Várai Áron: Nekem leginkább abba a helyzetbe kellett belerázódnom, hogy jelen állás szerint én vagyok a legfiatalabb a zenekarban. Ebből adódóan a többiek több tapasztalattal rendelkeznek, nem mellesleg nagyon szerteágazó területeken, értem ezt akár a stúdiómunkára és a koncertezésre, valamint a hangszeres tudásra. Az elején így kicsit félve ötleteltem, úgy éreztem, hogy fel kell nőnöm a többiekhez. De ez elég hamar feloldódott, az első somogyfajszi nyári alkotótáborunkba például már saját szövegeket hoztam. Az persze nagyon sokat segített, hogy befogadó volt a csapat,
emberileg is gyorsan egymásra tudtunk hangolódni.
Hegyi Zoltán: Arra kellett figyelnünk az elején, hogy szépen lassan adagoljuk magunkat a srácoknak. Először csak kisebb ötleteket dobtunk be a közösbe, aztán szépen lassan egyre több saját megoldást hoztunk a zenekar alkotófolyamataiba. Áron például egy idő után nagyon tevékenyen részt tudott venni a hangszerelési folyamatokban a dalszövegeken túl. Én pedig a dobosunkkal, Czupi Áronnal találtam meg hamar az összhangot. Ahol kellett, vele karöltve terelgettük a dalokat a könnyűzenei formák irányába. De a nyitottságot én is kiemelném: szerencsére inkább
megtalálni kellett a zenekaron belüli helyünket, nem pedig megküzdeni érte.
KULTer.hu: Viszont a csatlakozásotok épp egybeesett az első lezárásokkal, gondolom, ez nem könnyítette meg a dolgotokat a beilleszkedés szempontjából.
H. Z.: Szerencsére jól át tudtuk hidalni azt az időszakot. Rengeteget próbáltunk, mindig az aktuális járványszabályok betartása mellett. Plusz az sem elhanyagolható, hogy épp a járvány miatt az utóbbi két év azon szakaszaiban, amelyekben lehetett koncerteket tartani, nem volt megállás. Emiatt a koncertszezonok nagyon sűrűk lettek, ezt pedig az előnyünkre tudtuk fordítani. Viszont a végső összerázódást az Élem dalainak megírása és a stúdiómunka hozta el nekünk,
ebben a közös koncentrált munkában tisztázódtak le végleg a szerepeink.
Most már mindketten úgy vagyunk benne a Góbéban, mintha mi is legalább tíz éve tagok lennénk.
KULTer.hu: A ti megérkezésetekkel átformálódtak a régi szerzemények?
V. Á.: Szerintem nem csak a mi személyünk hozott változást a régi Góbé-dalokba. Ahogyan észrevettem a közös munka elején, a zenekar előttünk is a folyamatos megújulásra törekedett, állandóan alakultak a dalok. Az természetes, hogy egy másik énekessel máshogyan szólnak a korai számok, de nem is elvárás a zenekar részéről felém, hogy utánozzam Csasznyi Imrét, az előző frontembert. Ez nem is lenne lehetséges, mivel amellett, hogy más a hangszínem, Imi sokszor kísérte magát brácsán vagy tamburán, nálam viszont az ének az elsődleges.
Ehhez a fókuszáltabb énekstílushoz kell alakítanom a dalokat.
H. Z.: Nekem talán könnyebb dolgom van ebben a tekintetben, mint Áronnak. Kissé komikus lenne, ha az előző bőgős, Timár Márton bőrébe bújva játszanék, mivel ő avatott népzenész, én pedig a jazz világából érkeztem a Góbéba. E különbség miatt nálam egyértelmű volt, hogy máshogyan fogok közelíteni a már meglévő dalokhoz. Annyi biztos, hogy gyökeresen nem változtattunk meg semmit, csak a saját adottságainkra és szakértelmünkre formáltuk és formáljuk a korábbi lemezanyagokat. Talán nagyobb hangsúlyt kap már a tervezés – leginkább abban, hogy igyekszünk előre gondolni arra, hogyan fognak élőben hatni a születőben lévő számok.
KULTer.hu: A Góbé talán legfontosabb mottója, hogy a népzene és a könnyűzene között keresi az egyensúlyt. Ez elég markánsan megmutatkozik az Élem esetében: a Fekete föld például filmzenés hatásokból építkezik, az Ex című dalotokat pedig egyenesen popdalként emlegetitek. A lemez megírása során volt olyan, hogy ez az egyensúly megborulni látszott, és vissza kellett fognotok magatokat?
V. Á.: Nekem a Pekulár esetében volt ilyen érzésem. A dal megírása folyamán mindig egyre bonyolultabb, egyben részletgazdagabb lett a hangkép. Aztán, mikor megérkezett közénk Szokolay Dongó Balázs, aki furulyán működött közre, és először összepróbáltuk az ő játékát a mi alapötletünkkel,
leesett az állam: az amúgy is sokrétű dalba rengeteg plusz érzést és dinamikát hozott.
Ebből azonban vissza kellett vennünk kicsit, mivel a végére kiderült, hogy nem bír el egyetlen dal ilyen sok tartalmat. És ez a zeneszerzés azon stádiumában volt, amiből még hiányzott az ének! Azon a ponton eléggé figyelnem kellett arra, hogy az én hangommal együtt ne legyen túldíszített a dal.
H. Z.: Mindeközben viszont jellemző ránk az is, hogy ha megvan a közös koncepció, azt végig is visszük. A Pekulár erre pont egy jó példa – végeredményben egy elég agyafúrt ötlethalmazt sikerült egyetlen dallá szerveznünk. De nem görcsölünk rá erre különösebben, bízunk a saját arányérzékünkben.
KULTer.hu: A premierkor előkerült az, hogy a „folkrendőrség” feketelistáján valószínűleg előkelő helyen szerepeltek – a népzene szakavatott füleinek elmondásotok szerint nem feltétlenül tetszik a zenétek. Milyen a szakmai visszhangja annak, hogy az eddiginél nagyobb kanyart tettetek a könnyűzene felé?
V. Á.: A reakciókból eléggé kiérződik, hogy az eddigi határainkat kitágítottuk. Mikor megmutattam az új lemezünket népzenész ismerőseimnek, akkor általában az volt a reakciójuk, hogy
„Jé, nem is emlékeztem, hogy a Góbé ilyen popos!”
Merészebben nyúltunk bele a fejünkben lévő stíluskavalkádba. Ugyanakkor a visszajelzésekben az is visszaköszön, hogy az emberek értékelik azt, hogy a népzenét mindig igyekszünk megőrizni, autentikusan továbbgondolni, mind a hangszerelés, mind a dallamok tekintetében. Nem csak színezésként vannak jelen nálunk a népi motívumok, éppen ellenkezőleg, a népzene a kiindulópont minden esetben.
H. Z.: Szerintem az autentikusságunk szempontjából az az egyik legfontosabb tényező, hogy a dalok és dallamok nem veszítenek az énekelhetőségükből. Persze, elfogadom, ha valaki soknak találja mindezt, és inkább teljesen eredeti formájukban szeretné hallani ezeket a dallamokat. Viszont én hiszek abban, hogy tudunk egy olyan új keretrendszert adni a népi motívumoknak, amelyben – amellett, hogy tovább élhetnek – a megszokottól egészen eltérő, izgalmas értelmezést nyerhetnek. És nem is feladatunk, hogy a keményvonalas népzenerajongók hozzáállását megfordítsuk, és rámutassunk, hogy igenis jó az, ha ilyen formában nyúl valaki a népi kultúrához.
KULTer.hu: Azonban a „kemény mag” számára is van alternatívátok, a Góbé Folkside, amely egy másik felállás.
V. Á.: Pontosan! Az a tervünk, hogy valahogyan visszakapcsolódjunk a Góbé eredeti gondolatához, és táncházakban, folkkocsmákban tudjunk önálló esteket adni. A Folkside ennek megfelelően az alapfelálláson túl Timár András népi nagybőgőssel és Vizeli Máté hegedűssel egészül ki.
Így igyekszünk a lehető legautentikusabban művelni a kultúránkat, a Góbé albumain felül.
KULTer.hu: Az interjúra készülve szembejött velem a tavalyi Spotify-összesítésetek, ennek tanúsága szerint 76 országból streamelték a Góbé dalait 2021-ben. Ha levonjuk a külhoni magyarok kattintásait, akkor is egészen szép szám ez. Mennyiben épít a zenekar az exportképességre?
H. Z.: Én, aki kívülről csöppentem bele ebbe a közegbe, csak kapkodom a fejem ennek hallatán. Hatalmas érdeklődés övezi a folkzenét külföldön és belföldön is, a könnyűzenei behatás pedig mindenhol jó kapcsolódási pont. Ezt pedig igyekszünk kiaknázni – egyelőre kontinenshatárokon belül. Szerencsés egybeesés, hogy a zenekarban amellett, hogy rengeteg zenei szakértelem halmozódik fel, a háttérmunkálatokhoz is van belsős emberünk Egervári Mátyás személyében, aki zeneipari szakemberként a külföldi bookingot is viszi azon felül, hogy multiinstrumentális zenészként nagy szerepe van a zeneszerzésben. (De így van ez a belföldi koncertszervezés esetében is, azt a dobosunk, Czupi Áron intézi.) Idén két külföldi turnét is tervezünk: várhatóan lesz egy francia-belga-angol körutunk, később pedig Lengyelországot, Észtországot és Finnországot célozzuk meg.
KULTer.hu: És a hazai közönség mit várhat tőletek?
H. Z.: A Góbé eddig főleg népzenei rendezvények, fesztiválok vendége volt, viszont most tavasszal és ősszel
végre mi is belevetjük magunkat a hazai klubéletbe,
szeretnénk elvinni az ország minden pontjára az új lemezünket. Így amellett, hogy most már biztosan tiszteletünket tesszük a Fishing on Orfűn, a nagyobb vidéki városok, például Eger, Pécs, Sopron, Székesfehérvár és Szombathely sem maradnak Góbé nélkül 2022-ben.
Fotók: Bands Through The Lens.
