Magyarországon nem gyakran készül sci-fi, főleg nem időutazós, azonban Baranyi Benő első mozifilmje, a Zanox ebbe a műfajba tartozik, sajátos magyar változata a Vissza a jövőbe és a Pillangó-hatás című klasszikusoknak.
A Zanox – Kockázatok és mellékhatások dunaújvárosi sztori, amelynek főhőse Misi, egy érettségi és az érettség előtt álló középiskolás fiú. Szorongással küzd, és a kelleténél nagyobb mértékben befelé forduló, szinte fél a társas kapcsolatoktól. Ebben nagymamája sincs túlzottan segítségére „anyáskodásával”, na meg a szatyornyi bundás kenyérrel, amivel a vizsgáira küldi el Misit a nagy napon. A főhős persze előbb benéz orvosához, Dr. Karotúr Gyulához, aki egy saját fejlesztésű kísérleti gyógyszerrel, a Zanoxszal kezeli pánikbeteg pácienseit, így Misit is.
A hallgatag fiú nem mond túl sokat a mellékhatásokról, úgyhogy mehet is szóbelizni. Ezt nagy nehezen túléli, nem úgy, mint az érte rajongó Janka, akit meghúznak angolból. Ennek ellenére a lány buliba invitálja Misit, aki első körben nemet mond, de otthon ülve, a mamával tévét nézve rádöbben, hogy talán a nagy szerelmet veszíti el, ha nem megy el a partira. Egy tragikomikus baleset következtében Misi bekerül a baleseti osztályra, ahol egy öreg alkoholista búfelejtő házi pálinkával kínálja.
Mikor ezt megkóstolja, fura dolog történik vele: visszakerül az érettségi reggelére, a mama lakására, a múltba.
Lehet, hogy változtathat a jövőn és így saját magán is?

Baranyi Benő rendező és író, akinek ez az első nagyjátékfilmje, le sem tagadhatná, hogy nagy rajongója a Vissza a jövőbe-filmeknek, művében még néhány direkt utalás is van Robert Zemeckis örökzöld és kiváló sci-fi klasszikusaira. Hogy egy kevésbé spoileres kapcsolódási pontot említsünk: a főhős pont olyan ügyefogyott és félénk a cselekmény elején, mint George McFly, a Vissza a jövőbe főszereplőjének, Martynak az édesapja, aki képes álmai nőjét is visszautasítani félénksége miatt. A bál helyett, ahol közelebb kerülhetnének egymáshoz, inkább tévézne. Ugyanakkor
Baranyi egy sajátos, bár annyira azért nem eredeti időutazás-koncepciót talált ki művéhez.
Nem annyira eredeti, mivel egy olyan, félig-meddig szubjektív időugrásról van szó, ami a 2004-es sci-fi klasszikus, a szintén felnőtté válási történetbe oltott Pillangó-hatás fő koncepciója. De említhetjük Bill Murray-től a remek Idétlen időkiget, Chris Marker A kilátóterasz című 1962-es remekművét vagy a Domhnall Gleeson főszereplésével készült 2013-as sci-fit, az Időről időrét is. Sőt, még magyar példák is vannak: 1942-ből a Szíriusz és 2016-ból a Hurok. Ez persze a leghálásabb téma, hiszen egyszerű filmes eszközökkel meg lehet mutatni a vissza- vagy előre utazást, nincs szükség nagyköltségvetésű, speciális effektusokkal tűzdelt akciókra és időgép-díszletekre. A Zanox így ékes példája annak, hogy nagy szívvel és nagy kreativitással,
kis pénzből is lehet izgalmas, vicces, érzelmes és elgondolkodtató filmet készíteni Magyarországon.
(Egyébként Baranyi műve nem is annyira kis pénzből, összesen közel 70 millió forintból készült a Nemzeti Filmintézet Inkubátor programja keretében, de ez nem számít nagy büdzsének magyar viszonylatban, külföldiben pláne nem.)

A Zanox időutazási koncepciója tehát jól kidolgozott és izgalmas, ha nincsenek is a néző szájába rágva a szabályai. Baranyi tökéletesen ötvözte ezt a motívumot a morbid, fekete humorral, sőt a szatírával, mivel a felvázolt mitológia szerint a címszereplő tabletta és egy speciális házi pálinka kombinációja teszi lehetővé, hogy a gyógyszerfogyasztás időpontjába kerüljön vissza annak beszedője, avagy
a Zanox kifigurázza a magyar pálinkakultuszt is.
Az időutazás persze nem teljes mértékben szubjektív, azaz Misi nem csak a saját sorsán képes változtatni, hanem másokén is, de ha él a visszaugrás lehetőségével, akkor gyakorlatilag törlődnek az alternatívák, vagyis nem jönnek létre párhuzamos univerzumok vagy hősvariánsok, mint a mostanában divatos multiverzum-filmekben (Minden, mindenhol, mindenkor, Doctor Strange az őrület multiverzumában).
A Zanoxban lekorlátozza az objektív időmanipulációt az a tény is, hogy Misin kívül egy ember van ennek a tudásnak a birtokában, így nem fordulhat elő, hogy valaki rajtuk kívül felülírja a változtatásokat. A rendező nem akart és mert a Minden, mindenhol, mindenkor jó értelemben vett őrült és totális káoszában megmerítkezni. Egy kis közösség sorsának alakulására koncentrált, ezt kell vagy kellene ideális mederbe terelnie a főhősnek a szerzett „képességével”.
A Zanoxban szorosan összekapcsolódik az időutazás és a személyes érési történet.
Ötletes, hogy Baranyi Benő éppen a szóbeli érettségi napját tette meg a cselekmény kulcsfontosságú momentumának. Ennek van egyfajta szatirikus éle is, hiszen mind tudjuk, akik már átestünk rajta, hogy az érettségi valójában csak a kezdet, attól senki sem válik éretté, hogy bebifláz pár tételt, évszámot, hiszen az élet nagy pofonjai lesznek az egyén igazi „tananyagai”. Az érettségi bizonyítvány egy papír, ami, mint egy videójátékban a megszerzett tapasztalati pont, a következő szint meglépéséhez szükséges, de
semmit nem mond a felnőtt kor és az élet előtt álló ember érettségéről.
Az igazi érettség akkor mutatkozik meg, ha az egyén kiszakadva a középiskolából és a szülők védőszárnyai alól olyan döntési helyzetbe kerül, ami alapvetően meghatározza további életét. És ebben a döntési helyzetben nem összeomlik, mint Misi a buliba menet, hanem kezébe veszi a sorsa irányítását, és mer egyik vagy másik irányba elindulni.

Az érettségi és az érettség tehát feszültségbe kerülne egymással a cselekmény során, ezek különbségére kell ráébrednie Misinek is az időutazás révén, amelynek köszönhetően külső szemlélője lesz saját és barátai sorsának. Arra kell reflektálnia, amit korábban művelt, ami korábban ő volt. A szorongás, a pánikbetegség és a szociofóbia ugyan komoly betegségek, sok ember szenved tőlük, és ezeket gyógyszerekkel kezelik, így speciális, extrém esetek, de
a Zanoxban túlmutatnak önmagukon, tulajdonképpen a gyerekstátusz metaforái.
Misi nem is igazán beteg, csak kényelmesebb számára beszedni a gyógyszert ahelyett, hogy szembenézzen a konfliktushelyzetekkel vagy a felelősséggel, amit a Jankával kialakított esetleges kapcsolat jelent. Ironikus módon az érettségi napján, a vizsgák után, a buli közepette vagy ahelyett kell meghoznia élete első nagy döntését, életében először kell a sarkára állnia és leküzdenie a pánikrohamot gyógyszer nélkül. Ezt követően a film nem is nagyon foglalkozik már a vélt vagy valós betegséggel, amit tekinthetnénk akár forgatókönyvírói hanyagságnak is, de inkább az alkotói tudatosságot tükrözi, és a pánikbetegség, illetve szociofóbia metaforikus jellegére erősít rá.
Ideológiai szempontból persze támadható a Zanox, és ez a probléma tulajdonképpen magából a sci-fi műfajból ered.
A felelősség, a felnőtté érés kérdésköreit taglaló cselekmény során ugyanis azzal kell szembesülnünk, hogy Misi határozottabbá válásával párhuzamosan egyre inkább csökken a morális felelősségérzet – nemcsak a főhősé, hanem a filmé is.

Itt ez a szer, a címszereplő pirula és a pálinka, amelynek kombinációja lehetővé teszi, hogy visszaugorjon az ember a múltba. Így valójában nem kell törődnünk a jövővel, tetteink következményeivel, hiszen ha elrontunk valamit, azt egy „feles bedobásával” korrigálhatjuk. Felfogható ez persze a magyar alkoholizmus és mentalitás kritikájaként is, ám a Zanox az érettség filmje, egy coming of age történet. Mégis inkább abba a fantáziába ringatja a nézőt, amibe a nyolcvanas évek hollywoodi filmjei is a vietnámi katasztrófát és a Watergate-botrányt követő kollektív morális válság után:
a sötét múlt kiigazítható akár emberek élete, illetve megfenyegetése árán is.
Az időutazás lehetősége súlytalanná teszi ezt a kérdést. Ugyanakkor érzéketlenné válhat az egyén is, ha ilyen képesség áll a rendelkezésére. Ha az élet „újratölthető”, mint egy videójáték, akkor nem kell törődni a másik emberrel, csak önző módon azokkal, akik közel állnak hozzánk. Ráadásul a Zanox végén kikerül az irányítás a főhős kezei közül, ami még több kínzó kérdést vet fel.

Ha végül vissza is hozott egy új, nevetségesen irreális masinát (a repülő gőzmozdony) az utolsó jelenetre, a Vissza a jövőbe harmadik része Marty életéből kiiktatta az eredeti időgépet,
így a hősnek meg kellett hoznia egy végső, komoly döntést, ami által valóban éretté vált.
Marty ugyebár a három film cselekménye során attól lett igazán dühös, ha valaki „nyuszi”-nak nevezte. Az időutazás révén a második részben viszont megtudhatta, hogy lesz egy balesete, ami éppen az értelmetlen dühéből és bizonyítási vágyából fakad, és ez tönkreteszi az egész életét, pont olyan örök vesztes lesz, amilyenné soha nem akart válni. A harmadik epizód végén viszont már nem áll rendelkezésére az időgép, ott és akkor, a jelenben, az egyik riválisa provokálása közepette kell meghoznia a kulcsfontosságú és végleges döntést: felülemelkedik önmagán, érett és higgadt ember módjára viselkedik, így elkerüli a végzetes balesetet.
A Vissza a jövőbe-trilógiában sok logikai bukfenc van, de Robert Zemeckis rendező és Bob Gale forgatókönyvíró nagyon okosan futtatták ki erre az egész sztorit, így elkerülték azt, hogy a sci-fi és a felnőtté válási dráma ellentmondásba kerüljenek egymással. Bár Martyt is az időutazás juttatta hozzá a kulcsfontosságú információhoz, de életét az időgép nélkül, saját erőből tette rendbe.

A Zanox alkotója sajnos nem tudta vagy akarta meglépni ezt, mivel olyan helyzetbe hozta hősét, ahonnan nem kerülhetett volna ki győztesen, mint Marty. Azt a bizonyos végkifejletet, ami kétségtelenül kielégítő, nem áldozta fel az „üzenet” oltárán. Ez a sztori is úgy lenne igazán ütős, ha miként a Vissza a jövőbe 3-ban vagy a kortárs magyar felnövéstörténetben, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanban, a hős egy bizonyos ponton már nem hagyatkozhatna az időutazásra, csak saját, újonnan szerzett „fegyverére”, új, érettebb énjére. Ebben a filmben viszont még az
a más szempontból kétségtelenül frappáns húzás is tovább gyengíti a drámát,
hogy az utolsó jelenetben már nem Misi, hanem egy nála idősebb karakter válik cselekvő hőssé, aki megoldja a fiú helyett a problémákat. A „helyett” itt egy nagyon fontos szó, és emiatt komolyan sérül a coming of age történet, hiszen éppen az lenne a lényeg, hogy a kamaszt lássuk felnőtté érni, ám ezt meghiúsítja a „szülőfigura”, aki a megoldást szolgáltatja, így a hős gyakorlatilag megmarad a gyerekstátuszban. Ráadásul a Zanox időutazásának szabálya, hogy ha az időutazó visszalép a múltba, akkor csak ő emlékszik a jelenre (jövőre), mindenki más fejéből minden törlődik, az egész világ egy nagy „reseten” esik át. Így ha nem Misi hajtja végre a végső utazást, akkor hiába vált érettebbé az időugrásai révén, a fináléra ugyanazzá a félénk, befelé forduló gyerekké vedlik vissza.

Baranyi Benő egyébként nagyon ért a rendezéshez. Feszes, izgalmas a cselekmény, sodor magával az egész, és csak ha elgondolkodunk a látottakon, akkor kerülhetnek felszínre a taglalt ideológiai problémák, ellentmondások. Emellett Baranyi mint forgatókönyvíró is jó humorérzékkel rendelkezik, valóban vicces szituációkat sikerült kitalálnia, amelyekben
keveredik az abszurd, a fekete humor, a groteszk és a szatíra,
és szerencsére nyoma sincs a tipikus „magyar gagyi” vígjátéki sablonoknak, az altesti poénoknak. Jót tett az alkotónak, hogy javarészt az amerikai klasszikusokat tekintette referenciáinak, ugyanakkor műve minden ízében ismerős és magyar, legyen szó az érettségi kellemetlenül kínos, utólag viszont megmosolyogtató, nagyon is nevettető pillanatairól, vagy a pálinkaszerzés mulattató akciójeleneteiről.
A Zanox akkor működik, ha a Tenet módjára „élvezzük és nem értelmezzük”.
Hőse mindannyiunk számára ismerős, az érettségi időszakában, bemutatása idején igen aktuális sztorija megindít. Kár, hogy Misin kívül viszont nem nagyon működnek a karakterek. Pontosabban funkcionálnak, de mind valójában csak azért, hogy Misi története előrébb gördüljön. Janka karaktere fájóan kidolgozatlannak hat, így a láthatóan tehetséges Erdős Lili sem tud kibontakozni a szerepben. A lány nem túl hihető módon reagál és viszonyul a főhőshöz, egy mai tinédzser például biztosan nem tolerálná mindazt, amit Misi tesz. Ráadásul van egy jelenet, amelyben Jankának szomorúnak kellene lennie, de a búslakodása teljesen enervált és hiteltelen a figura kidolgozatlansága miatt.
A veterán színésznő, például Szabó István Apa című klasszikusából ismerhető Sólyom Katalin remek a mamaként, de sajnos remeklése egy-két jelenetre korlátozódik. A doktor szerepében pedig a Valan antagonistáját is alakító Hatházi András újfent lehengerlő természetes színészi játékával, de az ő karaktere éppen akkor kezd el élni, amikor a film már a végéhez közeledik.
Persze ez a fiatalok filmje, ami természetesen nem kizárólag fiataloknak szól.
A bennünk örökké élő fiatalnak szól, aki képes még harminc, negyven vagy hatvan évesen is végzetesen elszúrni dolgokat. Csakhogy a mi világunkban (egyelőre?) nincs időutazás, így érdemes úgy alakítani a sorsunkat, hogy visszatekintve nevethessünk rajta, mint a Zanox érettségis jelenetein, amelyeket mindannyian el kellett szenvednünk.
Zanox – Kockázatok és mellékhatások, 2022. Írta és rendezte: Baranyi Benő. Szereplők: Bálint Előd, Erdős Lili, Hatházi András, Sólyom Katalin, Dráfi Mátyás, Vasvári Emese, Máhr Ágnes, Danis Lídia, Szitás Balázs, Krisztik Csaba. Forgalmazó: Mozinet.
A Zanox – Kockázatok és mellékhatások a Magyar Filmadatbázison.