A debreceni Csokonai Színház nem csupán kőszínház. Gemza Melinda, Madák Zsuzsanna és Varga Nikolett 2014-ben először a Csokonai Ifjúsági Programot (CSIP) álmodták meg, amely egy színházi nevelési projekt. 2022 februárjában pedig elindult a Csokonai KözTér, amellyel a vállalkozó szellemű, kíváncsi és kreatív debreceni közönség felé is nyitottak, hogy közösen gondolkodjanak a jövőt érintő kérdésekről, esetleges jövőképekről.
A Csokonai KözTér csapata 2022 februárjában 15 fővel indult, az évad végére azonban egy 13 fős kemény mag maradt, akik úgy döntöttek, megmutatják nekünk, min dolgoztak az elmúlt négy hónap alatt. Június 2-án este a Csokonai Irodalmi Labor Klubtermébe hívtak bennünket. Nézőként csupán néhányan vehettünk részt az eseményen, hiszen ez alkalommal még
nem egy teljes előadásnak lehettünk tanúi, inkább az alkotói folyamatba, a közös munkába kaptunk betekintést.
A nagyobb közönség előtt várhatóan a következő évad közepén, novemberben mutatkoznak be. A kreatív alkotócsapat 19 órakor várt bennünket. Elsőként egy közös játék indult, amely során közelebb kerülhettünk a már jól összeszokott csapathoz, így fellazulhatott a fellépők és nézők közti határ. Amíg az előadáshoz rendeztük át a klubtermet, feltűnt, hogy az asztalon rengeteg a csomagolópapír, a falat mindenféle jegyzet díszítette, tehát a csapat egyfajta tréningen dolgozhatott az elmúlt hónapok során.
Az est folytatásaként Ábrahám történetének kisebb, mozaikszerű villanásait láthattuk. A főszereplő 2012-ben született, örökbefogadott kisfiú, akit gyerekként a hangyák és bogarak foglalkoztatnak igazán. Mivel két anya nevelte, az iskolás társai nehezen fogadták be.
A történet során a résztvevők olykor ijesztő, de nagyon is elképzelhető jövőképet villantottak fel Ábrahám életén keresztül.
Mivel a csoport épp akkor kezdett el együtt dolgozni, amikor kitört a háború a szomszédban, eleinte ez a téma foglalkoztatta őket. Az ebből fakadó félelem megmutatkozott a történetben is: víz- és élelmiszerhiány alakult ki, Ábrahám szülei azon gondolkodtak, hogy más, biztonságosabb országba költöznek. A történetből nem maradt ki az empátia sem. Ábrahám továbbra is feszült figyelemmel vizsgálta a hangyákat, amiket kenyérrel etetett, bízva abban, hogy „elviszik Ukrajnába a morzsákat”.
A háborún kívül más témák is foglalkoztatták a csapatot: daganatos betegségek (Ábrahám egyik anyja meghal), egy újabb vírus, ami miatt bizonyos vércsoportú embereket el kellett különíteni (Ábrahám másik anyjától ekkor kell elszakadnia), mesterséges intelligencia, robotika, agykutatások (Ábrahám csalást követ el, meghamisítja az anyja vércsoportját, ami miatt a kutatás vezetőjét csukják le helyette), de mint utólag kiderült, olyanon is gondolkodtak, hogy hogyan alakulnak a temetkezési szokások évtizedek múlva.
Ábrahám útját egészen sokáig, kb. 2060-ig követjük, és hogy hová lyukad ki a történet, azt csak novemberben tudjuk meg,
ugyanis szeptemberben folytatódik a munka. A darabból ezért csak ízelítőt kaphattunk, amely azt gondolom, még így, vázlatszerűen is nagyon érdekes kérdéseket feszeget, elgondolkodtat, elriaszt és felkészít, valamint felvillant olyan témákat, melyeket érdemes nézőként is továbbgondolni. Ez a KözTér csapatának legfőbb célja is, nemcsak maguk között gondolkodnak a jövőről, hanem bevonják a közönséget is.
A bemutatót követően egy kötetlen beszélgetés következett, amelyet Vajland Judit, a Csokonai Színház sajtóreferense vezetett. Több résztvevőt is kérdezett arról, miért döntött úgy, hogy csatlakozik a KözTér csapatához. Azt tudnunk kell, hogy
a csoportot nem színészek, hanem többek között óvodapedagógusok, informatikusok és szociológus hallgatók alkotják,
de vannak köztük színházi munkatársak, kollégák is, például egy bábszínházi szakember és egy marketing asszisztens is. Többen elmondták, hogy azért csatlakoztak a csoporthoz, mert kíváncsiak és nyitottak, érdekelte őket, hogy ki mit gondol a jövőről.
Az eleinte kéthetes, majd heti rendszerességű találkozók 3-3 órás alkalmak voltak, melyek után fáradtan, de tele élménnyel indultak haza. Az is kiderült a beszámolójukból, hogy tréningszerű alkalmakkal indultak, például volt olyan, hogy mindenki választott egy témát, amiből alaposan felkészült. Utánajártak, mit jósolnak, mi várható évtizedek múlva.
Ilyen téma volt például a háború, a vírus, a mesterséges intelligencia, az informatika, az agykutatás és a temetkezési szokások is.
A falon lévő csomagolópapírok mutatják azokat a vázlatokat, amelyeket közösen írtak az alkalmak során. Ábrahám története így állt össze, de persze szükség volt iránymutatásra is. Madák Zsuzsanna dramaturg, színházi nevelési szakember igyekezett kapcsolatot teremteni a ötletek között, és Ábrahám történetének is ő adott keretet.
Madák Zsuzsanna úgy fogalmazott, hogy bár eleinte nem ismerték egymást, az elmúlt négy hónap alatt igazi közösséggé váltak. Többen is kiemelték, hogy
nem saját történeteket visznek színpadra, hanem közösen írják Ábrahám életútját,
belefűzve azt a sok-sok ötletet és összegyűjtött információt, amit hétről hétre megosztottak egymással.
A KözTér épp azt kínálja, amit ígér: szabad és kreatív gondolkodást, megfűszerezve színpadi játékkal. És bár eleinte nem volt ilyen céljuk, de a csoport döntése alapján a nagyközönség előtt is megmutatják, hogy milyen közös történet született. Ahogy a profi előadások alkotói, a KözTér csapata is jelmezekbe fog bújni, tehát egy komplett színházi darabot visznek a nézők elé a következő évadban. A jelenleg 13 fős csapathoz szeptembertől lehet csatlakozni, bárki jelentkezhet, aki úgy érzi, kreatív, nyitott és szívesen gondolkodna a jövőjét érintő kérdésekről. Egy biztos: a KözTér és Ábrahám története is folytatódik!
A Csokonai KözTér nyílt foglalkozása, Csokonai Irodalmi Labor, Debrecen, 2022. június 2.
A képeket Máthé András készítette.
