Lemuria kísértetei

Hieronymus Bosch, a németalföldi festészeti tradícióban igencsak jártas, illetve azt sajátos módon megújító, torznak mutatott emberi világunkban is moralista zseni azon alkotók közé tartozik, akiknek munkáiból finoman szólva sem egyszerű méltó kiállítást rendezni.

Fölróható ez persze a Bosch-féle művészet grandiozitásának, vagy a művész évek elemzése után is feltérképezhetetlennek tűnő képi világának, a „kiállíthatatlanság” legvalószínűbb magyarázata azonban mégis a Bosch-munkák földrajzi szétszórtsága lehet. A nagyjából tízévnyi előkészületet igénylő Menny és pokol között a mester teljes, saját festői életművének közel felét, azaz

tíz festményt, illetve összesen majd’ kilencven, Bosch-szellemiségben létrehozott alkotást ígér.

A Szépművészeti Múzeum 2022-es tárlatára különféle magángyűjtemények mellett olyan jelentős intézmények kölcsönözték Bosch-műveiket, mint például a New York-i Metropolitan Museum of Art, a londoni The National Gallery, a párizsi Musée du Louvre, valamint a németalföldi munkákat II. Fülöp, a „legkatolikusabb” uralkodó óta igencsak favorizáló madridi Museo Nacional del Prado. A Bosch-művel egyébként nem rendelkező budapesti kiállítótér festményeket, egyéb képzőművészeti alkotásokat, illetve korabeli, netán Bosch korát megelőző, de arra szerves hatást gyakorló, irodalmi munkákat rendez hét szekcióba. Így vonva párhuzamot a művész alkotói korszakai és a Bosch-életmű korának művészeti stílusai között. Habár az eredetileg akeni (Aachen, franciául Aix-la-Chapelle) festőcsaládba született, feleségéül patríciuslányt választó Jeroen Anthoniszoon van Aken, avagy

Hieronymus Bosch létező ikonográfiai hagyományokat dolgozott fel és át,

művészete ezek ismerete nélkül is kivételes hatással bír a befogadóra, akkor is, ha az nem akarja.

A katedrálisszerű térbe helyezett, tompa fénnyel világított, derengő-sötét falak óvta Menny és pokol között első stációja a Két korszak határán címet viseli. E határ egyszerre utalhat az 1450-es évek környékén született, feltételezések szerint 1516-ig alkotó Bosch középkor végi-újkor eleji festészetére, illetve a szent-profán, egyházi-világi felfogás- és világlátásbeli paradigmaváltásra. Bosch a mai Hollandia ’s-Hertogenbosch (a köznyelvben Den Bosch vagy des Hertogenbosch, Bois-le-Duc, azaz a „hercegek erdeje”) nevű településén működő Miasszonyunk testvérület

egyik esküdt tagjaként kezdett megélhetésszerűen, megrendelésre festeni.

Bár a kiállítás Boschnak tulajdonítja azt a mondást, miszerint „[s]zegény az az elme, amely egyre csak mások invencióiból merít, és önálló alkotásra képtelen”, a háttérfestés művészetét mégis valószínűleg németalföldi elődjétől, a perfekcionista Van Eycktől leste el.

E teremben található idősebb Hendrick Hondius képe a művészről, mely az egyik legkorábbi Bosch-arcképként többéves grafikai tradíció eredménye, s amely alatt, a háttérben garázdálkodó torz lényekre utalva a következő felirat szerepel: „Vajon mit látnak ámuló szemeid, Hieronymus Bosch?

Miért oly halovány az arcod? Talán Lemuria kísérteteit látod, és Erebus repülő lidérceit?”

Dominicus Lampsonius eredetileg latin nyelven írt sorai Erebosra, az ősi sötétség alvilági görög istenére, illetve az ókori Róma Lemuria (más verzióban Lemuralia) nevű ünnepségsorozatára utalnak. Utóbbinak hangsúlyosan különféle ördögűzési szertartások is részét képezték. E rémképes szellemiséget a kiállítás olyan kor- és művészettörténeti érdekességekkel folytatja, mint az alkmaari mesternek tulajdonított, az embertömeg káoszában még el nem merült Triptichon (Rijksmuseum), az élet kútjának mestere, illetve a leuveni mester hatalmas fa Óralapja.

A terem félreeső, ámde a bejáratinál is intenzívebb sötétséggel hívogató zugában épülettörténeti kitekintésre lelhetünk. Den Bosch templomát a szintén a Miasszonyunk testvérületben tevékenykedő építész, Alart du Hameel tervezte katedrálissá, így e kiállításon látható az Ornanenslap bogáncslevelekkel című rézmetszet, a Gótikus baldachin, a Gótikus szentségtartó (rajzok), illetve Adriaen van Wesel a Háromkirályok találkozását ábrázoló tölgyfa oltáreleme.

Az eddigiekben Bosch-t csak nyomokban tartalmazó (ámde fontos történeti információkkal gazdagító), kifejezetten konzervatív kiállítás második szakasza a Bolondok hajóján evez, játékosan utalva ezzel a kiállítótér templomhajó jellegére is. A szekció alapjául egy parabolikusnak tekintett irodalmi forrás, az Országos Széchényi Könyvtárból kölcsönzött A bolondok hajója szolgál, mely

a német moralista, Sebastian Brant démonokkal, lidércekkel és egyéb túlvilági ártókkal teli világfelfogását mutatja be.

A kötet digitalizált verziója érintőképernyőn lapozgatható, fordításrészletekkel együtt. Bosch-ra ez az 1494-re datált, 115 részből álló mű lehetett hatással egyik kisebb méretű festménye, a Bolondok hajója készítésekor, mely a kormányos nélküli hajóban tivornyázók, illetve a lumpolókhoz a folyó sodrásából kéredzkedők szimbólumterhelt bűn-allegóriája.

A budapesti kiállítás ezen pontja már utal arra az egészen új felfedezésre, miszerint a Bolondok hajója minden bizonnyal egy kettévágott táblakép felső része, melynek másik komponense a Yale Egyetemen várja az újbóli találkozást.

Az úgynevezett Vándor-triptichonban az így teljes Bolondok hajója a bal oldali szárny lehetett, élvetegség-allegóriát illusztrálva.

A Vándor többi része A fösvény és a Halál és a Házaló című képek, az előbbi Bosch műhelyében készített rajzváltozata a budapesti kiállításon is látható.

Szintén a „bolond”-témakörben mutatkozik először az emberi természet újfajta percepciója. Ennek ellenére Bosch meglepően letisztult hátterű A bűvész, illetve Bosch követőjének A szemfényvesztő/Bűvész-zsánerképeivel egy pillanatra még a középkor bűnképénél, a boszorkányüldözések és az inkvizíció korszakánál maradunk. Bosch követőjének Koncert a tojásban nevet viselő képe, illetve Bosch mulatságos Kőoperációja azonban már

egy sokkal őszintébb és humanistább módon kíváncsi emberábrázolásról tanúskodnak.

A „bolond” résznek tematikájában érdekes kiegészítője a flamand illuminátorhoz kötött Codex Chigi, melynek szemlélése közben a Corvina Consort előadásában szól (sajnos csupán felvételről) Thomas Crecquillion Toutes les nuictz című reneszánsz zeneműve.

A tárlat harmadik, Az idők végezetét tematizáló szekciója sokak számára a kiállítás legkatartikusabb része lehet. Az eddigiekben szépen épülő történelmi, művészet- és művelődéstörténeti kontextualizálás itt Clèves-i Katalin hóráskönyvével, illetve egy ír szerzetes által lejegyzett Tondal lovag látomásaival egészül ki.

Ezekhez tartozik a tárlat legszórakoztatóbb interaktív, érintőképernyővel felfegyverzett része

(a hóráskönyv ábráinak megfelelő részeit vethetjük össze Bosch-festmények hasonló motívumaival). Az „oltárképről” tudatosan megfeledkezve haladhatunk a teremben a firenzei rézmetsző Utolsó ítéletétől Bosch, vagy műhelyének Hibrid szörnyhalain át (Pokoli hajó, valódi toll, vasgallusz tinta, papír-alkotás) egészen a Jean le Tavernier-nek tulajdonított kódexig. Kiemelt helyet foglal el Bosch műhelyének, illetve egy követőjének munkája, A fösvény és a halál ecsetrajz, valamint A kánai menyegző (ez utóbbi látható olajkép- és tintarajz-formában is).

Ugyanez a kaleidoszkópszerűen rémes világ, a pokolba vezető út és az üdvözültek mennybemenetele tárul elénk, nagyítva, a nyitott állapotában több mint két méter széles Utolsó ítélet-triptichon és a Túlvilági látomások táblaképein. E két fantasztikusan asszociatív, egyébiránt igencsak szatirikus és a maga szörnyűségében kifejezetten szórakoztató, aktív figyelmet igénylő alkotás

centrális helyet foglal el, mind a kiállítótérben, mind pedig magában a Bosch-életműben.

A tér utánuk szinte felderül, a falak egyre világosodnak, és érezzük, hogy most valami világra méltatlan csodát láttunk.

A szentek életével foglalkozó kiállításszakasz halványszürke fala a bibliai és egyházi alakok történeteivel, valamint

Bosch korának vallási iránypontjaival, téziseivel, kérdéseivel foglalkozik.

E tematikájában a felszínen egyébként nem feltétlenül a legmozgalmasabbnak ígérkező szekcióban található a részleteiben borzongató Szent Kristóf a gyermek Jézussal, a szférák találkozását bemutató Szent János evangélista Patmosz szigetén, a nyugtalanítóan „normálisnak” tetsző Keresztelő Szent János a pusztában, illetve a legnépszerűbb középkori szentet ábrázoló Szent Antal-triptichon (melynek eredetije a lisszaboni Museu Nacional de Arte Antiga tulajdona, a Szépművészetiben látható, antwerpeni másolatot viszont a kiállítás alkalmából Budapesten restaurálták). A Szent Antal-témában szintén látható Martin Schongauer Szent Antal megkísértése, illetve további három Bosch-követő azonos című, azonos témájú festménye, melyeknek irodalmi forrása a két inkvizítor, Heinrich Kramer és Jakob Spenger munkája, a Malleus maleficarum, vagyis a Boszorkányok pörölye.

Az ötödik, Jézus követésére fókuszáló teremben krisztusi történetek, illetve a kereszthalál misztériuma elevenednek meg.

Itt látható két eredeti, stiláris szempontból korai Bosch-mű, a Királyok imádása és az Ecce homo. Ugyanitt található a Jelenetek Krisztus szenvedéstörténetéből (mely a Szent János evangélista Patmosz szigetén című kép hátoldalán helyezkedik el), valamint a tizenötödik századi német nyomdász és aranyműves, Israhel van Meckenem Szent Gergely miséje című képe. A kiállítás ezen stációjának egyik különleges formájú festménye a Királyok imádása Bosch egyik követőjétől, mely Meckenem Ecce homo és Schongauer Ecce homo című képei, illetve II. Nassaui Engelbert gróf hóráskönyve mellett helyezkedik el.

Izgalmas a középkor vallásközpontúságát ellenpontozó, ugyanakkor arra tárgykultúrájával is kiválóan reflektáló hatodik, Földi gyönyörök kertje-szekció kiállításbeli elhelyezkedése. Az Utolsó ítélet-triptichon szörnyalakjai köré szerveződő Menny és pokol-anyag

valódi csúcspontjaként tekinthetünk a legkorábbi festménymásolatával is letaglózó Földi gyönyörök kertjére,

melynek eredetijét, a feltételezhetően II. Nassaui Engelbert által rendelt triptichont a madridi Pradóban őrzik. A nem csupán reprezentatív jellegű, képrejtvényes, hatalmas gobelinmunka látható helyette, melyet 1550-1560 között Brüsszelben készítettek, és amely szövéstechnikája miatt tükrözve jeleníti meg a Bosch-művet. A majdnem az egész falat beterítő kárpittal szemben egy Van Eyck után alkotó flamand mester Udvari ünnepe látható. A krisztusi tematika „maradványaként”, a grandiózusabb munkák utáni első nyugodt lélegzetvételként, ám a kert motívum használatának egyik példájaként tekinthetjük meg többek között Quentin Massys flamand festő követőjének Mária a gyermekkel, szentekkel és angyalokkal, kertben című festményét.

Az utolsó, egyben kimondottan releváns művészettörténeti összevetéseket, hatás-ellenhatásokat tartalmazó, Bosch művészetének széleskörű hatását bemutató terem

a bosch-i „újvallásosság” (devotio moderna) recepciótörténetét vizsgálja.

Habár már a tizenhatodik század antwerpeni művészei is lelkes Bosch-követők (és -másolók) voltak, a teremben olyan munkákat láthatunk, mint idősebb Jan Brueghel Aeneas és a Sybilla az alvilágban című olajképe, különféle Diablerie-képek, Jacob Isaacsz van Swanenburgh Charon ladikja című lidércnyomásos festménye, illetve Alart du Hameel, idősebb Pieter Bruegel, Jan Wellens de Cock és Jan Mandijn munkái. Külön említést érdemel a kiállítás záróképe, mely a kortárs brazil dokumentarista fotóriporter, Sebastião Salgado Aranybánya című 1986-os, a Serra Pelada szénbányánál készült, már-már bosch-i világot bemutató, emberjogi és környezetvédelmi kérdéseket feszegető fényképsorozatának egyik darabja.

A Menny és pokol között zárásával menny és pokol közé, a cinephile-ek purgatóriumába érkezünk, ahol jó múzeumi szokás szerint a kiállított alkotó munkásságáról láthatunk kisfilmet Hieronymus Bosch nagyító alatt címmel, miközben Carl Orff Carmina Buranája szól, egyre hangosabban. A Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa

döbbenetes erejű szociográfiai, vallástörténeti, művészeti, illetve lélektani reflexió,

melynek külön pikantériája, hogy a szokásosnál zsúfoltabb időszakban érkezve gyakorlatilag ugyanaz a látvány tárulhat elénk, mint amilyennek Bosch ábrázolta az ember mibenlétét. Tülekedő, egymásba fonódó, rituális megosztási kényszerrel műalkotást elemző-bámuló alakok csoportjai, akik voltaképp mind az Utolsó ítélet-triptichont jöttek megnézni.

Többféle teória született az elmúlt évszázadokban, illetve születik meg minden múzeumlátogatóban Bosch alkotói inspirációjának forrásáról. (Művészet)történészek, orvosok, kutatók tették és teszik le voksukat a művész elmebaja, szekta-tagsága, különleges szembetegsége vagy hallucinogén anyagok lelkes fogyasztójaként élt élete mellett. Biztosan azonban csupán annyit tudni, hogy a földi lét fonákságairól mesélő Menny és pokol között a Szépművészeti Múzeum földszinti, időszaki kiállítóterében tekinthető, sőt, tekintendő meg.

A Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban tekinthető meg 2022. április 9. és július 17. között.

Fotók: Szépművészeti Múzeum