Legfőképp Kulka János visszatérésétől válik emlékezetessé A játszma, mely elődjéhez hasonlóan eredményesen ötvözi az államszocializmus világát a kémfilm műfaji konvencióival, hogy újabb taggal gyarapítsa a magyar közönségfilm egyre bővülő korpuszát.
Úgy tűnik, hogy a 2022-es magyar filmévről nagy eséllyel a Kádár-korszakba helyezett alkotások fognak először eszünkbe jutni: a hatalmas hullámokat gerjesztő, első saját gyártású HBO-sorozatunk, A besúgó a rendszerváltás előtti évekbe, míg A játszma bő 30 évvel korábbra, a megtorlás időszakából az érett kádárizmus felé haladó átmeneti periódusba kalauzolja nézőjét. Sőt, a konfliktus velejét adó motívumot is ugyanabból a forrásból merítik: míg előbbi a hétköznapi ember és a hatalom viszonyrendszerében vizsgálja a besúgás lélektanát, addig
utóbbi az állombiztonságon belüli pozíció- és presztízsharcot tematizálja.
A vizsga eseményei után hat évvel vesszük fel a fonalat: Jung elvtárs (Nagy Zsolt) továbbra is sikeres tartótisztként éli mindennapjait Gáti Évával (Hámori Gabriella), amikor egy cikkben felfedezi korábbi mentorát, Markó Pált (Kulka János). Andrást aggasztja Markó újbóli felbukkanása, ezért Kulcsár Emillel (Scherer Péter) úgy döntenek, elkezdik újra megfigyelni. A terv részeként a legendás kém lakásába költöztetik Abigélt (Staub Viktória), aki a közös beszélgetésekről és Markó tevékenységeiről jelent Jungnak. Ugyan a megfigyelés nem tűnik eredményesnek, Jung rögeszméi nem csillapodnak, miközben a besúgóval kialakuló bonyolult kapcsolatnak köszönhetően viszonya egyre inkább megromlik feleségével, valamint egyre több jel mutat arra, hogy a Markó-ügyön túlmutató, kegyetlen hatalmi játszma vette kezdetét.
A játszma a klasszikus kém- és kriminarratívák sémáját követi: röviden vázolja a karakterek jelenlegi helyzetét és a bonyodalmat okozó alapkonfliktust, majd fokozatosan hinti el a film végkimenetelét közvetlenül befolyásoló nyomokat, hogy a végén azokat hasznosítva új perspektívába helyezze szereplőit:
senki és semmi sem az, aminek először látszott,
a jó előre megágyazott fordulatok felfedésre kerülnek, végül, a szálak elvarrását követően látjuk az addigi események emberi sorsokra gyakorolt hatásait.
Fazakas Péter filmje (akinek mindössze ez a második nagyjátékfilmje a 2008-as Para után) tulajdonképpen A vizsga által megalapozott karaktereket árnyalja: Emil kevesebb, míg Éva több szerepet és hangsúlyt kap, ám a főszereplő Jung-Markó páros marad a régiben.
A játszma kétségkívül legnagyobb erénye, hogy az előzményben megismert jellemeket következetesen gondolja tovább,
így annak ellenére, hogy A vizsga egy önmagában is érvényes, lezárt klasszikus volt, a Köbli Norbert (Trezor, Apró Mesék, A berni követ) által írt folytatás (ami egyébként az első rész ismerete nélkül is érthető és élvezhető) egy pillanatra sem tűnik mesterkéltnek. A játszma organikusan épül snittről snittre: az elődben megismert figurákat kiegészíti, továbbá beemel egy újat (Abigél), aki egyfajta femme fatale-ként borítja fel a látszólagos rendet, új irányvonalat szabva a cselekménynek.
Bizonyos szempontból a második rész túl is szárnyalja az elsőt: az elköltött pénz egyértelműen látszik a díszletek minőségén, továbbá Nagy Zsolt érettebb, Hámori Gabriella (karakteréből adódóan) komplexebb alakítást nyújt, Kulka János pedig ugyanazon a szinten folytatja, melyen hat éve abbahagyta.
András és Éva párkapcsolati dinamikájába is mélyebb betekintést kapunk,
ami egyértelműen a legizgalmasabb mellékszálat szolgáltatja: míg Éva vélhetően valódi érzelmeket táplál András iránt, kapcsolatuk rajtuk kívül álló okok miatt szinte megszűnt létezni, és egyre inkább csak a konfliktust elleplező látszat fenntartásának funkcióját tölti be. A forgatókönyv elejétől a végéig következetes, kristálytiszta kauzális szerkezetben tálalja a sztorit, illetve Asher Goldschmidt zenéje hatásosan fokozza a drámai pillanatok erejét.
Fazakas Péter rendezése azonban mégsem képes többé válni, mint egy tisztes iparosmunka, mivel egyrészt nincs meg benne A vizsgát kultstátuszba emelő frissesség, másrészt nem akar változtatni a jól bevált recepten. A játszma az elődben látott paneleket keveri meg és hasznosítja újra: akár a Rubik kocka, melynél ugyanazokkal a begyakorolt mozdulatsorokkal rendezzük egy oldalra (sorsra) az azonos színű kockákat (karaktereket), miközben a forma (műfaj) és a végkifejlethez vezető út (narratív modell) nem változik.
Még a tanulság is szóról-szóra megegyezik:
ha egy pillanatra is a humánumot helyezed előtérbe a hatalom gátlástalan kiszolgálása helyett, akkor azonnal a saját érdekeiket hajhászó tartótisztek martalékává válsz.
Amikor Éva megkérdezi Andrást az autóban, hogy miért nem csábul el a fiatal nők rajongásától, Jung azt feleli, hogy sosem értette a gondolatbűnt, majd tökéletesen felmondja az orwelli tételmondatot: a gondolat vágyat, a vágy cselekvést szül, ezért nem gondol ilyenekre. Aki egyszer is az érzéseire hallgat, azt szerencsésebb esetben magánéleti, rosszabb esetben hivatási szinten bünteti a sors, emlékeztetve arra, hogy nem igazán az ideológiában vagy valamilyen magasabb érdekben, hanem
kizárólag saját magadban és az előrejutásodban érdemes egyedül hinned, ha túl akarod élni az államszocializmust.
„Az egyénnek csak abban a mértékben van hatalma, amilyen mértékben megszűnik egyén lenni”, így A játszma karaktereinek karrierje az 1984 alapvetésének betartásán áll vagy bukik: tetteik függvényében vagy megigazulás, vagy a teljes megsemmisülés vár rájuk az újabb vizsga végén.
A játszma kimenetele ugyan könnyen kiszámítható, az aprólékosan kidolgozott forgatókönyv mégsem hagy sok időt a gondolkodásra, a cselekmény nem veszít lendületéből (elődjénél hosszabb, szűk kétórás játékideje ellenére), a párhuzamosan futó szálak mindegyike leköti a néző figyelmét. Az eredmény – A besúgóhoz hasonlóan – egy sallangmentes,
kompakt közönségfilm, ami filmes preferenciától függetlenül bárki számára kellemes kikapcsolódás a nyári uborkaszezonban.
Fazakas Péter filmje nem vállal sokat, azonban azt maradéktalanul betartja: megidézi A vizsga hangulatát, komplexebb jellemrajzot rendel szereplőihez, és végső soron méltó folytatása annak a filmnek, mely a kommunizmus környezetébe csomagolja ma is érvényes üzenetét.
A játszma, 2022. Rendezte: Fazakas Péter. Írta: Köbli Norbert. Szereplők: Nagy Zsolt, Kulka János, Hámori Gabriella, Staub Viktória, Scherer Péter, Orosz Ákos. Forgalmazó: InterCom.
A játszma a Magyar Filmadatbázison.
