Élőhangszeres, popos hiphopot játszik, és ezzel igazán üde színfoltot képvisel a hazai színtéren az öttagú Afterkrū, amelynek egyik rapperével, Benedek Bencével a hazai hiphopról, az irodalmi hatásaikról és arról is beszélgettünk, hogyan váltottak metálról rapre, és miért lehet jó dj helyett hangszerekkel játszani ezt a zenét.
KULTer.hu: Miért volt fontos számotokra, hogy dob, gitár, basszusgitár trióval, és nem egy dj-vel játsszátok a hiphopot? Mit adnak hozzá az élő hangszerek a zenétekhez?
Mindig is élőzenében gondolkoztunk. Mindannyian hangszeres múlttal rendelkezünk, korábban rock-, illetve metálzenét játszottunk más-más formációkban. Szerintünk sokkal
több élet és érzelem kerül így a színpadra és egy-egy dalba is.
Persze nem gondoljuk, hogy ez minden esetben jobb, mint egy dj-s felállás. Vannak helyzetek, amikor például az élőzenés megoldás bizonyos okok miatt nem tud működni. Mindemellett törekszünk arra, hogy ez a fajta hangszerelés hozzáadjon az adott felvételhez, és ne elvegyen belőle. Persze van olyan számunk, amit, főleg emiatt, teljesen másképp játszunk élőben, de ennek is megvan a maga varázsa. Ilyenkor a hallgató nem ugyanazt a megszokott hangzásvilágot kapja, amit otthon zenehallgatás közben, ami sokat hozzá tud adni a koncertélményhez.
KULTer.hu: Mikor vehet el ez a fajta hangszerelés egy felvételből?
Szerintünk azért megy el az ember egy koncertre, hogy az általa kedvelt előadó dalait közösségi élményként élje át. Mindenkinek megvan, hogy miért szeretett meg egy dalt, ha nem is tudatosan, valakit csak a mondanivaló érdekel és a szöveg, de tudat alatt teljesen összekapcsolódik a többi információval, amit a dallamok, hangszínek, ritmusképletek alkotnak. Ha például egy meglévő szintidallamot játszunk élőben gitárral, valószínűleg nem lesz senkinek hiányérzete, hacsak nem annyira esszenciális alkotóeleme a dalnak. Ezeket az arányokat keressük, hogy mi az, amit hagynunk kell, de minden másba szeretünk belenyúlni, hogy minél inkább íze és szaga legyen az élő produkciónak.
Ez az igény valószínűleg a rockos-metálos múltból fakad.
KULTer.hu: Miért váltottatok rock/metálról hiphopra?
A Jaggers nevű pop-rock zenekarban játszottunk ezelőtt, Zelei Kristóf és Pető Bence szintén dobolt és gitározott, én basszusgitároztam, és Antal Bence volt a beugrós dobosunk, akivel még ez előtt volt egy metálzenekarunk. Amikor kilépett az énekes a formációból, a saját szórakoztatásunkra kezdtünk el rosszabbnál rosszabb dalokat készíteni, a cél az volt, hogy más legyen, mint eddig. Később csatlakozott hozzánk Szabó Roli, aki korábban old school house zenével foglalkozott.
A rap mindig közel állt hozzánk,
és ez bizonyult a leghatékonyabb csatornának, amin keresztül közölni tudunk. Bármit ki lehet mondani, bármilyen sűrű lehet a szöveg, és szabadon lehet csapongani a gondolatok között, de kétségtelen, hogy nagyon kívülállók vagyunk a stílusban.
KULTer.hu: Melyik dalotokat ajánlanátok annak, aki még nem ismeri az Afterkrūt?
Azoknak, akik a stúdióverziójú dalainkra kíváncsiak, elsősorban a legutóbb megjelent Jégkockát ajánljuk, de mindenképpen a videoklipjével együtt.
Ez az eddigi legszemélyesebb szerzeményünk,
és a képi világa is nagyon jól átélhetőre sikerült, ami tényleg hozzáad az élményhez. Javasoljuk még a PÓK-ot, ami felvezeti az éppen készülő nagylemezünk hangzásvilágát. Összehasonlításként, hogy mi várható a koncertjeinken, a STEX élő verzióját emelnénk ki, amiben bongor a közreműködő. Az élő előadásra hangszerelt számot a SoundCam Productions stúdiójában vettük fel az első kislemezünk megjelenésekor.
KULTer.hu: Miért tekinthető a Jégkocka a legszemélyesebb szerzeményeteknek?
A Jégkocka egy személyes élményemre reflektál, és a klip nagyon jól szemlélteti az egész sztorit. Ahogy fekszem a kádban és elmélyedek a régi érzéseimben, ahogy a dalszöveget egymásnak telefonon mondjuk Antallal, akivel már több mint tíz éve barátok vagyunk, és a dalban is az én pozíciómba helyezkedik bele.
Tizenegy éves koromban váltak el a szüleim,
ezután sokat költöztünk éveken keresztül, de jó kapcsolatban vagyok mindkettőjükkel, és szerető családom volt mindig. Nagyon ügyeltünk mind a dal, mind a klip esetében, hogy ne legyen túldramatizálva, hanem reflexióként működjön erre az időszakra, hogyan éltem meg és hogyan van kihatással még mindig az életemre és főleg a párkapcsolataimra.
KULTer.hu: Hogyan születnek a dalaitok? Előbb jön a szöveg, aztán rájammel a zenekar?
Általában a gitárosunk, Pető Bence készít zenei alapötleteket, ezekre szokott jönni a szöveg. Persze, hangulattól függően születnek külön is dalszövegek, főleg verzék. Ezek után egybegyúrjuk őket, és általában a refrén szokott a végére maradni. A már-már kész részek hallgatása során születnek a legjobb dallammenetek, flow-k, amik a refréneket adják. A végére maradnak a finomítások, kiállások, szólók, díszítések.
KULTer.hu: Szövegíróként kik voltak rátok a legnagyobb hatással?
Leginkább, mint sok korunkbelinek, az Akkezdet Phiai hozta be az életünkbe a szövegcentrikusságot. Előtte nem is igazán hallgattam rapet, és most is elég kívülállóként érzem magam a stílusban.
Fontos megemlíteni külön Závada Pétert is, mint magyar költőt, drámaírót.
Legnagyobb hatásuk talán abban jelentkezik, hogy azóta is törekszünk arra, hogy ne a legkézenfekvőbb fordulatokhoz nyúljunk, és olyan szövegeket írjunk, melyek több rétegen keresztül, mélyebben is értelmezhetők.
KULTer.hu: Egy interjúban azt mondtátok, közel áll hozzátok a magyar irodalom.
A Nyugta EP-nk megjelenését követően meghívott vendégként részt vettünk egy kortárs irodalmi esten az A38 Hajón. Mindenképp érdekes fúzió volt, improvizatívan kísértünk szabad verseket, ezután adtunk egy koncertet. Közben kiderült, hogy a szavalás nem az erősségünk, de maradandó élmény volt. Nem állítjuk, hogy mélyen benne vagyunk az irodalomban, de
ha egy költőt kellene megnevezni, akkor Ady lenne az, aki nagy hatással volt ránk.
Leginkább az érdekes számomra, hogy a toxikus személyisége mennyire volt hatással a vele kapcsolatban élő nők életére egzisztenciális szempontból. Volt szerencsém dolgozni a róla szóló, nemrég készült film-színjáték forgatásán. Ennek Nyáry Krisztián a szerzője, és ez a darab fő témája. Világirodalomból Baudelaire Egy dög című versét emelném ki, ami nagy kedvencem.
KULTer.hu: Ha egy sort varratnál magadra valamelyik dalotokból, melyik lenne az?
Talán Antal Bence egy sorát a Ciklikussból: „mindig maradok az, aki voltam (háhh) jó duma, haladok”. És valószínűleg pár év múlva le lenne satírozva vagy takarva egy másik tetkóval.
KULTer.hu: Mik voltak a fontosabb lépcsőfokok a saját hangotok megtalálásában?
Nehéz ezt lépcsőfokokban konkretizálni. De nyilván ott van az első track, az első EP, az első koncert és most nemsokára az első lemez. Az biztos, hogy – visszacsatolva a tetkós kérdésre – folyamatosan változunk és fejlődünk. Az a legfontosabb, hogy ne rekedjünk meg és mindig foglalkoztasson valami, ami ihletet adhat és formálja a „művészetünket”. Sok korábbi próbálkozásunkon már csak nevetünk; úgy érezzük, hogy ez a fejlődés jele, és ezek mind kellettek ahhoz, hogy egyre minőségibb dalokat tudjunk készíteni.
KULTer.hu: Mi motivál titeket legjobban az életben?
Ez. Mármint ténylegesen az, hogy miközben jól érezzük magunkat, későbbről visszanézve lássuk, hogy mennyit változott a produkció, mennyit haladtunk előre.
KULTer.hu: Mit gondoltok a mai magyar hiphopról?
Évek óta követjük a magyar hiphopot. Miután egyre inkább bekerült a mainstreambe, nagyon nagy átalakuláson ment keresztül az utóbbi pár évben. Ez sok előnyös, és sajnos elkerülhetetlen módon, pár hátrányos változással is járt. Felkerültek olyan előadók nagyobb színpadokra, akik hiába próbáltak kitörni, a műfaji sajátosságok miatt nem voltak erre képesek.
Megjelent nagyon sok olyan ember, értékes gondolatokat megosztva, aki eddig idegenkedett ettől a stílustól.
A hallgatószám-növekedés lehetővé tette, hogy egyre több produkció minőségi technikával dolgozzon, profi klipeket készítsen. Viszont pont ezért megjelentek olyanok is, akik csak a pénz miatt, az alapelveket abszolút eldobva használják ki a mostani helyzetet. Ez sajnos, amellett, hogy értéket sem teremt, a műfaj megítélését is rombolja.
KULTer.hu: Az idei évből mi a kedvenc lemezetek?
A Rammstein idei lemeze elég erős lett. Viszont ha már hiphop, akkor ne felejtsük el Beton.Hofi PLAYBÁNIA című lemezét, ami szintén elég tartalmasra sikerült.
KULTer.hu: Mi volt a legnagyobb dicséret és mi a legfájóbb kritika, amit eddig kaptatok?
A legnagyobb dicséretet szemtől szembe talán Kolosai Ferenctől (Antares) kaptuk. Azt mondta, hogy helyünk van a palettán, nagyon igényes, amit csinálunk és jól működünk a színpadon. De az is nagyon jó élmény és talán a legjobb dicséret, amikor valaki odatéved a koncertünkre és ott ragad. Végül is ezért csináljuk. Negatív kritikát szemtől szembe viszonylag keveset kaptunk, de azok is inkább építő jellegűek voltak. Ezek viszont kellenek és örülünk is nekik. Ami talán a legrosszabbul szokott esni, az az, ha azzal jönnek, hogy mikor lesz ebből pénz, mennyi lett belefektetve. Sokan nem értik, hogy
egyáltalán nem pénzben szeretnénk mérni a sikert.
KULTer.hu: Mikor jön és milyen lesz az első Afterkrū-nagylemez?
A következő év első felében szeretnénk megjelentetni. Szövegben nyers, önreflexív és nagyon személyes, mély hangulat. Zeneileg összetettebb lesz a mostani daloknál, de ez már az első két single-ből is látszik. Próbáljuk minél jobban megfogni a hangulatokat, érzéseket. Ehhez most sokkal több éneklés és komplexebb dallamvilág társul majd.
KULTer.hu: Hol szeretnétek tartani öt év múlva?
Nincsenek nagyon konkrét terveink ilyen téren, inkább rövidebb időtávokban gondolkozunk. Most például a lemezen, ami nagy mérföldkő lesz mindenképpen. A megjelenését követően szeretnénk a koncertekre összpontosítani. Jó lenne, ha ezek során kialakulna egy olyan zenekar, amivel a különböző magyar fesztiválok színpadain találkozhat a hallgató.
A borítókép Kocska Ádám fotója.
