Antoinette Boulat filmje keserűen aktuális tükör a Z generációról, egy tűpontos látlelet a kiégésről, mely letisztult, egyértelmű útmutatást kínál a jelenkor zűrzavarában jövőt kereső fiatalság számára.
A film nyitójelenetében Marion zavart turistaként jelenik meg, aki a világot a fényképezőgépe segítségével szemléli. Első látásra a karakter a coming-of-age történetek megszokott, átlagos kamaszreprezentációját hozza. Az ilyen típusú filmek többségében
a főhős gondtalan életét megtöri egy váratlan esemény, ami kibillenti őt a hétköznapokból,
és általában a mű tetőpontján történik meg a szembesülés az élet árnyoldalával, amelyre fejvesztve azonnali gyógyírt kell találni. A Ma már holnap van szakít ezzel a tradícióval, hiszen a főhős csalódottsága a múltban történt tragédia eredménye, a kiégés pedig Marion környezetére és tulajdonképpen az egész kortárs generációra is kiterjed.
Marion hazaérve is idegenként bolyong a lakásban, kerülve édesanyját és a korábban meghalt testvére születésnapjára rendezett összejövetel résztvevőit. Hiába várták meg az ünnepléssel, ő inkább elfújja a gyertyákat a tortán, és a szobájában keres menedéket a környezet hangjait elnyomó fülhallgató, valamint a függönyre repülő pillangó társaságában. A külvilág látszólagos kizárását édesanyja erőlködése töri meg, aki próbál kapcsolatot kialakítani a gyászfolyamatba már belefáradt lányával.
Kamaszkorban a magánjellegű, a személyiség titkos zugait tükröző dolgok védelme szent,
ezért minden addiginál nagyobb falat húzunk magunk köré. Marion anyja betekintést kér a fényképezőgéppel rögzített pillanatok sokaságába, de a próbálkozása veszekedéssel végződik. A felszínre törő, fel nem dolgozott családi tragédia kibékíthetetlen ellentétet eredményez. Anya és lánya dühének szikrája épp annyira hirtelen csattan fel, mint amilyen gyorsan távozik Marion otthonról és egyúttal halott testvére születésnapi zsúrjáról.
Az utcára érve kezdetét veszi céltalannak tűnő, de valójában megváltást kereső bolyongása, melynek első állomásánál egy szereplőválogatás lehetősége is felmerül, mert éppen olyanokat keresnek, mint ő:
„szőke, ismeretlen, szomorú” fiatalt, aki tulajdonképpen bárki lehetne Párizs utcáin.
A lány baráti társaságának tagjai szintén a saját helyüket keresik az életben, és személyes határaikat kutatva véget nem érő „felelsz vagy mersz” játékba kezdenek: idegenekhez közelednek, rosszkor vannak rossz helyen, és a mámort sem tudják hasznukra fordítani. Marion egy vad techno buliról indul útjára, azonban egy ismeretlen fiú a nyomába ered. A lány Alex közeledését eleinte ridegen fogadja, de a fiú közvetlenségével és lezser megnyilvánulásaival tálcán kínálja számára az eddig ismeretlen, könnyedebb életszemlélet lehetőségét.
Marion a tragédia hatására már feladta az álmodozást, Alex viszont az élet nehézségei ellenére is hisz a lehetőségekben.
A fiú megmutatja bevált módszerét az ellazuláshoz: fű és madárdal egyvelegét, ami megoldást jelenthet a lány problémájára.
Ami az egyik embernek jó, a másikat padlóra küldi. Mariont ugyanis a haláleset óta hallucinációk gyötrik, amit az operatőr kiválóan érzékeltet, a kamera lencséje a rosszullét megjelenítése érdekében fokozatosan torzítja el a teret. Káprázatában törékennyé és elesetté válik, ami ismét a fel nem dolgozott traumával való szembenézésre kényszeríti. Alex az est további részében is vele marad, a két fiatal közti viszony többet mutat egy egyéjszakás kaland olcsó ígéreténél. Reggelre világossá válik Marion számára, hogy
az új nap a továbblépés esélyét villantja fel,
így már nem egyedül kell szembenézni a problémákkal, és tulajdonképpen minden azon múlik, hogyan fogjuk fel.
A film a Velencei Filmfesztiválon debütált, a korábban casting directorként (Antikrisztus, Holy Motors) dolgozó Antoinette Boulat első rendezése. A helyszín Párizs, de tulajdonképpen bármelyik európai metropolisz is lehetne: a romló közbiztonság, a terrortámadásra való utalás és a Covid utóhatásainak megjelenítése az általános létbizonytalanságot magában hordozó nagyvárosi élet szignifikáns vetülete. A Ma már holnap van
tűpontosan adja át a szabad, független felnőttkorra vágyó, folyton útkereső nemzedék gyakran céltalan bolyongását.
Rávilágít arra, hogy a körülöttünk élő emberek sokszínűsége és különböző életfelfogása ránk is hatással lehet. Ha közel engedünk magunkhoz másokat, később mi is képesek leszünk nyitott szemmel, a természet hangjait is meghallva járni a nagyvárosok kopott utcáin.
A magyarhangya korábban forgalmazott felnövéstörténetei közül (Nem vagyok boszorkány, Madárkák) talán ez a legkönnyedebb mese, mégis jól illeszkedik az eddigi kollekcióhoz: főhőse olyan fiatal, aki
a felnőttek helyett kénytelen máshoz fordulni segítségért, és végül saját maga igyekszik megoldani az aktuális problémát,
bízva abban, hogy nem szúrja el az életét úgy, mint mások.
Ma már holnap van (Ma Nuit), 2021. Írta és rendezte: Antoinette Boulat. Szereplők: Lou Lampros, Tom Mercier, Carmen Kassovitz, Lucie Saada, Angelina Woreth. Forgalmazza: magyarhangya
A Ma már holnap van a Magyar Filmadatbázison.
