Október végén került sor a Petőfi Irodalmi Múzeum konferenciájára Térey János életművéről, Balajthy Ágnes, Melhardt Gergő és Radnai Dániel Szabolcs szervezésében. Az interdiszciplináris rendezvényen többek között irodalomtörténészek, filológusok, színháztudósok és muzeológusok mutathatták be legújabb kutatási eredményeiket.
A konferenciát megnyitó beszédében Radics Péter, a Digitális Irodalmi Akadémia vezetője hangsúlyozta, hogy a Múzeum kiemelt céljai közé tartozik a Térey-emlékezet gondozása. Felhívta a figyelmet a szerzőről elnevezett ösztöndíjra is, amelyet immár harmadik éve ítélnek oda.
A konferencia első szekciójának előadói a politika és etika kérdésköreit járták körül az életműben Margócsy István elnöklése mellett. Nemes Z. Márió Winter blue című prezentációjában A Legkisebb Jégkorszak című Térey-mű sajátosságait elemezte. Az előadó a hungarofuturizmusból kiindulva az alternatív történelem feltárására helyezte a hangsúlyt, és Aleida Assmann szellemében a modernitás időrezsimje mint utópisztikus jövővárás fogalmából indult ki.
Térey szövegét Nemes Z. az alternatív történelmi verses regény és az ökológiai disztópia hibridjeként közelítette meg.
Az előadó szerint a NER mint a valóság rendszerszerű hibája idézi elő a svábhegyi tudatot A Legkisebb Jégkorszakban, amely ebben az elméleti keretben a jelen egyfajta tudatarcheológiájaként értelmezhető.
Káli Anita „Frappáns nyomorpornót forgassanak”: Irónia és társadalomkritika Térey János műveiben című előadásában ugyancsak A Legkisebb Jégkorszakot állította előtérbe, és a kortárs szociografikus irodalom keretrendszerét vizsgálta.
Hogyan lehet a szegénységről írni, milyen az a prózanyelv, amelyen a művek képesek erről szólni,
egyben feloldani a szegénység nyelvének irodalmi paradoxonát és etikai problémáit – tette fel a kérdést az előadó. Káli a turizmus és a szociologikus narratíva terminusokat hívta segítségül – előbbi a szenzáció, az egzotikum keresését feltételezi, utóbbi a társadalmi problémákra fókuszál –, hogy megkérdőjelezze a szövegszerű-világszerű dichotómiát.
Z. Kovács Zoltán A verses regény és Térey János „verses etikája” című prezentációjában Adam Zachary Newton ismert hármas modelljét, a narrációs, reprezentációs és hermeneutikai etika fogalmait középpontba állítva vizsgálta Térey Paulus, Protokoll és A Legkisebb Jégkorszak című műveit. Dávidházi Péterre hivatkozva az előadó rávilágított, hogy Térey a romantikus verses regény hagyományának ironizálásával nemcsak megtagadta, hanem folytatta is azt. Z. Kovács a műfajtörténeti azonosítás biztosította értelmezői perspektívákra világított rá.
A konferencia első szekciója Szirák Péter „A Sztálingrád-hasonlat”. Térey János műveinek emlékezet-politikájáról/poétikájáról című prezentációjával zárult.
Az előadó Térey művészetében egyfajta balzaci-puskini enciklopédikus programot lokalizált,
amelyet identitáspolitikai irányzatokat regisztráló és értelmező archívumnak nevezett. A Drezda februárban című kötetet kiemelve, és Petri költészetét is bevonva az értelmezésbe, Szirák Péter Térey tér- és emlékezetpoétikáját vizsgálta.
Az első szekciót záró vitában a „svábhegyi tudat” került a beszélgetés homlokterébe. Szirák Péter, Smid Róbert és Radnai Dániel Szabolcs is kiemelték Nemes Z. Márió és Káli Anita előadása kapcsán, hogy A Legkisebb Jégkorszakban a Svábhegy sosem allegorizálható homogén térként, illetve a „NER-tapasztalat” sem totalizálható, ezek sajátos összjátékukban gazdagítják az értelmezést.
Szirák Péter elnöklésével indult a konferencia második szekciója, amelyben valóság és fikció, azaz a referencialitás működésmódjai kerültek a középpontba. Sebestyén Attila Hol présel, hol vonalszerűen építkezik: Előtanulmány Térey nonfiction cikkeihez című előadásában rávilágított, hogy a korai Térey-esszéket tömör és egyszerű mondatok, a mellérendelés elvének túlfokozása, a tagmondatok közötti viszonyok jelöletlenül hagyása és a töredezettség jellemzi, míg a 2012 utáni urbanisztikai cikkekben a kifejtő és tudásközvetítő szándék a domináns.
Ezek a szövegek az előadó szerint szakmai szempontból is magas színvonalúak, miközben edukatív és olvasmányos jellegük sem vész el.
Bárány Tibor Személyragok és idézőjelek. Ironikus narráció és az önaffirmáció alakváltozatai Térey János epikájában címmel tartott előadást. Bárány a Térey-recepciót vizsgálta és rámutatott, hogy annak meghatározó diskurzusai nagyrészt a vallomásos személyesség vagy valóságfeltáró realizmus felől olvassák a szerző műveit. Az előadó szerint a Térey-életmű formaalkotó dilemmája ezen megközelítésekben érthetetlen marad.
A szekciót Tóth Szabina előadása zárta. A PIM munkatársa bemutatta, hogy milyen anyagokat őriz a Múzeum Térey munkásságából. Ezt követően a közönség két Térey-verset hallgathatott meg. A vitaszekció főként két probléma köré szerveződött.
A felszólalók a nonfiction-terminus hasznosíthatóságát vitatták,
illetve a Bárány Tibor által alkalmazott fogalmak, mint például a szerepvers-költészet kidolgozottabb megközelítését javasolták.
A nap harmadik, topográfiát kiemelő szekcióját Széchenyi Ágnes vezetésével Bednanics Gábor prezentációja indította, amelyben az előadó én- és térformációk kölcsönviszonyát vizsgálta. Az előadásból kiderült, hogy az életműben a tér gyakran nem geográfiai, hanem geológiai alakzat. Így állít példát az architektuális jeleken keresztül előtörő szemléletre, és kapcsolja oda a lírai személyesség kérdéséhez.
Bengi László Varsótól Kalinyingrádig: feszültséggel teli térképzés Térey János ezredfordulós költészetében címmel tartotta meg a szekció második előadását, amelyben A valóságos Varsó és a Drezda februárban című kötetek elemzésén keresztül a palimpszeszt-jellegű tértapasztalatra világított rá. Az előadó konklúziója szerint felmerülhet a Másik felé irányuló versbeszéd összeomlása, ugyanakkor Térey ezredfordulós költészetére jellemző a nyitottá válás lehetősége is: saját és a Másik úgy képesek megmutatkozni, hogy egyik sem válik kitüntetetté a másik rovására.
Bodroghi Csilla Hegyek és katlanok: A térvesztés és térnyerés topográfiája Térey János Protokolljában című előadása zárta a szekciót (Losoncz-Kelemen Emese prezentációja elmaradt). A Protokoll főhősének, Mátrai életútjának bemutatásához Bodroghi Jung életközepi válság-koncepcióját hívta segítségül. A Pro domo zárlat felől értelmezve a szöveget az előadás a Mátrai mint a felesleges ember újraírása kérdéskör mentén szerveződött.
A szekciót záró vitában pedig a Canaletto-féle városkép által megnyitott értelmezési útvonalak kaptak szerepet.
A konferencia első napját záró kerekasztal-beszélgetés Térey színházi munkáira fókuszált Hegyi Dániel moderálásával. Kovács Krisztina, Papp András, Tasnádi Bence és Tompa Andrea arra keresték a választ, hogy a korai Mundruczó-rendezés után Térey drámái miért nem tudtak jobban integrálódni a magyar színházi szférába. Ez azért is érdekes, mert darabjai már megjelenésükkor igencsak kiterjedt recepciót tudhattak magukénak; megfigyelhető mindazonáltal, hogy ez sokkal inkább volt irodalmi recepció, amely a műveket szövegekként vizsgálta.
A konferencia második napjának első szekciója Térey nyelvei címmel, Bednanics Gábor elnöklésével vette kezdetét. Bazsányi Sándor Önkép és szerepfelfogás Térey János költészetében című előadásának beszédes alcímében (Avagy egy használt metafora megtisztítása) a Térey kapcsán igen gyakran felmerülő hídember-képzetet gondolta újra. A különféle Pest- és Debrecen-képzetek működésmódjának értelmezése mellett a Perszephoné levele című vers is központi szerepet kapott az előadásban.
Smid Róbert Számadás, elszámolás, elsajátítás. Térey versbeszédének egy meghatározó móduszáról című prezentációjában A valóságos Varsó című kötet elemzésén keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy nem feltétlenül érdemes egyhangúan közéleti líraként számontartani Térey verses művészetét. Paul de Man iróniafogalmának segítségül hívásával Smid megállapította, hogy
a Térey-líra megszólalója sosem egyértelmű, pozíciója mindig kérdéses marad;
a forma kényszerítő erején keresztül a hang egyszerre képviseli és tagadja meg magát.
Bödecs László előadásában újból A Legkisebb Jégkorszak című verses regény kapott főszerepet. Az előadó több kaput kinyitott a szöveg értelmezésekor, szerinte a mű konzervatív antropológiája egyfajta identitáskeresés is: belső tartást az adhat, ha a megszólaló a transzcendenssel léphet kapcsolatba, csakhogy ez nem valósulhat meg. Ekként az identitás ironikus olvasata kerülhet előtérbe. Mindeközben a szöveg egyaránt kínál egy olyan olvasatot, amely „ledobja” magáról az iróniát. Bödecs különféle motívumokon keresztül mutatott rá erre az értelmezési lehetőségre is.
Oláh Szabolcs „Tudásom halálos tudás”: A határ érzékeltetése jelzi a túllépést is (Térey János: Hadrianus Redivivus) című prezentációja zárta a második nap első szekcióját. A Hadrianus Redivivus kapcsán az előadó feltette a kérdést, hogy tulajdonképpen kinek a nevében beszél a szöveg, amely egyébiránt nem kínálja fel a történetként való olvashatóság egyértelmű lehetőségét. Oláh előadásában a Mit kíván a magyar tájvers? című Térey-esszét elemezve amellett argumentált, hogy a beszélő a megragadhatatlanság homályába helyeződik, és jelenvalóságától elvitatható az érzéki bizonyosság.
A szekciót záró vitában a felszólaló felek a hídember-jelleg problematikus mivoltát emelték ki,
amelyről egyetértően megállapították, hogy ez a metafora önmagát számolja fel Téreynél.
Kiss Gabriella szekcióelnök nyitotta meg a Drámák papíron és színpadon című második pénteki szekciót. Hegyi Dániel előadásában A Nibelung-lakópark összművészeti alkotásként való megközelítését javasolta. Az előadó Márton László ismert tanulmányával vitatkozott. Márton szerint A Nibelung-lakópark elsősorban költeményként interpretálható – drámának álcázott költeménynek tartja –, és meglátása szerint a monológok a maguk helyén érvényesülnek (költeményként). Hegyi szerint éppen a monológok sajátosságai szavatolják a drámai jelleget.
Osztroluczky Sarolta „…mint egy ítéletnapi műtő”: Térey János: Lót – Szodomában kövérebb a fű (thriller) című előadásában a címbe emelt szöveget vizsgálta, amely még nem jelent meg nyomtatásban. Rövid tartalomismertetés után arra helyezte a hangsúlyt, hogy a hagyományos misztériumdrámákhoz képest miként működik sajátosan ez a szöveg. Szodoma a misztériumdrámák kétszintes modellje felől is olvasható, hiszen az ember evilági prefigurája szembekerül túlvilági figurájával. A két szint közé ugyanakkor egy harmadik, Ábrahám szintje is beépül, ez kizökkenti a szöveget hagyományos misztériumdrámai meghatározottságából.
A szekció harmadik előadója, Maczák Ibolya a Jeremiás avagy Isten hidege című drámát a parafrázisdráma ismérvei alapján értelmezte.
Az előadó bemutatta, hogy a Debrecenhez kötődés milyen formákat ölt a darabban,
közben az érintetlenség és érinthetetlenség problémaköreit járta körül, ehhez pedig segítségül hívta Gombrowicz Esküvő című művét – meglátása szerint ugyanis érdemes a Térey-darabot Gombrowicz szövegével összehasonlítani.
A vitaszekcióban többen is reflektáltak a Hegyi Dániel javasolta összművészeti megközelítésére, rámutatva, hogy a költészet mint olyan létrejöttekor valamilyen szinten összművészeti, eleve van egy performatív mozzanat a születése pillanatában. A szekcióelnök pedig kiemelte, hogy amennyiben Térey drámái ugyanolyan alapos olvasatot kapnának a rendezőktől, mint amilyen alaposan irodalmárok nyúlnak hozzá a szövegeihez, akkor sokkal izgalmasabb előadások születhetnének Térey munkáiból.
A konferencia utolsó szekciója Bengi László elnöklése mellett Térey az irodalomtörténetben címmel indult. Horváth Zsuzsa előadása elmaradt, így elsőként János Emília prezentálta kutatását. Térey Paulusait vizsgálva rávilágított, hogy a parabola klasszikus értelemben vett didaktikai funkciója kiüresedni látszik.
Sedianszky Nóra Mítoszteremtés, mítoszrombolás: Nibelung-mítosz és Wagner tetralógiájának újragondolása Térey A Nibelung-lakópark című művében című előadásában mítosztörténeti megközelítésben a blaszfémia és a költőiség összjátékát emelte ki.
A drámai thriller fogalmat mozgósította és a mindenkori hatalmi terrorizmus bemutatásaként olvasta Térey művét.
Végül Valastyán Tamás A tranzitív olvasás alakzatai: Ahogyan Borbély Szilárd és Térey János egymást olvassa című prezentációjában a litotész és a chiazmus barthes-i formuláit hívta segítségül, hogy bemutassa, a két ismert szerző miként viszonyult egymás művészetéhez. A záró vitában a felszólalók János Emília előadásához csatlakozva a példázat mint lehetséges megközelítés tétjeit taglalták, s kitértek Térey és Borbély kapcsolatára is.
A Térey-konferencia a Szükséges fölösleg című interjúkötet bemutatásával zárult. Balajthy Ágnes moderálásában Darvasi Ferenc, Kormos Lili és Nagygéci Kovács József is hangsúlyozták Térey hiányát. A felszólalók egyetértettek abban, hogy a gazdag interjúkötet hozzájárulhat a Térey-kutatás további eredményeihez. Darvasi Ferenc szavai hatásosan zárták a kétnapos konferenciát: „a világ mostanság olyan, mintha egy nagy, apokaliptikus Térey-szövegben lennénk”.
„A szellős térben és a szűk időben” − Konferencia Térey János műveiről, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2022. október 27−28.
A fotókat Gál Csaba / PIM készítette.
