A Blokád a felszínen kurzusfilmnek tűnik, de a sorok közül kőkemény politikai kritikát olvashatunk ki, amely ha nem is maximális sikerrel, de kellően fogyasztható formában festi le a rendszerváltás kudarcát.
Amikor a frissen kinevezett Káel Csaba kiadta az ukázt, hogy több történelmi alkotásra lenne szüksége a magyar mozgóképgyártásnak, joggal sejthettük, hogy szándéka mögött nem annyira a műfaji esélyegyenlőség-teremtés, mint inkább egy konzervatív politikai hagyomány kiszolgálása áll. Ezt az érzetet látszik erősíteni, hogy
az új irányvonal egyik első képviselője a rendszerváltás meghatározó eseményét feldolgozó Blokád lett,
amely így inkább mutat párhuzamot a hírhedt (de a kötelezően járó adóvisszatérítést leszámítva állami támogatástól független) Elk*rtukkal, mint a készülőfélben lévő Hadik-Hunyadi-Tündérkert-kaliberű szuperprodukciókkal. Hiszen Tősér Ádám filmje címével ellentétben elsősorban egy Antall Józsefet dicsőítő portré, és csak másodsorban a taxistüntetések krónikája: erre nem kell több bizonyíték annál, mint hogy szinte több időt tölt a miniszterelnök forradalmi fiatalkorában, mint a fuvarozók barikádjain. Azt pedig már az előzetesek is igyekeztek hangsúlyozni, hogy a Blokád egy közönségfilm álcája mögött azt a gondolatot kívánja végérvényesen bebetonozni a közgondolkodásban, hogy az SZDSZ és Göncz Árpád voltak az országos szintű megmozdulás felbujtói.
A végeredmény azonban meglepően távol áll egy Elk*rtuk-kaliberű propagandafilmtől, két okból is: egyrészt a szkriptet jegyző (egyben kreatív producer)
Köbli Norbert továbbra is a hazai paletta egyik legprofibb forgatókönyvírója,
aki a látszólag dokumentarista feldolgozást követelő eseménysort utánozhatatlan érzékkel gyúrja egy sodró lendületű politikai thriller és Antall József személyes drámájának céltudatosan építkező elegyévé. Ez könnyen megállhatna annyiban, hogy a Blokád zsánerfilmes kiválósága kompenzálja vagy éppen zárójelbe teszi a politikai réteget, azonban
Köbli koncepciójában a propagandisztikus felhangok akarva-akaratlanul egyenesen nevetségesen ügyetlenül veszik ki magukat:
miután Göncz Árpádot karikatúraszerűen gyáva, sértett, infantilis alakként mutatja be, rettentő nehéz komolyan vennünk őt antagonistaként, és elhinnünk róla, hogy egy háttérből szálakat mozgató machinátor-zseni.
Másik oldalról Köbli mindig is mestere volt annak, hogy az állami százmilliókból-milliárdokból, a Káel-féle NFI alatt gyanúsan jó pozícióba került Lajos Tamás producer kötelékében készülő produkciókban fogalmazzon meg felettébb szellemes rendszerkritikát (az Árulók gyakorlatilag egy ’56-os köntösbe bújtatott NER-vádirat), és a Blokád is elsősorban abban jeleskedik, hogy
egy olyan államférfi portréját rajzolja fel, akihez képest a jelenlegiek útszéli gengsztereknek tűnnek.
A film nem hogy nem teremt kontinuitást a rendszerváltó alakok és aktuális vezetőink (illetve ellenzékük) között, Antall piedesztálra emelésével egyenesen arra világít rá, hogy bő egy generációval ezelőtt a magyar miniszterelnök még keményen szembeszállt az energiát zsarolási alapként használó oroszokkal, a Nyugattal igyekezett szövetséget építeni, népszerűséghajhászás és demagóg populizmus helyett pedig felnőttként kezelte a választóit. Antall
ki merte mondani a kellemetlen igazságokat az ország gazdasági helyzetéről, a közmédia pedig még valóban pártatlanul tevékenykedett.
Ráadásul a film egyik akaratlanul katartikus pillanata, hogy miközben idén október 23-án minden hatalomban lévő politikus kínosan ügyelt arra, hogy a szabadságharcot semmiképpen ne állítsa párhuzamba az Ukrajnában zajló eseményekkel, ifj. Vidnyánszky Attila teli torokból üvölti a huszonéves Antall képében, hogy „Ruszkik haza!”
Így áll elő az az ellentmondásos helyzet, hogy miközben a forgatókönyv Köbli minden tudatossága ellenére sem mindig találja a saját hangját, nem képes minden szálat (a blokádokon kialakuló társadalmi feszültségek pillanatképeit, Antall magánéleti kudarcait vagy ’56-os szerepvállalását) megfelelő részletességgel kibontani és keretbe rendezni,
Antall személyén és világlátásán keresztül egy rendkívül határozott és épkézláb tematikai ívet valósít meg.
Ebből a szempontból egyenesen szerencsés, hogy Tősér Ádám rendezése kellően jellegtelen, funkcionálisan minimalista ahhoz, hogy ne ássa alá ezt az igyekezetet.
A feladat súlyához képest relatíve tapasztalatlannak számító direktor különösebb faksznik nélkül, reklámokat idéző eleganciával és kikezdhetetlenséggel dolgozik, azonban – szemben a például Guy Ritchie-stílusban Petőfit rendező Lóth Balázzsal és a hazai alkotók jelentős részével – ebben
nem az önálló ötletek hiánya és az amerikai közönségfilmek majmolása tükröződik, hanem egyfajta egészséges, szimpatikus visszafogottság.
Nem erőszakol ki színészeiből teátrális alakításokat, egyszerűen csak hagyja a vásznon átszivárogni mind az idősebb Antallt játszó Seress Zoltán, mind ifj. Vidnyánszky karizmáját, és ugyanígy mondataival, képeivel, a filmzene taktusaival elképesztően pontosan és alázatosan szolgálja a filmélményt. Egyetlen említésre méltó bravúrja, hogy – valószínűleg számottevő dokumentumfilmes múltjából eredően is – maximális hitelességre törekedve, zökkenőmentesen mossa össze a valódi archív felvételeket azok újrajátszásaival, és igazából a Blokádnak nincs is ennél többre szüksége.
Egy-két apróságot leszámítva tehát
minden tekintetben jól sültek el a produkció vállalásai.
Gyakorlatilag a Szabadság, szerelem mintájára, csak lényegesen kevesebb pátosszal öntötte közönségszórakoztató, ünnepien felemelő formába a magyar történelem egy látszólag csak unalmas kabinetülésekből és üzemanyag-árazásról folytatott tárgyalásokból álló epizódját. Ha így tekintünk a Blokádra, nagyjából akkora túlzás elvárni tőle, hogy ne Antallt állítsa be minden idők legtökéletesebb magyar miniszterelnökének, ellenzékét pedig minden baj okozójának, mint a Gladiátoron vagy A rettenthetetlenen számonkérni a történelmi hűséget.
Blokád, 2022. Rendezte: Tősér Ádám. Írta: Köbli Norbert. Szereplők: Seress Zoltán, ifj. Vidnyánszky Attila, Gáspár Tibor, Végh Zsolt, Tóth Ildikó, Márkus Luca, Szacsvay László. Forgalmazza: InterCom.
A Blokád a Magyar Filmadatbázison.
