2019 végén a Variety magazin az európai filmesek egyik legfigyelemreméltóbb tehetségének kiáltotta ki az Akik maradtak női főszereplőjét, Szőke Abigélt. Bár mindez álomszerűnek tűnhet, a jelenleg 24 éves színésznő számára mégis kihívásokkal teli időszakot jelentett a hirtelen jött siker és a médiaérdeklődés. Abigélt arról kérdeztük, miért érezte diszkomfortosnak az interjúkat, hogyan tanulta meg meghúzni a határait, miként fonódott össze két szenvedélye, a színészet és a pszichológia.
KULTer.hu: Amikor a beszélgetésünkre készültem, ráakadtam egy nyilatkozatodra, miszerint kezdetben görcsben volt a gyomrod az interjúktól és a feléd irányuló érdeklődéstől. Pedig a szakmád alapvetően éppen azzal jár, hogy a reflektorfényben kell állnod egy stáb, illetve a nézőközönség előtt. Mi a különbség figyelem és figyelem között?
Forgatás közben nem azt érzem, hogy néznek engem, mert úgy fogom fel, hogy mindenki csak a saját feladatának maximális teljesítésére fókuszál. Persze tudom, hogy
a rendező rám figyel, de ez a figyelem fellelkesít, hiszen közös munkaként élem meg.
A szakmám természetes velejárója, hogy az emberek megnézik az eredményét annak, amit csinálunk. Fontos, hogy a nézők tudjanak kapcsolódni a filmhez, sorozathoz valamilyen formában, azon keresztül pedig önmagukhoz. Ezért örülök, ha ilyen jellegű visszajelzést kapok. Viszont az interjúadás és a forgatáson kívüli szereplés általában szorongással tölt el. Mintha ez az önmenedzselés egy külön kis ágazata lenne a hivatásunknak, amit egyébként hasznos elsajátítani.
KULTer.hu: Mi segített abban, hogy most komfortosabbnak ítéld meg ezeket a helyzeteket? A rutin oldja a feszültséget, esetleg az, hogy már el tudod ismerni a sikereidet, és elhiszed, hogy okkal és joggal kíváncsiak rád az emberek?
Sokat segített, hogy már ismerem az interjúhelyzeteket. Illetve részemről született egy döntés, hogy meg akarok tanulni kényelmesen mozogni az ilyen szituációkban, és most, hogy megvan a szándék, már nem vagyok olyan elutasító. Ha új emberekkel találkozom, nem szívesen hangsúlyozom a szakmámat, mert számtalanszor úgy érzem, hogy
ez egy olyan státuszszimbólum, amitől másképp kezdenek nézni rám, mint egy átlagos személyre.
Tisztában vagyok ezzel, én is szeretem tökéletesnek hinni Adrien Brodyt, de egyáltalán nem kellene különbséget tennünk a között, hogy buszvezető a foglalkozása valakinek vagy színész.
KULTer.hu: Szerinted mit tehetnének az újságírók azért, hogy egy interjú ne váljon diszkomfortossá, kényelmetlenné?
Ha több időnk jutna az egymásra hangolódásra, könnyebben ellazulnék, és a kérdező is jobban megértené a mondanivalómat vagy a stílusomat. Örülök, ha megosztják velem a személyes gondolataikat, meglátásaikat, mert ettől válik az egész egy beszélgetéssé, ilyenkor érzem, hogy tényleg kíváncsiak rám.
KULTer.hu: Nem titok, hogy a színészet mellett a pszichológia is vonz téged, és akár azt is el tudnád képzelni, hogy a későbbiekben egyfajta B-tervként majd ez utóbbival foglalkozz. Hatással van az egyik szenvedélyed a másikra? Előnyödre válik a karaktereid felépítésében a lélektani ismeret?
A lélektan, az empátia és a figyelem segít abban, hogy megértsem az adott karaktert, akit éppen megformálok – mert nem ítélkezhetek felette. Lehet, hogy Abigélként másként viselkednék, de a szereplőnek megvan a saját igazsága.
Sokat tanulok azoktól, akiket eljátszok.
Ez egyfajta terápia is számomra, mert a karakterek által olyan dolgokat is megengedhetek magamnak, amelyeket egyébként soha nem tennék meg.
KULTer.hu: Tehát egy kicsit olyan, mintha több életet is leélhetnél a sajátod mellett.
Abszolút így van.
Amit nem érzek önazonosnak Abigélként, azt egy másik karakter bőrébe bújva kipróbálhatom.
KULTer.hu: Szeptemberben mutatták be a mozikban a Nyugati nyaralás című filmet, amiben egy Katica nevű tinilányt alakítasz, aki jól beszél németül. De nemcsak ő, hanem te is. Olyannyira, hogy tavasszal például Németországba jártál színészkurzusra. Laikusként kérdezem, másképpen határozzák meg ott a szakmát?
Másfél hónapig volt szerencsém belehallgatni a ludwigsburgi előadóművészeti egyetem óráiba. A képzések minősége akár egyetemenként, tanáronként változhat. Németországban nagyon más tapasztalatokat és élményeket szereztem, mint az itthoni képzéseim során, persze kelet-európai vendégdiákként idealizálom a kinti élményeimet, de egészen biztosan újszerű volt.
KULTer.hu: Szeretnéd más országok kurzusait is kipróbálni?
Egyelőre Németországra koncentrálok, mert számtalan produkció forgatása zajlik ott.
Remélem, hogy dolgozhatok majd külföldi rendezőkkel is, idegen nyelvű filmekben.
KULTer.hu: Ad egyfajta szabadságérzetet, hogy ott kevésbé vagy ismert? Bátrabban kísérletezhetsz a játékoddal?
Vannak olyan rendezők, akik nem szeretnek olyan színészeket alkalmazni, akiket már látott a közönség. A közeljövőben például egy olyan castingon vehetek részt, ahol a direktor kifejezetten örül, hogy Németországban nem ismernek engem.
KULTer.hu: Magyarországon Tóth Barnabás Akik maradtak című drámája volt az a film, aminek köszönhetően az egész ország megismerte a nevedet. Épp az érettségi előtt álltál a forgatás alatt, tehát a karriered első nagy mérföldköve mintha szépen keretbe foglalná a nagykorúvá válásodat. Hogyan formált téged ez a munka színészként és úgy általában a gyermekkor és a felnőttkor küszöbén álló emberként?
Azt tudtam, hogy nagyon akarom ezt a filmet, de nem egészen láttam át, minek nézek elébe.
Mivel abban az évben egy másik színházi folyamatot is végigcsináltam a forgatás előtt, ki volt centizve az időm. Talán ennek a szorosságnak volt köszönhető, hogy végül a figyelmemet jól tudtam összpontosítani az érettségire való felkészülés során az utolsó egy hónapban. Az Akik maradtak bemutatása körüli időszak elképesztően intenzív volt, akkor jöttem rá, hogy nem ez a kedvenc részem a folyamatban.
KULTer.hu: A Harry Potter-filmek sztárjai nyíltan beszélnek arról, milyen káros hatással lehet a fiatal színészek mentális egészségére a hirtelen jött siker. Te hogyan élted meg mindezt?
Valóban stresszes hónapok voltak, de a családi és baráti környezetem nagyon támogató, így rájuk tudtam támaszkodni. Új volt, hogy idegen emberek kérdeznek az életemről, amit aztán bárki elolvashat, megnézhet. Interjúadás közben gyakran azt éreztem, pontosan kell fogalmaznom és képviselnem az értékrendemet, mert másokat is befolyásolhatok vele.
Ezt tehernek éreztem, főleg, amikor a nekem szegezett kérdések nem kíváncsiak voltak, hanem megpróbáltak formálni
aszerint, hogy milyennek kell lennie egy fiatal pályakezdőnek.
KULTer.hu: A szüleid azt tanácsolták, hogy húzd meg a határaidat, ami arra is vonatkozik, hogy ne hajszold magad túl annyira, hogy lelkileg hosszú távon összeroncsolódj. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat, főleg fiatalon.
Meg kellett tanulnom, hogy szabad válogatni és nemet mondani projektekre és rendezőknek, amikor azt látom, hogy nem megfelelőek a munkakörülmények. Nem akarok a pénz miatt mindent elvállalni, akkor megutálnám a munkámat. Egyszer sűrűbb időszak van, máskor sokat pihenek és más dolgokkal foglalkozom, ami szintén fontos nekem. Szeretem a munkámnak ezt a változatosan kiszámíthatatlan tempóját, így megélek kríziseket, és vajsima időszakokat is.
KULTer.hu: Nehéz volt először nemet mondanod? Vannak, akik kifejezetten félnek tőle.
A visszautasítást sokszor megérzésre alapozom. Igazából azt tanulom, hogyan kommunikáljam az elhatározásomat. Ebben az ügynököm segít, így kevesebb az esély, hogy személyesnek veszik a döntésünket. Ha hosszú távon is filmezni akarok,
szerencsés tudatosnak lenni abban, hogy mit és mennyire sűrűn vállalok el,
nehogy megunják az arcomat.
KULTer.hu: Hogyan lehet megbirkózni a szakmádból fakadó (akár megélhetési) bizonytalansággal?
Nagyon kiszolgáltatott ez a szakma, ráadásul folyamatosan versenyhelyzetben is vagyunk egymással.
Szabadúszóként tulajdonképpen csak feltételezésekre támaszkodhatok, ha tervezgetem a naptáramat.
Még ha meg is kapok egy szerepet, nem biztos, hogy kap pénzt a projekt, vagy akár utolsó pillanatban lecserélhet a rendező. Amikor van munka, azt ezer százalékon pörgetem, amikor nincs, akkor meg nagy a vákuum. Ebben keresem az egyensúlyt, hogy egészséges tudjak maradni. Forgatások után szeretek visszatalálni a nyugodt önmagamhoz. Ebben tud segíteni a családom, a természetben töltött idő és a fizikai tevékenység.
KULTer.hu: Van olyan aktuális projekted, amire igent mondtál és már mesélhetsz is róla?
Én alakítom Báthory Gábor húgát, Báthory Annát a Madarász Isti által rendezett Tündérkert című sorozatában. Annyit elárulhatok, hogy izgalmas karakterről van szó!
A borítóképet Horváth Péter Gyula készítette.
