Az Andor a franchise temérdek rajongói jutalomfalatja után szokatlanul érett és az évtizedek óta hangoztatott panaszokra is gyógyírt jelentő adaléka lett a Star Wars-univerzumnak.
Szinte az internettel egyidős vicc a Csillagok háborúja kapcsán, hogy a Luke Skywalker által megsemmisített Halálcsillagot belakó alulfizetett építőmunkásokat, családjukat eltartani vágyó rohamosztagosokat siratjuk. Akármennyire is cinikus humorral átitatott teorizálás mindez, arra kiválóan világít rá, hogy minden idők egyik legnépszerűbb popkulturális terméke négy és fél évtizede bántóan nélkülöz mindent, ami túlmutat a midikloriánoktól buzgó, világmegmentő Jedi-lovagok és velejéig romlott Sithek nagyszabású küzdelmein. Ugyan Rian Johnson éppen azt kívánta keresztülvinni Az utolsó Jedik gondolatvilágán keresztül, hogy a Star Wars világában bárkiből lehet hős, ám a szokott módon a Skywalker-saga teteméből táplálkozó, az Erő által kiválasztott messiásokat felvonultató forgatókönyve éppen ennek szöges ellentétét látszott sugallni. (Hogy aztán J.J. Abrams bevigye a kegyelemdöfést Palpatine visszatérésével, a Disney+ pedig a Boba Fett-legenda szégyentelen rókabőreivel.)
A „kisember Star Wars-át” sokkal inkább a Zsivány Egyesben találhattuk meg,
azonban alkotói folyamatának káosza és a finálé olcsó fanservice-e végeredményben ugyanúgy a bejáratott narratív fogaskerekekre redukálta a történetet, csak éppen ezúttal egy fokkal hétköznapibb figurákkal.
Azonban a Zsivány Egyes szkript-átalakításait végző Tony Gilroy végül szabad kezet kapott arra, hogy a film meghatározó alakja, Cassian Andor előzménytörténetével megmutassa,
milyen az a Star Wars, amelyet nem szuperemberek és mindent eldöntő űrcsaták dominálnak, hanem a galaxist belakó milliárdok
és az ő személyes harcuk, állhatatos munkájuk. Az Andor ennél jobban nem is hazudtolhatná meg saját címét, ugyanis éppen arra világít rá, hogy a forradalmat nem hősök csinálják egyszemélyben, hanem egyrészt egyszerre mozduló tömegek kellenek hozzá, másrészt évek és szövevényes szervezetek kíméletlen, alapos munkája.
Eleinte persze csak Cassian Andort (Diego Luna) ismerjük meg, aki egy rosszkor, rossz helyen elkövetett csínytevéssel egy komplett birodalmi szektor életét borítja fel – innentől azonban visszafordíthatatlanul megindul az események áradata. A főhős menekülni kényszerül otthonából, mindez a lázadók közé veti, az ő szemén keresztül pedig fokozatosan ismerjük meg, hogy milyen aprólékos,
cseppet sem hősies, alkalmasint még csak nemesnek sem nevezhető munka áll a Birodalommal szembenéző csoportok megerősödésében,
és hogy ez milyen bürokratikus-politikai ellenlépésekre készteti a hatalomban lévőket. Gilroy bravúrja, hogy a sorsszerűnek mutatkozó narratíváját egytől egyig túlbuzgó hivatalnokok, senkiházi tolvajok és maffiaérdekek szerint működő szenátorok önmagukban jelentéktelennek tűnő lépéseire fűzi fel. Még a legutolsó mellékszereplőnek is megvan a maga kisstílű mozgatórugója, ezek azonban az adott kontextusban hirtelen óriási lavinákat indítanak el. Bárkiből lehet szinte akaratlanul spontán hős és a történelem katalizátora.
Ehhez mérten pedig a sorozat igyekszik szinte az utolsó külvárosi ószeres vagy ambiciózus hírszerző-tiszt hátterét is kifejteni, egyben pedig gazdagítani a Star Wars világát. Végre nem csak szeméttelepeken, a sivatag kellős közepén élő árvákat látunk, hanem
minden egyes helyszínnek megvan a maga sajátos társadalmi berendezkedése, ökoszisztémája, építészete (sőt, kínzóeszköze),
amelyek nem puszta díszletelemek, hanem egytől egyig hatással vannak egymásra és a történetre.
Viszont az Andor egyúttal folyamatosan szenved is attól, hogy hitvallásának megfelelően maga a címszereplő is jóformán csak a narratíva által tetszőlegesen kiemelt, szürke potyautas: egyfelől
nincsenek figyelemre méltó, különleges jellemvonásai, másfelől jelentőségteljes tetteket sem visz végbe.
Félig kényszerből, félig a (bal)szerencsének köszönhetően válik a Birodalom első számú körözött személyévé. Benne is elsősorban az az érdekes, hogy hogyan alakul önző tolvajból elvhű szabadságharcossá, ugyanakkor epizódról epizódra váltakozik, hogy ennek kifejtéséhez az írógárda képes-e kellően érdekfeszítő helyzeteket generálni, megkapó alakokat mellé sorakoztatni. (A Kártyavár alkotójaként elhíresült Beau Willimon jegyezte börtönös szakasz például messze kiemelkedik az évadból.)
Az Andor kiegyensúlyozottságát, színvonalát e tekintetben tehát érheti kritika, azonban abban kifejezetten következetes, hogy bár nem lépi át a könnyed, hétköznapi esti szórakozás formátumát,
mégsem érezzük azt, hogy egy tízévesekre szabott merchandising-videót nézünk.
Itt súrlódás nélkül megférnek egymás mellett a látványos akciójelenetek, izgalmas cselszövések, ugyanakkor a kétmondatos konyhafilozófián jóval túlmutató elmélkedés az ellenállás mibenlétéről és az általa követelt áldozatokról is. Ezzel pedig Tony Gilroy egy olyan etalont hoz létre, amely nem pusztán a Star Wars-univerzumon belül, de más popkulturális termékekkel összevetve is ritka.
Bánatra így legfőképp az adhat okot, hogy ez a kifejezetten ambiciózus és a Star Wars változatos mikrokozmoszaiban lelkesen elmerülő történet továbbra is csak a Skywalker-saga vonzáskörzetében létezhet.
Az Andor ugyanis az évad előrehaladtával egyre jobban szenved az előzménytörténet-átoktól.
Kijelölt végpontjának tükrében kínosan ügyelnie kell arra, hogy nehogy egy azt elhomályosító eseménysort építsen fel. Ami ugyan visszafogott megközelítésének hála egyáltalán nem lehetetlen feladat, a szembetűnően langyos és céltalan finálé mégis arra bizonyíték, hogy az Andor nem feltétlenül képes egyszerre a főszereplők és a kibontakozó fegyveres konfliktus tekintetében is szignifikáns, mégis kellően kis léptékű történéseket prezentálni, és könnyen kerekedhet felül rajta egyfajta időhúzó jelleg.
Ez komoly aggályokat vet fel a sorozat leendő építkezésével kapcsolatban, ugyanakkor reményt kelthet, hogy az Andor feltehetőleg
akkor tündökölne csak igazán, ha a Zsivány Egyes előkészítése helyett/mellett letérne a kijelölt ösvényről,
újabb bolygókkal, Star Wars-átlagemberekkel (vagy éppen más fajú értelmes lényekkel) és a birodalmi gépezet fogaskerekeivel ismerkedne meg. Addig is örvendjünk annak, hogy sokadik próbálkozásra George Lucas univerzuma végre megkezdte a felnőtté válást.
Andor, 1. évad, 2022. Vezető író és producer: Tony Gilroy. Rendezte:
Toby Haynes, Benjamin Caron, Susanna White. Szereplők: Diego Luna, Kyle Soller, Stellan Skarsgård, Genevieve O’Reilly, Denise Gough, Andy Serkis. Forgalmazó: Disney+
Az Andor a Magyar Filmadatbázison.
