Egy rendező első nagyjátékfilmjének gyakori hibája, hogy alkotója túl sok mindent akar belezsúfolni, amit nem bír el a sztori. Szilágyi Fanni „ikerfilmje”, a Veszélyes lehet a fagyi nem vádolható meg ezzel, meglepően letisztult alkotás, viszont más miatt sérül a céltudatossága.
A rövidfilmeket (A csatárnő bal lába életveszélyes, Minden vonal) és sorozatokat (Ízig-vérig, Bátrak földje) rendező Szilágyi Fanni első mozifilmjét ugyan romantikus vígjátékként is lehetne aposztrofálni, ám az elsőfilmek túlzsúfoltsága mellett a komédia kliséit is elkerüli, illetve az ikrek közötti inkompatibilitást eredeti módon mutatja be. Azaz
a Veszélyes lehet a fagyi inkább filmgroteszk pár keserű poénnal, semmint tiszta komédia.
A Szilágy Fannival már korábban is együtt dolgozó színésznőre, Stork Natasára (Isteni műszak, A csatárnő bal lába életveszélyes, Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre) hárult a feladat, hogy eljátssza a két főhősnőt, az introvertált, szingli Adélt és a „hivatásos” fiatal családanyát, Évát. Egypetéjű ikrek, de – legalábbis eleinte úgy tűnik – jellemre teljesen különböznek, különböző életutakat is jártak be. A radiológusként dolgozó Adél inkább befelé fordul, szabadidejében kolléganője kamasz fiával World of Warcraftozik, és amikor a szerelem rátalál Ákos, a darus formájában, akkor sem annyira lelkes, mivel számára a függetlenség és a szabadság fontosabb a párkapcsolatnál és a családnál. Éva viszont mosolygós, látszólag jól kijön az emberekkel, gazdag mérnök férje, Ákos főnöke, Tamás eltartja őt, neki tényleg csak azzal kell foglalkoznia budai luxusvillájukban, hogy pár hónapos gyermekét nevelje. Álmodhat egy nő jobb életről? Szilágyi Fanni válasza az, hogy igen, ugyanis
Éva csak a testvérétől rég eltávolodott Adél szemszögéből boldog, aki belül valójában ugyanarra vágyik,
mint egyszerű körülmények között élő, Norvégiába készülő testvére. De gyerekkel az oldalán lesz-e bátorsága változtatni sivár luxuséletén?
Látszik a filmen, hogy gyakorlott alkotó, illetve alkotók műve, a forgatókönyvet például Lányi Zsófia írta, akivel Szilágyi már korábban is dolgozott együtt.
A végeredmény letisztult és kellően minimalista, cseppet sem túlzsúfolt,
leszámítva azt a pár szürreális, inkább a képzeletben játszódó jelenetet, ami az ikrek kapcsolatát és Éva belső világát jellemzi. A Veszélyes lehet a fagyi inkább visszafogott, groteszk dráma, amin őszintén nem lehet nevetni, mert bár mindkét hősnőnek vannak komikus momentumai, egyik sem kedvesen az, hanem keserűen humorosan, tehát a néző érezheti, hogy egy-egy szituáció „fájni fog”, illetve fáj is a főszereplőjének. Ilyen például Éva epizódjaiban, amikor a nő a The Hu nevű, kiváló mongol metálbanda kemény számaira ropja a táncot, tombolja ki magából dühét, frusztrációját és persze fájdalmát. Édesanyja ellenzi, hogy ilyen zenéket hallgat a pár hónapos gyermeke előtt, valamint az önfeledt tombolást jellemzően az arrogáns férj, Tamás haragja követi, aki megfeddi a nőt, amiért nem tradicionális anyaként telnek a napjai, hanem mer kicsit hódolni szenvedélyének. Azaz bár vicces látni, hogy az eleinte konszolidált, teljesen átlagos, „trendi” nőként bemutatott Éva mongol metálra vonaglik, ám ekkorra a néző már tudja, miért teszi:
ez jelent némi felszabadulást számára a rabságból, a toxikus kapcsolatból.
Így a film címéhez kapcsolódó, annak értelmet adó jelenet is egyszerre nevettető és könnyfakasztóan szomorú.
A Veszélyes lehet a fagyi minimalizmusa a film nemezise is. Szilágyi Fanni művének legnagyobb hibája vagy problémája az, hogy lassan indul be, nagyjából a felétől válik igazán érdekessé, amikor Adélról átvált a sztori Évára. Innentől igen kreatív módon, más szemszögből, sőt kicsit másképp mutatja be a film ugyanazokat a történéseket, amelyeket Adél életében láthattunk. Ám idáig el is kell jutni, és az nem könnyű feladat.
A cselekmény a film első felében lassan csordogál, sőt inkább csak takaréklángon pislákol.
Adél ugyan szerethető figura, de nem elég érdekes karakter, nincs túl izgalmasan megírva, sőt a dialógusok sem a legjobbak. Ugyanígy Adél és Ákos párkapcsolatának kialakulásában sincs semmi különleges, átlagos jelenetsor mutatja be az összemelegedésüket. Örömteli persze, ha a hollywoodi filmekkel és filmhősökkel szemben végre átlagembereket látunk a nagyvásznon hétköznapi történetekkel, de még a „legszürkébb”-nek tartott emberben is van valami izgalmas, ami miatt elkezd érdekelni a sorsa. Adéllal azonban az a gond, hogy szürkének lett megírva, az ő epizódja tisztességes középszer, amit egy-két emlékezetes jelenet (például a nő búcsúbulija, amelyen felizzik a feszültség az ikerpár tagjai között Ákos miatt) tör meg, de azokban is jelen van Éva.
Ilyen módon az egyébként zseniális Stork Natasa sem találja a helyét Adél szerepében. Valójában nem az ő játéka recseg-ropog, hanem a forgatókönyvvel és a rendezéssel vannak inkább gondok. Ugyanis Stork egy nagyon hasonló, zárkózott figurát tökéletesen el tudott játszani korábban, Horvát Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmjében, amelyben a főhősnőben ott volt az a bizonyos plusz, ami hiányzik Adélból. Márta sem volt egy harsány figura, vagy színművészeti szempontból hálás feladat, de a forgatókönyvet is jegyző Horvát Lili egyrészt a valóság és a képzelet közötti határ elmosásával, másrészt izgalmas szituációkkal képes volt érdekfeszítővé tenni a karaktert. Szilágyi a Veszélyes lehet a fagyiban
a formanyelvvel igyekezett kompenzálni a cselekmény és a szereplő szürkeségét, és sikerrel is járt,
mert tökéletesen belesimulnak a sztoriba az egyébként inkább experimentális momentumok, mint amikor hőseinkkel együtt a kamera is kitekint a luxusvilla ablakán az éjszakai esőben világító Budapestre, és az ablakot beterítő esőcseppek színes masszává torzítják a városképet. Ez kifejezi a karakterek hangulatát, valamint azt a vágyat is, hogy az egymástól elszakadt ikrek lelkileg úgy kerüljenek újra egy hullámhosszra, ahogyan az esőcseppek torzításában a magyar metropolisz színei is összekeverednek.
Stork Natasa színészi kvalitásait igazán Éva, Adélénél sokkal érdekesebb történetében és karakterében tudja megmutatni, illetve vele kontrasztban mutatkozik csak meg, milyen őstehetség valójában. Nagyon mély lélektani ábrázolásra Éva szálán sem szabad számítani, az alig másfél órás filmben, valamint abban a nagyjából negyvenöt perces epizódban, amelyben Éva kerül fókuszba, nincs is mód bővebben kibontani a karaktert. Szilágyi Fanni és Stork Natasa viszont itt végre erőre kapnak.
Jót tett a történetnek, hogy az alkotók bevezették a belső narrációt,
ami alapvetően nem filmszerű, hiszen a narráció inkább a regényekhez illik, a Veszélyes lehet a fagyiban viszont nagyon jól passzol az alapkonfliktushoz és a sztorihoz. Éva ugyan extrovertáltabb karakter, mint Adél, ők ketten mégis hasonló vágyakkal rendelkeznek, ám Éva esetében a problémát éppen az jelenti, hogy jelleme és társadalmi pozíciója miatt olyan közegbe került, amelyben nem valósíthatja meg vágyait, sőt nem lehet önmaga sem.
A luxusvilla inkább börtön számára, házassága pedig egyoldalú, férje nagyjából szexuális tárgynak és „tenyészállatnak” használja, hogy kielégítse a saját vágyait, azaz férfiként magáévá tegye Évát, valamint apává válhasson felesége révén. Éva fontos vonása a konformizmus vagy inkább a lázadásra való képtelenség, ezért is lényeges a narráció, amelyben megjelenik az ő igazi énje, művészi vagy legalábbis a valódi szépség iránti érzékenysége (ez a The Hu számai mellett leginkább az építési területen álló fáról megfogalmazott gondolataiban nyilvánul meg).
Szilágyi Fanniék részéről azért is zseniális húzás a váltás Adél és Éva között, mert így azt is sikerül bemutatni, hogy egy ember mennyire más lehet belül, mint amilyennek elsőre látszik. Adél szemszögéből
Éva egy beképzelt, gazdag nő, akit a társadalom nagyra becsül, mert gyereket szült,
míg ő maga kitaszított és lenézett, mert még harmincon túl is a videojáték a legnagyobb szórakozása. Aztán a cselekmény második felében világossá válik, hogy Éva is érzékeny ember, legbelül szenved nemcsak rossz és egyoldalú házassága, hanem elvesztett testvére miatt is, hiszen azon túl , hogy eleve távol kerültek egymástól, Ákos révén bizonyos szempontból egymás riválisaivá is váltak. Szerencsére Szilágyi Fanni elkerülte a szerelmi háromszög kliséit is, azaz Éva valójában nem szerelmes Ákosba, vagy legalábbis ez a szerelem vagy kötődés nem az érzelmekről vagy a szexualitásról szól, hanem a vágyról, hogy a nő kitörjön luxusbörtönéből.
Az egyszerű és rendes Ákos pedig azért is jó, hogy bekerült a történetbe, mert kompenzálja az arrogáns Tamást, így
a Veszélyes lehet a fagyi nem válik „harcos” feminista filmmé, csak szimplán egy jó értelemben vett feminista film,
azaz nem általában a férfiakat hibáztatja, hanem a toxikus férfiakat, akik semmit sem törődnek azzal, hogy mire vágyik a feleségük, agresszíven, eszközként használják fel őket saját céljaik megvalósításhoz.
Felmerülhet persze a kérdés, hogy Éva miért van együtt egy ilyen férfival, miért van benne egy ilyen bántalmazó kapcsolatban, de ez tipikus áldozathibáztatás lenne.
Azt Szilágyi Fanniéknak nem sikerül megmutatniuk, hogy miért került a nő erre a kényszerpályára,
csupán sejthetjük, hogy valamiért ő lett a „mama kedvence”, a trendibb, felkapottabb, valószínűleg külső megjelenésében is mindig ő volt a divatosabb, ezért találták meg a Tamás-féle férfiak, akik maguk is eljátsszák a szépet, ám amikor a nő már a bűvkörükben van, arcátlanul visszaélnek a „hatalmukkal”.
Dicséret illeti a sminkeseket, illetve Tasnádi Zsófia látványtervezőt is, mert az egyszerű, egyenesre nyírt hajú, sminket nem viselő, „fiús” ruhákban megjelenő Adéllal szemben Éva külső megjelenését tekintve is dekoratív és „nőies”, aki után kapkodnak a férfiak. Valószínűleg emiatt is távolodtak el egymástól az ikrek, mert valaki vagy valakik, köztük Tamás, kettejük közé álltak az évek során. Egyrészt kár, hogy nincs ez bővebben kibontva, másrészt viszont nem is kell túlbeszélni egy ilyen filmben, miért sodródott idáig Éva, hiszen az nyilvánvalóvá válik a cselekmény második felében, hogy
ez egy kényszerpálya a számára, és a „kockának” ábrázolt, szürke életű Adél a boldogabb kettejük közül.
Ráadásul a társadalmi nyomás és a férfitekintély mellett ott van a gyerek és a vele járó felelősség is, azaz Éva kisbabája egy újabb béklyó, ami abban a szerepben tartja a nőt, amivel egyre kevésbé tud azonosulni.
A Veszélyes lehet a fagyi tehát összességében egy jó kezdet a rendezőnő mozis pályafutását tekintve. Kell hozzá türelem és hangoltság, mert az első negyven perc néha már unalmas is, azonban érdemes ezen átverekedni magunkat, hogy megismerjük az igazi Évával együtt az igazi filmet is.
Veszélyes lehet a fagyi, 2022. Rendezte: Szilágyi Fanni. Írta: Lányi Zsófia. Szereplők: Stork Natasa, Patkós Márton, Szabó Máté, Bódy Magdi, Csikás Ágnes. Forgalmazó: Mozinet.
A Veszélyes lehet a fagyi a Magyar Filmadatbázison.
