A Budapest 150. születésnapját a Toldi moziban ünneplő, március 2-án startoló 15. Budapesti Építészeti Filmnapokat építészek, urbanisták, kutatók, szakértők és szerzők ajánlják nagykövetként.
A Kortárs Építészeti Központ szervezésében megvalósuló Budapesti Építészeti Filmnapok 15. kiadása Budapestre, a 150 éves magyar főváros kihívásaira fókuszál. Minden eddiginél több, a vetítésekre reflektáló kísérőprogrammal készülnek a szervezők. A rendezői beszélgetések mellett
kerekasztal-beszélgetésekre kerül sor például a budapesti szociális lakáshelyzet vagy a fővárosi metróhálózat és metrófelújítások kapcsán.
A fesztivál március 2-5. között a Toldi Moziban keresi a válaszokat. A szervezők a jubileum alkalmából minden vetítéshez nagykövetet kértek fel, hogy ossza meg, miért tartja fontosnak a filmben megjelenő témát, hogyan tudná a fővárost aktuálisan érintő kérdésekhez kapcsolni. A nagykövetek olyan építészek, urbanisták, kutatók, szakértők és szerzők, akiknek szívügyük Budapest. Hármat választottunk közülük, mutatjuk az ajánlójukat.
Zubreczki Dávid szakíró, építészeti mesemondó A világ legjobb helyéről: „Koppenhága látszólag olyan, mint egy téglahomlokzatú, fenntartható mennyország, ahol a mennyországba vezető úton ráadásul kerékpársáv is van. A valóság azonban nem ennyire rózsaszínű. Ahogy a Best in the World című filmben elhangzik, valójában ez a város mára a »gazdagok zártkörű partija« lett. Tényleg egy megvalósult utópia – amennyiben meg tudod fizetni. Az elmúlt években az alsó, sőt már a középosztály is kiszorult arról a helyről, amelyet közben abszurd módon többször is a világ legjobb városának választottak. Vannak, akik az ország kettészakadásától tartanak.
Bár egész Budapestet ugyan nem fenyegeti ez a veszély, egyes fejlesztések, revitalizációk gyakran mutatnak hasonló irányba.
Pedig a város a városlakókért van, és nem az ingatlanfejlesztőkért. Ráadásul, ha csak a felső osztály marad, elvész a kreativitás, a teremtőerő, a változatosság, ami egy várost valóban a legjobbá tud tenni. Érdemes hát odafigyelni erre a filmre budapestiként is.”
Alföldi György építész, várostervező, városfejlesztő, a BME Építészmérnöki Kar dékánja az Egy másik városról: „Egyedülálló korszak és egy holisztikus szemléletű várostervező találkozását mutatja be a film, olyan alkotási folyamatot, amiről várostervezők, építészek csak álmodhatnak. Az 1980-as évek végén az építészet-várostervezés csúcsteljesítményei születtek meg Európában, például Stockholmban a Hammarby Sjöstad városrész.
A film ritkasága, hogy nem az építészek – sztárok – szerepét emeli ki, hanem a várostervező sokrétű gondolkodását állítja középpontba.
»Tervezésünk politikán, szabályozáson, tudáson, tapasztalaton, érzelmeken és törekvéseken – a bevett gyakorlaton – alapul. A normák és szokások, eszmék és valóság káoszában megpillanthatjuk a kozmoszt.« Így mesél a tervezésről Jan Inghe.”
Kovács Vera szociálpolitikus, aktivista, az Utcáról Lakásba! Egyesület alapító tagja és társelnöke a Kiszorítva című filmről: „Egy film arról, hogy hogyan enyészhet el a lakhatáshoz való jog a nemzetközi pénzpiaci manőverek eredményeképp. Holott az az egyszerű tétel, hogy mindenkinek laknia kell valahol: nemcsak belső szükségletünk, de nemzetközi egyezmények, és több ország jogszabályai is kimondják. Miközben egyre többen élünk városokban, a városi lakhatás egyre megfizethetetlenebbé válik, sokan egész életük keresményéből sem tudnának új ingatlant venni lakóhelyükön.
A film Leilani Farhát, az ENSZ lakhatási főelőadóját kíséri el útján a világ körül. Londonban, Torontóban, Valparaisóban, Barcelonában és több más nagyvárosban mutat rá arra a problémára, hogy a befektetési eszközként vásárolt lakások esetében a pénzügyi érték és a használati érték teljesen szétvált: a nemzetközi cégek által felvásárolt negyedek kiürülnek, szinte kihalnak, miközben a lakosság minden korábbinál jobban küzd a lakhatás megfizethetőségével. A dzsentrifikáció, a városi életterek átértékelődése, ahogy az elmúlt években megismertük, csak tünet,
a valódi probléma a financializáció, mely nem más társadalmi csoportok térhódításával, hanem kereskedelmi céllal szorítja ki az aktuális lakosságot.
Leilani találkozóra hívja a világ nagyvárosainak vezetőit, hogy rámutasson: a lakások jelentősen különböznek más befektetési eszközöktől. Sikerülhet-e megállítani a lakáspiaci financializációt úgy, hogy más, pénzeszközöktől függő társadalmi rendszerek, például a nyugdíj-biztosítási rendszer nem sínyli meg kritikusan a szükséges változásokat?” A vetítést a Hogyan lesz a lakhatás alapjog, nem pedig áru? kérdésfelvetésű Budapest 150-program kíséri.
Borítókép: A világ legjobb helye
