Az Agave Könyvek gondozásában megjelent A sötétség szavai egy hiánypótló vállalkozás itthoni debütálása. Az eredetileg az amerikai Valancourt Kiadónál publikált horror- és rémtörténet-antológia célja, hogy az angolszász rémirodalmi közegen kívülről érkező kortárs művekkel ismertesse meg az olvasókat. A válogatás bitang erősen kezd, nem retten meg dinamikájának fékezésétől sem, de a végéhez érve picikét megfárad.
Az angol nyelvet bíró horrorolvasók bőségesen el vannak látva félelmetes szövegekkel. Látszólag az angolszász területeken jobban integrálódott a régmúltra visszatekintő rémtörténet, mint a világ más részeinek irodalmában. Ennek ellenére rengeteg meglepő felfedezést tehet a borzongásra kiéhezett olvasó, ha jobban beleássa magát egy-egy ország kortárs populáris vagy szépirodalmi termésébe. Hiszen
a félelem az emberiség egyik olyan ősi alapérzelme, amihez már kezdetek óta előszeretettel nyúlnak a történetmesélők.
A hétköznapokban megélni persze senki sem szereti a bizonytalansággal, ismeretlennel és számtalan rizikóval fenyegető életveszélyes helyzeteket, az elmesélt rémtörténetek azonban szelepet biztosítanak a negatív érzelmeinknek és szorongásainknak, átélhetővé tehetik a nem kívánatos szituációkat, és képesek lehetnek felkészíteni rájuk. Legalábbis feszültségoldásra mindenképpen jók. Nem mellesleg pedig eltagadhatatlan szórakoztatóerővel bír a félelmetes történetek biztonságos környezetben történő befogadása és feldolgozása. Valószínűsíthető tehát, hogy bármelyik nép, bármilyen nyelven fennmaradt folklórjában és irodalmában kutakodnánk behatóbban, szép számmal találkoznánk horrorisztikus elemekkel és történetekkel.
Az angolszász irodalom dominanciája azonban eltagadhatatlan ezen a téren. A Valancourt Kiadó szerkesztőinek nem titkolt célja volt, hogy az angol nyelven olvasókkal megismertessenek néhányat más nyelven született kortárs horror- és rémtörténetekből. Meg persze azokkal is, akik esetleg később a kötet fordítását kapják kézhez. James D. Jenkins és Ryan Cagle A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról című válogatásban pedig pontosan azt valósítja meg, amit a könyv alcíme ígér.
A szerkesztők a világ majd’ minden tájáról gyűjtöttek megítélésük szerint bemutatásra érdemes horror- és rémtörténeteket.
„Mi van, ha a remek horrorirodalom egész univerzumát hozták létre távoli vidékek írói olyan könyvekben, amelyekhez mi nem férünk hozzá, és olyan nyelveken, amelyeket nem beszélünk? Létezik ennél ijesztőbb gondolat egy elhivatott horrorrajongó számára?” (7.) A szerzők kérdésfelvetése önmagában hordozza a horror iránt csillapíthatatlan kíváncsisággal viseltető rajongók episztemológiai borzongását is, és különösen jól illeszkedik egy olyan könyvhöz, amely éppen arra törekszik, hogy minél több nyelv horrorirodalmát mutassa be. Jenkins és Cagle igyekeztek úgy orvosolni a korlátozott megismerhetőség problémáját, hogy a remélhetőleg több kötetre tervezett sorozatban a változatosságé legyen a főszerep. A válogatásban szereplő tizenkilenc írás diverzitására nem is igen lehet panasz – még ha a spanyolajkú szerzők némileg felülreprezentáltak is. Számos téma és kulturális háttér, valamint eltérő elbeszélői stílus találkozik a rémületkeltés különböző formáival.
Találkozhatunk jól bejáratott rémalakokkal és horrorsablonokkal,
egzotikus helyszínekkel, különös szereplőkkel és a novellák keletkezési helyére jellemző hangulatokkal is. Ugyanúgy vannak a kötetben klasszikusabb hangvételű, gótikus rémregényeket idéző művek, mint modern new weird írások, nyomasztó, undorkeltő vagy éppen humoros novellák is. Amiben azonban egységes képet mutat az antológia, az a borzalom forrásainak univerzális jellege.
A sötétség szavai remekül rávilágít arra a tényre, hogy bárhol is éljünk a világon, a félelmeink kis eltéréssel, de nagyrészt ugyanonnan fakadnak. A szereplők életére törő, manifesztálódott rémekkel szemben előtérbe kerülnek a kapcsolatokat vagy ép elmét szétziláló krízishelyzetek, a feldolgozatlan traumák, a gyász, a stressz vagy éppen a bűntudat. A novellák nagy részében így keletkezési helytől függetlenül felismerhetők azok a szorongató élethelyzetek, amelyek képesek bárki legbelsőbb félelmeit megpiszkálni. Ráadásul a szerkesztők kifejezetten megkapó módon a legerősebb elbeszélésékkel indítják a kötetet. Bár általánosságban véve a későbbi írások is színvonalasak, egy ilyen válogatás esetében elkerülhetetlen némi minőségingadozás. Sajnos a könyv vége felé haladva a sötétség szavai megbicsaklanak, és nem mindegyik történet tartogat különösebb tartalmi vagy formai újdonságot. Emiatt, és a szövegmennyiségből adódóan a kötet képes kicsit fárasztóvá válni a finisben.
A nyitónovella az olasz Luigi Musolinótól a felhozatal egyik legerősebb írása. Az Uironda egy életvitelével és hibás döntéseivel elszámolni képtelen kamionsofőr fizikai és mentális utazását követi végig. A legendás, mitikus helyszínként többször felemlegetett címadó fiktív városba tartó kamionút során nem egy szürreális esemény történik, miközben fokozatosan derül fény a főszereplő, Ermes múltjára.
A köztes terek, mint például a keresztény hitvilág purgatóriuma kedvelt színterei a horrornak,
és kortárs szövegkörnyezetben is újult erővel jelennek meg. Az angolban liminal space-horrornak is nevezett alzsáner olyan helyszínen játszódik, amit az ember jó esetben csak átmenetileg érint, de nem az elsődleges élettere. A borzongás pedig akkor válik igazán fenyegetővé, amikor a szereplő nem önszántából kerül oda, és több időt tölt a térben, mint kellene. Az alműfaj online diskurzusokban gyakran felbukkanó képviselője a Backrooms koncepciója, ami pontosan ebből az alapállásból indít.
Musolino novellája is jól megfeleltethető ezeknek a vonásoknak. Első olvasatra is érzékelhető az elveszettség és a bizonytalanság borzalma, ami pszichológiai adalékokkal megspékelve még érdekessebbé teszi a történetet. Musolino novellájával pedig éppen ez a helyzet:
Ermes személyre szabott pokoljárása fokozatosan bontakozik ki, és a megismert háttérinformációk függvényében válik egyre nyomasztóbbá.
Szürreális, ambivalens egzisztenciális horrorral van dolgunk, a történet még nyomokban sem tartalmazza a bűnök alóli feloldozást.
A spanyol Pilar Pedraza Mater Tenebrarum című novellája egy groteszk hangulatú, népmesei motívumokkal átszőtt történet, amelyben a boszorkányok mellett vámpírok is feltűnnek.
Pedraza meséjében már megjelenik egy csipetnyi morbid humor is,
emellett kifejezetten erős atmoszférateremtéssel hoz létre emlékezetes hangulatot.
A tengerentúlon ez a kötet jelentette Veres Attila angol nyelvű bemutatkozását. Az antológiába a szerző Méltósággal viselt című novellája került be. Az itthon is több válogatásban szereplő írás szinte minden jellemző elemet felvonultat Veres írói eszköztárából, miközben a külföldi olvasók számára – a magyar realitások ismerete nélkül – is könnyen dekódolhatóvá válhat a történet.
A fentebb említett nyitónovellák után az első nagyobb fellélegzést a martinique-i Michael Roch hozza el az André Despérine felügyelő logikátlan nyomozásaival. A horrortoposzokat sajátosan kiforgató, gyorsan pörgő, csattanós részletekből, szösszenetekből álló novella kicsit olyan, mintha a Wellington Paranormal című sorozat írott kistestvére lenne. A paranormális esetekkel dolgozó, ügyefogyott felügyelő akarata és tehetsége ellenére lépdel felfelé a ranglétrán. A borzongatással szemben Roch novellájának célja inkább a megnevettetés, amire szükség is van a fojtogató nyitány után.
A sötétség szavaiban a spanyolajkú szerzők mellett az észak-európai országok képviselői kapnak nagyobb szerepet.
A svéd Anders Fager A hátsó lépcső című írása annak ellenére is hatásos olvasmány, hogy a lovecraftinak ígérkező történet kevésbé teljesíti be az elvárásokat. A finn Marko Hautala Fakó lábujjak című novellája viszont meglepő módon lép a kozmikus horror mesterének terepére.
Noha nem közvetlenül Lovecraft hommage-ról van szó, a szerző számos kedvelt fogását fel lehet fedezni benne.
Elsősorban mégsem emiatt említésre méltó. A viszonylag nagy korkülönbséggel együtt élő finn párocska spanyol határ menti barlangi kirándulásának elbeszélése egyszerre foglalkozik az életközépi válsággal és egy extrém szakítástörténet feldolgozásával, amiben ott rejlik az újjászületés lehetősége is. Fájdalmas, húsbavágó élmény.
A sötétség szavai egyik legfurcsább olvasmányélménye is Észak-Európához kapcsolódik. A dán Lars Ahn Az adomány című írása több szempontból is kilóg a kötetből. Hatáskeltő eszközeiben és cselekményében aligha hasonlít horrorra, thrillernek is nehezen mondható. Ami viszont mégis jogosulttá teszi a kötetben való szereplésre, az a kendőzetlen érzelmi őszintesége. Az adomány transzgresszív módon támad az olvasóra, ezáltal a kortárs dán filmek egyik extrém darabját, A meghívást is megidézi. A novellában ugyanis jóformán semmi érdekes nem történik.
Egy sütit áruló cserkészfiú becsönget egy idillinek tűnő kapcsolatban élő párocska ajtaján. Majd nem kíván távozni.
Ezzel a döntéssel pedig úgy fordítja egymással szembe a párt, hogy a kapcsolatuk mellett saját személyiségük is megkérdőjeleződik. A novella akár szépirodalmi válogatásokba is bekerülhetne. De amilyen nyers, finomkodást kerülő módon képes szembesíteni olvasóját a saját határaival és a párkapcsolatokban felmerülő apró problémák elburjánzásával, az a legkeményebb egzisztenciális válságokat feldolgozó horrorok közé avanzsálja.
A sötétség szavai magyar fordításban is megjelent kötetének egyik gyengesége, hogy a spanyolajkú és észak-európai szerzők mellett kicsit mintha elsikkadtak volna a többiek. De ez csak első pillantásra tűnik nagyobb problémának, hiszen nem gyakran olvashatunk magyarul martinique-i, fülöp-szigeteki vagy szenegáli rémtörténeteket. A válogatásba került írások néhány kivételtől eltekintve valóban magas színvonalúak, és a kontrollálható borzongásra vágyóknak kifejezetten üdítő szórakozást biztosítanak.
A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról, szerk. James D. Jenkins, Ryan Cagle. Ford. Ballai Mária, Bari Máriusz, Bogár Levente, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Kozma Dániel, Molnár Berta Eleonóra, Török Krisztina. Agave Könyvek, Budapest, 2023.
A borítófotó forrása a Valancourt Kiadó oldala.
