A Sony folytatta nagy sikert aratott és különleges animációs stílusú filmjét, a Pókember: Irány a Pókverzum!-ot, és nagyon is jól tette, mert A Pókverzumon át minden téren emeli a téteket, ha olykor túlzásba is esik.
Az a fura helyzet állt elő a Marvel-filmjogok szétosztása miatt, hogy a kétezres évek elején több nagy hollywoodi stúdió készíthetett Marvel-filmeket, így amikor a Marvel Moziverzum formát öltött a Disney alatt, sok hős hiányzott a felhozatalból. Köztük volt a Fantasztikus Négyes, az X-Men és Pókember is. Mindegyikre lett megoldás, de a Sony nem adta be a derekát, így
a Marvel Studios csak kölcsönkapta Pókembert, a „Pókverzumot” viszont a Sony építheti.
Így még furább helyzet állt elő: Pókember hiányzik a Sony Pókember-univerzumából, legalábbis élőszereplős formájában. Ez talán nem is baj, mert az eddigi filmek – a két Venom és a Morbius –, elég gyenge eresztések, ráadásul utóbbi meg is bukott a kasszáknál.
Szerencsére a 2018-as animációs film, a Pókember: Irány a Pókverzum! jó kezekbe került, a forgatókönyvírók, Phil Lord és Chris Miller fiatalos, lendületes, érzelmes sztorit hoztak össze, ami nemcsak a tiniknek szól. Voltak persze ennek is hiányosságai, például a multiverzummal még csak bátortalanul kacérkodott, de vizuális szempontból kifogástalan lett. Hősei, élükön Miles Moralesszel pedig kellőképp érdekesre sikerültek ahhoz, hogy várjuk a folytatást.
A Pókverzumon át megérkezett, és elődjénél nemcsak monumentálisabb, hanem érettebb, merészebb alkotás is.
A Pókverzumon átban ezúttal sokkal nagyobb szerepet kap Gwen Stacy, akiből egy alternatív univerzumban Póknő lett, és aki igen közel került érzelmileg Miles-hoz.
A cselekmény rögtön az ő sztorijával indul. Mivel Gwen rendőr édesapja, George tévesen a Póknőt tartja az itteni Pókember, Peter Parker gyilkosának, ezért üldözi őt. A hősnőnek a leleplezése után nincs maradása saját univerzumában, így az előző rész stáblista utáni jelenetében felvezetett Miguel O’Harához, a 2099-es Pókemberhez és csapatához, a Pók Társasághoz csatlakozik, akik azt felügyelik, hogy ne legyenek „anomáliák” a multiverzumban. Nagy örömére küldetése ismét Miles-hoz vezérli, mivel az előző rész portálnyitó gépezetének a megsemmisítése során az egyik tudósból
létrejött a Folt nevű entitás, aki bosszút akar állni Miles-on,
nem mellesleg a testén található „fekete lyukakkal” képes könnyedén más univerzumokat is felbolygatni. Csakhogy Miles maga is problémás eset Miguelék szempontjából, mivel a saját világában nem neki, hanem Peter Parkernek kellene Pókembernek lennie, úgyhogy elkerülhetetlen kettejük konfliktusa is.
Az Irány a Pókverzum! sok dicséretet kapott annak idején, de valljuk meg A Pókverzumon át felől, hogy ez csak egy jó bevezető volt, ami a felszínt kapargatta.
Az előző rész valójában egy Miles Morales-eredettörténetként funkcionált,
amelyben Miles családi hátterét, iskolai konfliktusait és Pókemberré válásának rögös útját ismerhettük meg. Ennek az volt az ára, hogy minden más karaktert, beleértve Gwent, Peter B. Parkert, az eredeti hős variánsát és Wilson Fisket (Vezér), a főgonoszt is, háttérbe szorítottak az alkotók. Ezért inkább egydimenziós figuráknak érződtek. A Pókverzumon át rengeteget változtatott ezen pozitív irányba. Igaz, Gwent inkább úgy mélyítették el, hogy tükrözték Miles és édesapja konfliktusát az apa-lány viszonyban, valamint
jobban kidolgozták Milesszal való kapcsolatát, ami felszínes barátságból kibontakozó szerelemmé kezd érni az új animációs filmben.
Ismerős persze a lány szituációja, tipikus elveszett, szétcsúszott életű, antihős vonásokkal rendelkező, sőt kicsit femme fatale karakter. Ám nem válik rossz értelemben sablonossá, működik a figura, a sodró lendületű cselekményben pont annyi drámát kapunk az ő révén, amennyit egy ilyen akció-kalandfilm elbír, amitől érdekes a hős.
Ezúttal érettebb lett Miles is, ami persze abból is fakad, hogy eltelt némi idő az Irány a Pókverzum! történései óta. Ugyan a fiú még mindig kamasz, de már befutott Pókember, a Peter Ben bácsijától származó szállóige, „A nagyobb erő nagyobb felelősséggel jár” teherként nyomja a vállát a felnőtté válás és a továbbtanulás küszöbén. A Pókverzumon át bemutatja, hogy milyen kemény feladat manőverezni a magánélet és a Pókember-identitás között, milyen lelki teherrel és konfliktusokkal jár az, hogy hazudnia kell a szüleinek annak érdekében, hogy megóvja őket a nagy titok súlyától. Ismerős ez is Peter Parker történeteiből, az animációs film itt sem találja fel a spanyolviaszt, mégis működik, magával ragad, kellőképp érdekesen tálalják ezt az alkotók.
A multiverzum kitágulása pedig tökéletes összhangban van a személyes drámákkal és a konfliktusrendszerrel.
Az alternatív valóságokban, a rendfenntartó Pókember-variánsokkal találkozva Miles komoly döntésekre kényszerül, amelyek végképp arra késztetik, hogy a kamaszkor vége felé közeledve felnőttként cselekedjen. A döntések sem túl eredetiek, könnyen kitalálható, hogy egész világegyetemek sorsa forog kockán, ám ha egy hozzánk közel álló ember élete a tét, lehet, hogy nem az univerzumot választjuk.
Ezzel összefüggésben: az Irány a Pókverzum! érdekes motivációja volt, hogy Wilson Fisk a saját családját akarta megmenteni akár annak árán is, hogy romba dönt teljes világokat. Ma már nem különösebben invenciózus ez a megoldás sem, de legalább Fisk nem pusztán rombolni vagy hódítani akart, hanem megmutatkozott, hogy klasszikus Marvel-gonosz létére neki is van szíve. Mindennek ellenére azonban nem volt különösen izgalmas antagonista.
A Folt sem az: ironikus, hogy sok portál borítja a testét, mégis inkább egydimenziós figura.
Sőt, ő valójában csak katalizátor A Pókverzumon átban, mivel miatta találkozik újra Gwen és Miles, illetve miatta kerül szembe Miles a 2099-es Pókemberrel.
Miguelnek is családkomplexusa van, viszont más jellegű, ami vad és fanatikus küldetéstudattal párosul a személyes múltjával és végzetes hibájával összefüggésben. Ennek a történetnek ő az igazi főgonosza, mégsem tudunk rá így tekinteni. Abszolút átélhetők a motivációi, ő is hősként definiálja saját magát. Ugyanakkor megkeseredett ember, akire abszolút nem jellemző az a lazaság és kedvesség, ami a Pókemberek többségére. Miguel is a felnőttesebb hangvételt, a sötétebb tónust képviseli, így általa a Marvel Moziverzum egyik legjobb filmje, az Amerika Kapitány: Polgárháború hangulata is visszaköszön A Pókverzumon átban.
A 2099-es Pókember révén Phil Lord és Christopher Miller nagyot korrigáltak az Irány a Pókverzum!-on a negatív hősök frontján is,
végre igazán komplex és morálisan szürke antagonistát sikerült teremteni.
Azért nem minden és mindenki sikerült jól. Szegény Peter B. Parkerből komplett idiótát kreáltak az alkotók. Hősnek már semmiképp sem nevezhető, inkább komikus mellékkarakter. A köntösben és mamuszban, a pár hónapos pókkislányával a nyakában szaladgáló Peter visszahúzza a gyerekfilmek szintjére A Pókverzumon átot, ráadásul az előző részben jól működő, szerethető karakternek nem igazán van dramaturgiai funkciója. Kislányával együtt csak arról gondoskodnak, hogy „cuki” is legyen az új, sötét tónusú film, ami
összességében A Birodalom visszavág vagy a Bosszúállók: Végtelen háború párdarabja, semmiképp sem egy családi matiné.
Nem sok vizet zavar a Jessica Drew-féle Póknő sem, aki ráadásul első feltűnésekor, ami egy észbontó akció, gyereket hord a szíve alatt a politikai korrektség és a diverzitás jegyében.
A punk Pókember lazasága és sok lózungja is inkább idegesítő, főleg, ha bennünk is van punkmentalitás, mivel
ő csak egy divatpunk, azaz a populáris kultúra által megszelídített karikatúrája mindannak, amit valójában ez a szubkultúra képvisel.
Az indiai Pókember is inkább csak külsőségeiben érdekes, jellemében sablonos. Persze pusztán a Pókemberek változatosságát, az elborultabbnál elborultabb variánsok külső megjelenését tekintve tulajdonképpen minden felvillantott karakter izgalmas, némelyikben még talán önálló film potenciálja is rejlik.
Az Irány a Pókverzum! nem is annyira ismerős eredettörténetével, hanem látványvilágával és zenéivel nyűgözött le.
A Pókverzumon át ezen a téren is mindent a tizedik hatványra emel.
Itt már tényleg szabadjára engedték a fantáziájukat az alkotók, a multiverzum több, változatos stílusú sci-fi világát ismerjük meg, amelyek grafikája, vizuális koncepciója egyaránt lenyűgöző. Rögtön az elején beköszön például a Pókember: Hazatérésből is ismerős Keselyű reneszánsz változata: Leonardo da Vinci műveinek (rajzainak) a stílusában alkották meg a karaktert és világát.
A már említett indiai rész is tetszetős, a multiverzumok közötti ugrások pedig már-már absztrakt, kísérleti filmeket idéznek; igen messzire merészkedtek nemcsak az animációk, hanem a vágás terén is A Pókverzumon át készítői.
Az új darab kísérleti filmnek érződik abban az értelemben is, hogy olykor már annyira gyors a tempója, hogy szinte elveszítjük a fonalat,
akármennyire is figyelünk. Azaz néha fárasztó is lehet A Pókverzumon át monumentalitása, főleg a cselekmény utolsó harmadában, amikor egymást érik a megdöbbentő (egy-két esetben hatásvadász) fordulatok, amelyekből persze a 2024-es harmadik részben csupa jó dolgot lehet kihozni. Az egyiket a készítők nagyon frappáns vágással oldották meg: jó darabig azt hisszük, egy térben vannak a szereplők, hogy aztán világossá váljon, nem egészen ez a helyzet. Összességében
a film katartikus formai értelemben is, ehhez nagyban hozzájárul a visszatérő zeneszerző,
Daniel Pemberton zseniális, önmagát is felülmúló filmzenéje.
A Pókverzumon át magasra tette a lécet, illetve hozta azt a papírformát, miszerint a trilógiák középső részei a legütősebbek, mivel a jól felépített alapra egy minden ízében izgalmasabb, érettebb, komplexebb felépítményt lehet felhúzni. A lezárása nem a legelegánsabb, sőt a Mátrix: Újratöltve hírhedten otromba nyitott befejezése is eszünkbe juthat róla. Ugyanakkor
van olyan hatásos a cliffhanger, hogy roppant kíváncsiak legyünk a folytatásra.
A Pókverzumon át vége tulajdonképpen annak a tesztje, hogy vajon sikerült-e addig egy olyan erős történetet felvázolni, amit mindenképp folytatni akar a néző is. A teszt pozitív lett, az alkotók jelesre vizsgáztak.
Pókember: A Pókverzumon át (Spider-Man: Across the Spider-Verse), 2023. Rendezte: Joaquim Dos Santos, Kemp Powers, Justin K. Thompson. Írta: Phil Lord, Christopher Miller, Dave Callaham. Szereplők hangja: Shameik Moore, Hailee Steinfeld, Brian Tyree Henry, Luna Lauren Vélez, Jake Johnson, Oscar Isaac, Jason Schwartzman, Issa Rae, Mahershala Ali, Shea Whigham. Forgalmazó: InterCom.
A Pókember: A Pókverzumon át a Magyar Filmadatbázison.
