Hogyan lehet filmet készíteni egy olyan videójátékból, aminek nincs története? Erre válasz Neill Blomkamp Gran Turismója, ami ügyesen dolgozza fel a népszerű PlayStation-játéksorozatot, de süt róla, hogy csak egy hosszúra nyúlt reklám.
A gamerkultúrában és úgy általában a filmrajongók között elterjedt az a nézet, hogy átok ül a videójátékokból készült filmeken, sorozatokkal pedig nem is nagyon próbálkoztak a múltban. Ezért a lesújtó közvélekedésért sokat tett például a német Uwe Boll, akit egy időben érthetetlen módon sorra bíztak meg népszerű videójátékok (Alone in the Dark, Dungeon Siege, Far Cry) feldolgozásával, és sokunk nem tudja megbocsátani Paul W. S. Andersonnak és Milla Jovovichnak sem azt, amit az amúgy kiváló zombis Resident Evil-játékokkal műveltek a 2010-es évek közepéig. Készültek persze tűrhető alkotások, mint a 2006-os Silent Hill, amivel még a keményvonalas rajongók egy része is elégedett volt.
Az utóbbi években pedig szerencsére több jóféle játékadaptáció is született
abban a formában, ami jobban áll a videójátékoknak: animációs film és sorozat, például a Castlevania és a Super Mario Bros.: A film, ráadásul ez utóbbi 2023 egyik legtöbb bevételt termelő mozifilmje lett. Sőt, az élőszereplős adaptációk is javuló tendenciát mutatnak: a Tom Holland-féle Uncharted, a Paramount Halo-sorozata és az HBO-féle The Last of Us egészen kellemes meglepetések voltak. A Peacock nevű streamingszolgáltatón debütált Twisted Metal-széria ugyanakkor emlékeztetett minket arra, hogy milyen is volt a játékadaptációk Uwe Boll-érája, de szerencsére
a Gran Turismo bizonyítja, hogy a Twisted Metal azért inkább a szabályt erősítő kivétel.
Tegyük hozzá: a szebb napokat látott Neill Blomkamp műve egyúttal azt is demonstrálja, hogy bőven van még hová fejlődni.
A Gran Turismo egy nagy múltú autóversenyzős játéksorozat, ami a PlayStation-konzolok egyik fontos franchise-a 1997 óta. A Need for Speedekkel ellentétben
a GT-knek általában nincs klasszikus értelemben vett történetük, a lényeg az autók megépítése,
illetve a viszonylag realisztikus vezetési szimuláció. Bár utóbbi terén sok kritika éri a szériát, azaz sokak szerint közel sem annyira realisztikus, mint amennyire a marketing hangsúlyozza. Így tehát nagy kérdés volt amikor a Sony bejelentette, hogy ebből a játéksorozatából is film készül, hogy miféle történetet szőnek köré. Nagy szerencséje volt a stúdiónak, mert az élet írt egyet.
A brit Jann Mardenborough az online módban, versenyszerűen (mármint e-sportként) is játszható Gran Turismo profi versenyzőjévé vált, és
megkapta a lehetőséget arra, hogy a Nissan színeiben valódi versenyautók volánja mögé üljön
az autógyártó és a Sony által indított GT Academy nevű program keretében. Mardenborough pedig a sok kételkedés és jelentős ellenszél dacára karriert csinált magának, amelynek persze voltak hullámvölgyei. Pályafutása pont ezért tökéletes alap egy sportfilmhez, amelyben fontos szerepet kap az Archie Madekwe által játszott főhős mellett David Harbour levitézlett pilótája, Jack, aki Jann mesterévé válik, valamint Orlando Bloom Danny Moore-ja, akit a Nissan marketingeséről és a GT Academy alapítójáról, Darren Coxról mintáztak.
A Gran Turismo izgalmas sportfilm, amelyet Blomkamp hozzáértő módon valósított meg, tiszteletben tartva és megidézve a játékokat is.
A film nagy előnye a többi játékadaptációval szemben a megvalósítás, a látvány és a rendezés színvonala. Blomkamp és társai szépen adagolják a különféle adrenalint pumpáló eseményeket, jó ritmusban építik Jann karrierjét, nagyrészt ragaszkodva a valós történésekhez.
A suspense-nek és a remek zeneválasztásnak köszönhetően minden verseny, sőt versenyek közötti történés tenyérizzasztó, még akkor is garantáltan markolni fogjuk a moziszék karfáját, ha esetleg ismerjük az igazi Jann sikertörténetét, mert egy-egy rajt előtt szinte felrobban a vászon.
A 24 órás Le Mans-verseny természetesen a Gran Turismo egyik csúcspontja,
ennek a felvezetése talán a legpazarabb a francia himnusszal és a versenypálya fölött nemzetiszín csíkot húzó repülőkkel. A vágással olykor takarékoskodhattak volna az alkotók, mivel előfordul, hogy alig látni valamit a történésekből vagy az autókból, túl gyorsan váltják egymást a snittek.
Kérdéses az is, mennyire volt jó ötlet, hogy Blomkamp gyakran bevág részleteket a játékokból, valamint egy-egy kritikus pillanatban virtuálisan darabokra szedik az autókat, mint ahogy azt a játék tervező részlegében is meg lehet tenni. Egyik sem öncélú megoldás, mivel ennek segítségével nyomatékosítják az alkotók, hogy a versenyszimulátoron nevelkedett Jann így látja a valódi futamokat is, sőt a játéknak köszönhetően képes győzni vagy legalábbis előkelő pozíciót szerezni a profi pilóták között. Ugyanakkor
egy átlagnéző számára, aki nem játszott a játékokkal és csak egy szórakoztató filmre vágyik, kizökkentőek lehetnek a bejátszások
még akkor is, ha azok a legutóbbi GT-ből származnak, amelynek a látványvilága szinte fotórealisztikus.
A történetet nem is illene kritizálni, mert mint már említettem, a valóság írta, tehát a helyén kell kezelni. Magát a narratívát nem is érheti kritika, sőt dicséretes a Sony és az írócsapat döntése, hogy egy valódi sikersztoriba ágyazzák a Gran Turismo-élményt, hiszen
magának a játéknak is ez a lényege: a siker, hogy az adott felhasználó a legjobb legyen.
Jann történetén azért sokat módosítottak, hogy valóban katartikus legyen nagyvásznon is. A legelső Rocky mintájára, amelyben még nem győzhet a főhős, a puszta pozíciószerzéseknek is hatalmas jelentőséget kellett tulajdonítani, a sportfilmek kliséivel mindent ki kellett színezni, hogy Jann sztorija moziélményként is működjön. Ezért nagy meglepetésekre nem szabad számítani, bár ha nem olvasunk utána, mi minden történt a főszereplővel, akkor az egyik jelenet kifejezetten sokkoló.
Ám összességében a Gran Turismo egy egészen jól kiszámítható sportfilm, avagy ha láttuk a Rockyt, a Karate kölyköt vagy Tom Cruise-tól a témába vágó versenyzős Mint a villámot (illetve Chris Hemsworth-szel a Hajsza a győzelemértet), akkor nagyjából kitalálhatjuk, mik a fontosabb fordulatai ennek a történetnek. A karakterek is inkább a műfaji sablonoknak felelnek meg, viszont Madekwe, Harbour és Bloom triója kellőképp szerethetővé varázsolják mindhárom főhőst még akkor is, ha Bloom marketingese pozíciójának megfelelően tenyérbemászó alak tud lenni, főleg a cselekmény elején.
A Stranger Things sztárjának edzőkaraktere különösen szimpatikus,
mert kanyarítottak neki a forgatókönyvírók egy ilyen mesterfiguráktól megszokott, ismerős, sőt sablonos, mégis átélhető háttértörténetet, ami pont elég érzelmi töltettel és motivációval ruházza fel a figurát ahhoz, hogy Jann mellett neki is végig szurkoljon a néző.
A Gran Turismo története tehát sablonos, de alapvetően szórakoztató a látványos futamoknak és az egyszerű, de átélhető karakterdrámáknak köszönhetően.
Vannak azért aránytalanságok és botlások.
A szerelmi és családi szál például problémás. Előbbi kifejezetten rossz, összecsapott, irreális, érezhetően csak azért erőltették bele az alkotók a sztoriba, hogy legyen ilyen is, mert a Rockyban, a Dühöngő bikában és a többi sportfilmben is van. Ráadásul a Jann szerelmét, Audrey-t megformáló Maeve Courtier-Lilley színészileg nincs a helyzet magaslatán, bár ez lehet, hogy nem az ő hibája, csak egyszerűen gyenge a karaktere.
Jellemző a szerelmi szálra, hogy mi is megfeledkezünk róla a hőssel együtt,
ám Jack a Dubaiban rendezett futam után, egy sörözés alkalmával csak úgy bedobja Jann-nak, hogy ugyan szedjen már fel egy „jó csajt”, mert ilyen kell a sztároknak. És sajnos ez a hímsoviniszta hozzáállás érvényes a női karakter ábrázolásra is, azaz Audrey tényleg csak egy „trófea”, ami jól mutat Jann mellett.
A családi szál egy fokkal kidolgozottabb, a Jann édesapját megformáló Djimon Hounsou jól játszik, a két karakter néhány drámai pillanata még érzelmeket is képes felkelteni a nézőben, ami nagy szó az összecsapott és felesleges Jann-Audrey „románc” tükrében. Az egykori Spice Girl, Geri Halliwell az anya szerepében viszont sajnos Audrey-hoz hasonlóan csak dísz, aki néha elmorzsol egy-két könnycseppet, de Jann-nak vele nincs is igazi kapcsolata.
A Gran Turismo továbbá ideológiai és etikai értelemben is támadható alkotás.
Mint arra már utaltam, a film egy hosszúra nyúlt, látványos PlayStation- és Nissan-reklám. A valós történet persze adott, de túlságosan is sok az olyan bevágás és állítás a cselekmény során, miszerint a Gran Turismo-játékokból tényleg meg lehet tanulni vezetni, sőt profivá lehet válni. Neill Blomkamp műve azt sugallja, hogy ha Jannhoz hasonlóan kitartóan játszunk, akkor egy nap akár mi is eljuthatunk arra a szintre, hogy valódi versenypályákon nyomuljunk. Persze bármelyik sportfilmre ráhúzható ez, hiszen a Rocky is arra buzdít, hogy tartsunk ki álmaink mellett, ha valóra akarjuk váltani őket. Ám a Rocky nem egy szórakoztatóipari termékhez kapcsolódik, nem volt célja, hogy eladjon bármit is, legfeljebb az, hogy kirángassa a forgatókönyvet is jegyző, pályakezdő Sylvester Stallone-t a létbizonytalanságból.
A Gran Turismo viszont határozottan arra sarkall, hogy vásároljuk meg a játékot,
és ez a didaktikusan tálalt üzenet olykor maga alá gyűri az amúgy szórakoztató sztorit.
Még ennél is problémásabb, hogy a cselekmény egy pontján történik egy elég súlyos, emberéletet is követelő baleset, amelynek a film ugyan szentel néhány ügyetlenül moralizáló jelenetet, ám
nem lehet elmenni amellett, hogy ezzel együtt is mennyire érzéketlenül kezeli a valóban megtörtént esetet.
A spoilerveszély miatt nagyon nem kívánom ezt firtatni, de legyen elég annyi, hogy nem lennék az áldozat családtagjai és ismerősei helyében, amikor megnézik a filmet.
A Gran Turismo tehát a jobbfajta játékadaptációk közé tartozik, ami egy kreatív és működőképes stratégiát demonstrál arra vonatkozóan, hogyan lehet és érdemes videójátékokból filmeket készíteni. Persze Neill Blomkamp műve tükrözi azt a problémát is, ami minden feldolgozott játék esetében felmerülhet a gamerekben:
ez az egész interaktív élményként sokkal szórakoztatóbb.
A dráma és a karakterkapcsolatok jelentenék a szükséges pluszt, ám ezek inkább közhelyesek és felemásra sikeredtek, tehát a jövőben ezekre kellene jobban ügyelnie mindenkinek, aki adaptálni szeretne egy-egy népszerű franchise-t. A Sony pedig jobb, ha visszavesz a reklámból. A sikeres franchise-ainak amúgy sincs szükségük arra, hogy a nézők arcába tolják: „Vedd meg! Játssz!”.
Gran Turismo (2023). Rendezte: Neill Blomkamp. Írta: Jason Hall és Zach Baylin. Szereplők: Archie Madekwe, David Harbour, Orlando Bloom, Djimon Hounsou, Geri Halliwell, Darren Barnet, Takehiro Hira, Josha Stradowski, Maeve Courtier-Lilley. Forgalmazó: InterCom.
A Gran Turismo a Magyar Filmadatbázison.
