Zellei Boglárka Éva kijelentésével, miszerint „fiatal közép-kelet-európai keresztény alkotó nő vagyok” meghatározta munkásságának lényegét, az önelhelyezés, az önértelmezés és a hitvallás kérdéseit, amelyeknek egy-egy aspektusát rögzíti képein. Legújabb, az INDA Galériában látható tárlata, az Örökléspróba is erre keres válaszokat.
Zellei Boglárka Éva önmagát keresi, helyét a nagyvilágban. Az értelem utáni kutatás lehetséges útjait és az olyan dilemmákat, hogy honnan jöttünk, merre tartunk, mi célból is vagyunk, Zellei a fotográfia nyelvén igyekszik feltárni.
A képalkotás egy eszköz számára, melynek segítségével párbeszédbe léphet ezekkel a kérdésekkel.
Saját lelki útja, a lelkiség közösségi és társadalmi oldalának bemutatása képezik műveinek esszenciáját.
Pályakezdőként, Merülés (2013-2014) című, személyes hangvételű sorozatával először azt az átalakulását dolgozta fel, ami az
alapvető keresztény neveltetéstől fokozatosan elemelte és áthelyezte a személyes hitének fókuszát és irányát.
„Igyekszem megérteni és megmutatni hitem átalakulását, hogy miként közeledik ahhoz a ponthoz, ahol szétválasztható a gyermekkori ismeretektől és megszokott formáktól, így egyedivé, személyessé válik” – írja sorozatáról. A Merülés képeiben az Istennel való kapcsolat kérdését boncolgatja, azt, hogy ez a kontaktus milyen arccal ruházza fel, ezáltal miképpen értékeli át életének bizonyos területeit.
Zellei Boglárka projektjei noha sokszor ugyanazokat a felvetéseket érintik (mint a hit, a kereszténység, az ehhez kapcsolódó közösségek és kulturális örökség), azonban hiba volna azt gondolni, hogy az egyes munkák egy kaptafára készülnének. A 2016 és 2017 között létrejött Furnishing the Sacred sorozat a kortárs keresztény közösségek kultúrájának vizuális sajátosságait mutatta be a bemerítési szertartások szokatlan helyszínein keresztül. A Latorlépés (2015-2020) már csupán az eszközválasztás szempontjából is érdekes, Zellei ugyanis
a Krisztus mellett keresztre feszített két lator alakjának Magyarországon fellelhető ezerféle ábrázolásmódjából épített installációt.
Kutatás-zarándoklatát mutatta meg az Ösvény (2020) és a Keresők (2018-2021) című sorozataiban, előbbin a Pilis lelki élettől átjárt helyeit, a természet és az ember spirituális találkozási pontjait kereste fel. A néhol figurákat, máshol csak kezeket, természeti képződményeket ábrázoló fotográfiák az ember és környezete közötti kapcsolódásra világítottak rá. A Keresőkkel Zellei az egyházzal mint közösséggel foglalkozik, elsősorban pedig
a keresztény spiritualitás alternatív, valamint a hagyományokat újraélesztő rituáléi érdekelték.
Olyan vágyakat, jövőképeket kutatott, amelyekre korosztályának istenkeresői is figyelmet fordíthatnak.
Az INDA Project Roomban látható Örökléspróba Zellei Boglárka Éva évek óta tartó kísérletezéseit sűríti egybe. Amint címe is mutatja, a kiállítás az örökség tárgykörét vizsgálja, pontosabban
az öröklés „személyes és a közösségi jelenhez való viszonyát, spirituális, szociális, közösségi, kulturális, történeti, etikai vonatkozásait”
– olvashatjuk a kísérőszövegben.
A tárlatot megnyitó Kozma Zsolt kurátor, művészeti szakíró szerint a fiatal kortárs alkotó képekben, helyzetekben és megmutatásban gondolkodik. A felvetett kérdéseket vallási meggyőződésünktől, esetleg ateizmusunktól függetlenül úgy teszi hozzáférhetővé, hogy élménnyé válik az a fajta keresés, ami a kiállítótérben megmutatkozik – hangzott el a megnyitóbeszéd során.
Az egy teremre korlátozott kiállítótér központi műve a Keresztmászás no. 1 (2020) című videómunka.
A kifüggesztett vásznon Zellei különös performanszát tekinthetjük meg. Egy domb képe tűnik fel, amelyen egy több méter magas fémkereszt, a háttérben pedig bokrok, fák és házak állnak. A hangsúly a művészen van, aki egy macska ügyességével mászik fel az emlékműre. Amint felér, kémleli a tájat, majd időnként pozíciót változtat. A Keresztmászás no. 1 egyrészt a valahová tartozást jelképezi, másrészt rámutat Zellei önkeresésének nyughatatlan folyamatosságára is.
A centrumban látható videó köré szerveződik huszonhat fotó, valamint a látottakat összefoglaló, igényes gonddal szerkesztett fotókönyv. A Cím nélkül sorozathoz tartozó felvételeken az alkotót látjuk meditatív, reflektív-önreflektív szituációkban. Képeivel saját identitásához fűződő érzéseit, gondolatait fogalmazza meg, kulturális környezetéből, örökségéből fakadó impulzusait mutatja meg a befogadónak.
Kiállított printjei egy leleményes alkotóművész izgalmas látásmódjáról vallanak, ahogyan önmagát teszi meg a kép tárgyának.
A Cím nélkül No 60.-on (2023) Zellei egy szobor előtt állva maszkkal takarja el arcát, ezáltal megóvva kilétét. A Cím nélkül No. 61.-en (2023) látható lányszobor egy égő gyertyát tart, miközben egy kéz az előbbihez hasonlóan óvja a lángot. Figyelemre méltó a Cím nélkül No. 40. (2021) és a Cím nélkül No. 42. (2021) is, előbbin krisztusi pózban áll egy kis létrán, utóbbin saját testét vizsgálja a megfeszített Krisztus szobra előtt.
Az alkotó mindkét képen azáltal értelmezi újra a keresztény ikonográfia legalapvetőbb elemét, hogy az isteni hasonlatosság nyomait önmagán keresi, ezáltal személyessé, fizikailag megtapasztalhatóvá, felfedezhetővé teszi azokat.
Zelleinél a rítusok és a liturgia hétköznapi helyzetekben, használati tárgyakban oldódik fel,
ahogy a művész megismétli, imitálja, újrajátssza őket, illetve a saját test plasztikus idomaiban és profán mozdulataiban (mászás) találja meg a párhuzamot és a kapcsolódási pontot a mindent átszövő metafizikai, kulturális örökséggel. Zellei nem demisztifikálja hitének tárgyát, épp ellenkezőleg, képes túllépni a merev egyházi normákon és szokásrenden, és a hétköznapiban meglátni a spiritualitás rejtett zugait.
A keresztény kultúra nehezen látható változékonysága, organikussága foglalkoztatja,
az, ahogyan más kulturális regiszterek, hagyományok és közösségek lépnek vele párbeszédbe. Az évszázadok során felhalmozott egyházi reprezentációk és istenábrázolások különbözőségében keresi az állandóságot, illetve magát az átlagembert mint isteni képmást is ezen reprezentációk sorába illeszti.
Zellei személyes keresése egy rögzített jelentések előtti állapot elérésére irányul,
ami az intézményesített teológiai olvasatok szűk és szigorú keretrendszerén túl vizuálisan, illetve az érzékek, a fizikai jelenlét szintjén, bejárás, zarándoklat és elmélyülés útján hozzáférhető. A hagyomány megdolgoztat, fel kell mászni a keresztre, ugyanakkor ezekkel a gesztusokkal Zellei magát a keresztény örökségét is munkára fogja, folyamatos mozgásban tartja.
Zellei Boglárka Éva Örökléspróba című kiállítása a budapesti INDA Galériában tekinthető meg 2023. október 10. és november 10. között.
A borítóképen Zellei Boglárka Éva Cím nélkül No. 7. (2015) című képe látható.
