Semmelweis Ignácot csak az anyák megmentőjeként emlegeti az utókor, most pedig munkásságát egy drámai és feszült filmben ismerhetik meg a nézők Koltai Lajos rendezésében.
Az életrajzi film csak látszólag hálás műfaj, mert viszonylag könnyű feladatnak tűnik egy-egy izgalmas életút feldolgozása, ám az események gépies felsorolása unalomba fulladhat még akkor is, ha komoly dráma rejlik a történetben. Steven Spielberg tíz évvel ezelőtt bemutatott, roppant unalmas Oscar-jelölt Lincolnja a biopicek állatorvosi lova.
Az érdekes életúthoz is szükség van egy izgalmas rendezői koncepcióra, erre pedig jó példa Baz Luhrmann Elvise,
ami talán feleannyira sem működne jól Luhrmann zenés stílusa nélkül. Magyarországról is fel lehet sorolni néhány, inkább negatív példát, élükön A Hídemberrel. A Kincsem már jobb próbálkozás volt, habár nem tartozik szorosan ehhez a filmtípushoz, elvégre egy versenylóról szól, de történelmi kaland-románcként megállta a helyét túlzásai és giccsbe hajló jelenetei ellenére is.
Koltai Lajos Semmelweisét persze nem csak az életrajzi filmekkel szembeni előítéleteink miatt szemléltük gyanakvással. Egyrészt Koltai elsősorban remek operatőr, többek között Szabó István klasszikusát, a Mephistót és Kovács András szintén nagyszerű A ménesgazdáját fényképezte, mindkettőnek elsőrangú a képi világa. Ám az sokszor nem szerencsés, ha egy operatőr rendez is, mert bár a két művészet között van átfedés, de a rendezéshez a képkomponálás mellett másfajta érzékenység is szükséges. A 2005-ös Sorstalanság, Koltai első saját rendezésű mozifilmje egy izgalmas regény, Kertész Imre művének lepárolt, unalmas és hatásvadász adaptációja. Ezen felül a rendező-operatőr
még egy Este című filmet készített, de sem ez, sem a Sorstalanság nem túl jó ajánlólevél a Semmelweishez.
Másrészt ez a film is komoly állami támogatást kapott, és a közelmúltban egyik államilag támogatott történelmi film (Hadik, Blokád) vagy sorozat (Aranybulla, Tündérkert) sem volt túl emlékezetes, ráadásul néhánynak még propagandisztikus felhangjai is voltak.
Szerencsére a Semmelweis nem ilyen, sőt
határozottan érződik rajta, hogy Koltai ráérzett a rendezés ízére.
A film Semmelweis Ignác életének legkritikusabb szakaszát, az anyák megmentéséért folytatott bécsi küzdelmét mutatja be. Semmelweis eleinte jogot tanult a Bécsi Egyetemen, de 1847-ben már okleveles sebészdoktorként a gyermekágyi lázzal kapcsolatban végzett kutatásokat a bécsi közkórház szülészeti klinikáján. Barátja és kollégája, Jacob Kolletschka váratlanul bekövetkezett halála miatt kezdett el kutakodni, mivel a boncolás közben megsérült Kolletschka ugyanazokat a tüneteket produkálta, mint a gyermekágyi lázban szenvedő anyák.
A film cselekménye itt veszi fel a fonalat. Hoffman Emma, egy kezdő ápolónő érkezik a kórházba, akit Johann Klein, a vaskalapos főnök a szintén eléggé szigorú és kiállhatatlan Semmelweishez oszt be. Koltai művében
Semmelweis bár lobbanékony és olykor goromba, akár Csernus doktor, de elhivatott, szívén viseli a betegei sorsát,
nem tűri, hogy sorra halnak meg az anyák a szülészetén. Klein és talpnyalója, Ferdinand Kollar kitartanak amellett, hogy a gyermekágyi láz egy járvány, míg Semmelweis és Emma egyre biztosabbak abban, hogy ez nem pandémia, hanem egy olyan fertőzés, amelyet akaratukon kívül maguk az orvosok okoznak a pácienseiknek. Kérdés persze, hogy meddig mennek el azért, hogy győzzön az igazság.
Nem pusztán Koltai érdeme, hanem Nagy András operatőré is, hogy a Semmelweis egy mozifilm színvonalú alkotás, ami sajnos nem volt elmondható a 2020-as életrajzi drámáról, az egyébként izgalmas és megindító Béres József-filmről, A feltalálóról, azon ugyanis érződött, hogy Gyöngyössy Bence párhuzamosan forgatott a témában tévésorozatot és játékfilmet. A Semmelweisben persze nincsenek olyan emlékezetes képek, mint Koltai operatőrként jegyzett műveiben, viszont
jól megcsinált, profi, klasszikus stílusban megvalósított film.
Ez érvényes a forgatókönyvre és a vágásra is, azaz jó a ritmusa, feszes a cselekményvezetése, Koltai és alkotótársai a megfelelő ütemben adagolják az információkat, és fokozzák a feszültséget. Így gyakorlatilag a Semmelweis krimi-thrillerként is működik, amelyben persze
nem egy gyilkos fenyegeti a hősöket, hanem a kórházi hatalom és korrupció,
ezáltal a gyermekágyi láz még több és több ártatlan ember életét követeli. Sőt, Koltai történelmi-életrajzi filmje helyenként horrorisztikus. Abban az értelemben, hogy embereket boncolnak fel benne, és az egyik „hullaházi” jelenet képkomponálása és erős fény-árnyék kontrasztjai olyan atmoszférát teremtenek, hogy szinte mi is az orrunkban érezzük a letakart holttestek szagát, a halál jéghideg érintését.
Persze a Semmelweis mit sem érne érdekes karakterek és drámák nélkül. Koltaiék ezen a téren is összességében sikerrel jártak, habár sajnos éppen a címszereplő a leggyengébb láncszem, és ez nem a forgatókönyvírók hibája, mert mint karakter működik Semmelweis. Igaz, kicsit tényleg inkább Csernus doktorra emlékeztet néhány agresszív, becsmérlő megnyilvánulása miatt, de
a dialógusai összességében egy karizmatikus, tiszteletet parancsoló karakterré avatják az orvost.
Az őt eljátszó Vecsei H. Miklós külső megjelenése miatt azt hisszük, ő lesz a hős, az udvariasság megtestesülése, aki annak ellenére is segít a páciensein, hogy azok hevesen tiltakoznak a kórházi ellátás ellen. Ám – és pusztán Vecsei kiállását tekintve ezért szerencsés a színészválasztás – az elvárásainkat durván felülírja mindaz, ahogy viselkedik és amit mond.
Ugyanis Semmelweis kezdetben nem egy türelmes emberként jelenik meg,
nem egy tipikus romantikus hős, sőt eleinte nem is szimpatikus figura,
és még a cselekmény utolsó harmadában is tesznek arról az alkotók, hogy érzelmileg eltávolodjunk tőle egy erősen megkérdőjelezhető, hirtelen felindulásból meghozott döntése miatt. De, és ez a bírálói számára is egy kritikus fontosságú kérdés: attól, hogy nem szimpatikus Semmelweis, még rossz ember-e? A film tulajdonképpen ennek a dilemmának a kibontása, hiszen az orvos több ízben tanúbizonyságot tesz arról, hogy nagyon is vannak emberi érzelmei,
sokkal inkább méltó arra, hogy kórházban dolgozzon, mint a hírnevet a betegek egészsége fölé helyező Klein igazgató.
Míg a kórház vezetőjének elsősorban csak statisztika egy-egy anya halála, addig Semmelweis minden egyes elvesztett emberéletet csendben megkönnyez a maga módján. Ellentmondásos karakter, de éppen ezért izgalmas és jó drámai hős, akinek a „lelki üdvéért” lehet szorítani.
Bár Vecseinek megvan a kisugárzása ahhoz, hogy eljátsszon egy ilyen figurát, ám ha megszólal, már vannak gondok.
A jól megírt dialógusok és az őt asszisztáló színészek mentik a menthetőt, kompenzálják Vecsei döcögő, recsegő-ropogó színészi játékát. Sokszor lehet olyan érzésünk, mintha egy iskolai szavalóversenyen vagy inkább évzárón mondana el kamaszos hanglejtéssel, akadozva egy bemagolt verset. De ha nem is ilyen rossz a helyzet, akkor is inkább a Barátok közt néhány kezdő színészének nem túl meggyőző alakítása juthat róla eszünkbe. Ezzel nem azt állítom, hogy Vecsei rossz színész lenne, elvégre Junior Prima-díjat is kapott, a színpadon több mint tíz éve aktív. Viszont dialógusszinten ezt a szerepet nem sikerült jól megfognia.
A többi karaktert is sikerült egyébként jóra, érdekesre megírni, még ha Emma története nincs is kellőképp kidolgozva. Róla annyit tudunk meg, hogy a Bábaképzőből érkezett, részben saját hibája, részben pedig hatalmi konfliktusok miatt. Ezért Semmelweis mellett bizonyítani akar, másrészt viszont rá kell jönnie, hogyan tud kiállni magáért, az orvos oldalán megismeri, mit jelent az elhivatottság. Kettejük között egyébként működik a kémia, jó nyomozópárost alkotnak, és Nagy Katica tehetséges színésznő, alakítása minden ízében hiteles és erős, olykor szinte ő lép elő főszereplővé, háttérbe szorítva Semmelweist.
Emma fejlődése talán egy kicsivel izgalmasabb is, mint az orvos viszonylag jól ismert története.
Nagy hősnője és a szintén jó Mészáros Blanka ápolónője képviselik tulajdonképpen a kisembert, akit a mindenkori hatalom, legyen szó politikai vagy orvosi hatalomról, a tekintélyelv alapján elhallgattat és kihasznál. Így a Semmelweisnek az is a tétje, hogy megtanulnak-e kiállni magukért ezek az elnyomottak, fel mernek-e szólalni azok ellen, akik megfenyegették és csendben maradásra kényszerítették őket.
Fontos kérdés a Semmelweis kapcsán, hogy államilag támogatott filmről lévén szó mennyire átideologizált a közelmúlt kosztümös magyar filmjeihez és sorozataihoz képest.
Áthallásokat Koltai Lajos művében is felfedezhetünk, de nem feltétlenül a fennálló rendszer javára.
Ott van mindjárt az a szomorú tény, hogy az utóbbi pár évben jelentős romlásnak indult a magyar kórházak higiéniája, emiatt többen súlyos fertőzést kapnak el. A néző fejében felmerülhet a kérdés, hogy ez ma Semmelweis országában miért és hogyan fordulhat elő, mi lehet a gond a mai magyar egészségüggyel. A kórházvezető és jobbkeze, Ferdinand is felidézik a jelen társadalom problémáit, a korrupciót és a máig működő urambátyám rendszert, amellyel az igazságot akarják elleplezni. Az is beszédes, már-már didaktikus, amikor
a Semmelweist ért támadások hatására az egyik magyar kolléga felszólal, hogy az orvos csak lejáratja a magyarokat,
mire az egyik barát rákontráz, hogy a magyaroknak össze kellene inkább tartaniuk ahelyett, hogy egymást marják.
Akár a Göncz Árpádot kifigurázó Blokád vagy a #MeToo-mozgalomnak és Brüsszelnek egyaránt üzenő Hadik, a Semmelweis is tartalmaz néhány burkolt, alig észrevehető, de mégis egyértelmű összekacsintást a fennálló rendszerrel. Például
kapóra jön, hogy Semmelweis Bécsben, egy idegen kórházban küzd főleg az osztrák orvosokkal,
jellemzően magyarok állnak ki mellette, és arról is inkább hallgat a film, legfeljebb csak felirat formájában, mellékesen értesít róla, hogy Magyarországra visszatérve sem volt könnyű helyzetben a film hőse. Semmelweist még az 1800-as évek végén is kritizálták a módszerei miatt, valamint az is csupán egy apró információ a stáblista előtti képen, hogy a döblingi elmegyógyintézetben halt meg. Holott az egy fontos állítás is lehetne, hogy bár hazafiasságtól vezérelve hazatér Magyarországra, itt sem talál békére és főleg nem felvilágosult követőkre. Ezt Gárdos Péter visszadobott, nem támogatott Semmelweis-filmterve valóban körüljárta, állítja Gárdos.
A propagandisztikus áthallások ellenére sem rossz vagy ellenszenves film a Semmelweis, sokkal több benne az univerzális és inkább felemelő igazság, mint a nagyon burkolt áthallás a jelenre. Nem mellesleg izgalmas kriminek sem utolsó, melyet a jól megírt, bár a főhőst és Emmát leszámítva nem feltétlenül komplex karakterek színesítenek. Lehet, hogy vannak benne pontatlanságok, lehet, hogy az életútból sok mindent elhallgat, ami más megvilágításba helyezné az anyák megmentőjét, de ez játékfilm, nem pedig dokumentumfilm, feladata pedig az, hogy feszült cselekménye és érdekes karakterei által bemutassa hőse drámáját, küzdelmének a lényegét. Ezt a feladatot Koltai filmje ha nem is jelesre, de teljesíti. Nem az a tipikus újranézős alkotás a Semmelweis, de
kellőképp beránt ahhoz, hogy esetlegesen még el is kezdjünk érdeklődni a címszereplő élete iránt,
ami további olvasásra, kutakodásra ösztönöz. És ami talán még ennél is fontosabb: köröket ver az utóbbi egy-két év magyar történelmi témájú filmjeire.
Semmelweis, 2023. Rendezte: Koltai Lajos. Írta: Maruszki Balázs, Kormos Anett. Szereplők: Vecsei H. Miklós, Nagy Katica, Gálffi László, K. Kovács Tamás, Elek Ferenc, Lengyel Ferenc, Znamenák István, Mészáros Blanka, Csapó Attila, Kovács Lajos, Györgyi Anna. Forgalmazó: InterCom.
A Semmelweis a Magyar Filmadatbázison.
