A szlovákiai magyar rendező, Prikler Mátyás új filmmel jelentkezett Hatalom címmel, ami akár egy klasszikus krimi-thriller is lehetne, ám hiányzik belőle a hős, aki megmenthetné az átlagembert, gonosztevők viszont vannak bőven.
A tradicionális zsánerfilmekben mindig színre lép egy hős, aki átlátja a káoszt, és legyőzve az őt gáncsoló gonosztevőket újra egyensúlyt hoz a hétköznapi életbe. A 2013-as Köszönöm, jól című tablófilmmel debütált, jellemzően felkapott magyar filmek (Délibáb, Magyarázat mindenre) producereként tevékenykedő Prikler Mátyás új rendezésében, a Hatalomban is szükség lenne egy tiszta erkölcsű igazságosztóra, helyette viszont
egy korrupt rendszer korrupt titkos ügynöke kerül a centrumba,
aki szimptómája a kelet-közép-európai illiberális demokráciáknak.

A Hatalom országa ugyan nincs egyértelműen megnevezve, de gyorsan világossá válik, hogy Szlovákiában járunk. Egy vadászat során holtan esik össze az egyik fiatal hajtó. Mint kiderül, természetesen meglőtték, és elég korán gyanússá válik, hogy valaki a láthatósági mellény hiánya miatt véletlenül ölte meg a fiút. Szülei, Péter és Mária, valamint ikertestvére, Éva teljesen összetörnek a tragédia hatására. Péter elkeseredett dühében mindent megtesz azért, hogy kézre kerítse a gyilkost, akár még az önbíráskodástól sem riadna vissza.
Az ügyet azonban számos tényező bonyolítja, főleg, hogy politikusok is részt vettek a vadászaton,
ezért bevonják a titkosszolgálatot. Steiner ügynök nyomozása során olyan felfedezést tesz, amelynek következtében súlyos döntést kell hoznia: ártatlanokat kell bemártania. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a családos Steiner halálos beteg, orvosa szerint hónapjai vannak hátra. Így a Hatalom fő kérdése az, hogy a halál kapujában a férfi képes-e hőssé válni vagy még több szenvedést okoz.

Prikler már a Köszönöm, jól kapcsán is tanúbizonyságot tett társadalmi érzékenységéről és arról, hogy a politikai kritikát képes hatékonyan elegyíteni a személyes drámával. A 2013-as filmhez hasonlóan minimalista stílusban készült Hatalom erre még jobb példa, érezhető a legújabb alkotáson, hogy
Prikler stílusában és cselekményvezetését tekintve is érettebbé vált.
Ezúttal is mintegy tablószerűen bontakozik ki a történet, a rendező több, párhuzamos cselekményszálat futtat, viszont most ezek között szorosabb a kapcsolat. Ez abból is következik, hogy a központi bűnügy összefűzi a főszereplőket, így senki sem vonhatja ki magát a fő történetből. Emiatt pedig Prikler új műve feszültebb, közelebb áll a thriller formai megoldásaihoz, mint a Köszönöm, jól.

Ettől függetlenül a Hatalom távolról sem zsánerfilm pusztán azért, mert a krimi műfaji elemei tetten érhetők benne, még csak nem is annyira politikai thriller, hiszen
éppen azoknak a szemszögéből is meséli el a történetet, akik elkövetik a bűnöket,
akik veszélyeztetik és fenyegetik az ártatlan emberek életét. A nézőben felmerülhet a cselekmény során, hogy égető szükség lenne egy morálisan megingathatatlan hősre, aki kiáll az elesettek és az igazság mellett, de ez csupán egy égető vágy marad, amelyet Prikler nem elégít ki. Sőt, valószínűleg azért választott egy bűnügyi történetet a címben is megjelölt fő téma kibontására, hogy ütköztesse a zsánerfilmek kliséit, a fikciót a kelet-közép-európai realitással, ami a szlovákok, a magyarok, a románok számára is ismerős lehet. A hatalommal – legyen az egy befolyásos ember vagy az arctalan gazdasági-politikai gépezet – szemben esélye sincs a kisembernek, hősök pedig nincsenek, hiába lépnek színre klasszikus, szinte már képregényszerűen eltúlzott gonosztevők, akik arcátlanul zsákmányolják ki és ámítják a népet.

Igaz, a Hatalom is felvonultat potenciális hősöket, sőt dramaturgiai értelemben Hajdu Szabolcs nagy hitelességgel és a rá jellemző természetességgel előadott Steiner ügynöke is ilyen. Ám egyrészt a rendőrök nem tudnak hősökké válni, ezért is fakad ki az egyik kocsmai jelenetben a halott fiú édesapja a rendőrfőnökre. Az államszocialista múlt miatt Kelet-Közép-Európában eleve nincs igazán presztízsük a törvény őreinek, hiszen a rendőrség elnyomó karhatalomként, a politikai kontroll eszközeként működött a keleti blokkban. Prikler nem ábrázolja sokkal pozitívabban a 21. századi szlovák rendőrséget sem, minimum meg van kötve a nyomozók keze,
az igazságszolgáltatást pedig politikai programoknak rendelik alá a cselekmény során.
A háttérben egy választási kampány folyik, amelynek tétje a „vízpolitika”, azaz hogy alanyi jogon járjon-e az embereknek a víz, vagy fizessenek érte. A gyilkossági ügyben érintett egyik politikusnak, Bergernek pedig kulcsszerepe lehet ennek megoldásában. Humanista álláspontot képviseli, nem mellesleg ő Steiner ügynök volt tanára, akire az antihős felnéz. Vagyis a titkosszolgálat tagjaként Steiner kétszeresen is elfogult a gyanúsított politikus irányába, semmilyen szempontból nem érdekelt abban, hogy Bergert hozzák ki bűnösnek, és ez lehet, hogy éppen az igazság eltussolásával jár.

Steiner tehát
alkalmatlan a klasszikus hősszerepre, viszont ez egyáltalán nem baj, mivel Prikler komplex karakterként ábrázolja.
Elutasítja Évát, amikor az felkeresi, hogy árulja el neki az igazságot testvére gyilkosával kapcsolatban, hiszen már csak a titkosszolgálat embereként, hivatalból sem beszélhet a munkájáról. Óvatosan, udvariasan, de fenyeget ártatlanokat, hogy elsimítsa az ügyet. Ugyanakkor betegsége őt magát is esendő és szánalomra méltó emberré teszi.
Prikler Steiner történetén keresztül zseniálisan képes bemutatni a címbeli hatalom ellentmondásosságát.
Mert mi a hatalom? Ha emberéletek felett rendelkezik valaki, ha ő írja a „nagy narratívát”, ő határozza meg, mi a jó és a rossz, mi az igazság és a hazugság, ki a bűnös és ki az ártatlan. Ám Prikler számtalanszor olyan helyzetbe hozza Steinert, amikor ez a hatalom ambivalenssé, illékonnyá válik.

Steiner gyakran rosszul van, munkáját nem is tudja rendesen elvégezni emiatt. Még olyankor is rájön a roham, amikor szorult helyzetben van, amikor éppen annak a kiszolgáltatottjává válik, akinek az életét tönkre akarja tenni.
Prikler megmutatja, mennyire semmissé válik a hatalom a halál torkában,
mennyire groteszk módon ironikus, hogy míg a földi életben Steiner akár élet és halál ura, addig saját halálos betegségét, ezzel összefüggésben már a saját testét sem tudja uralni. Testiségében mutatkozik meg, hogy valójában Steiner, valamint a meggyilkolt fiú és annak valódi igazságszolgáltatást követelő családja mennyire egyenrangúak is emberként. Abban az értelemben, hogy jussanak bárhová a társadalmi hierarchiában, húsból és vérből épülnek fel, cselekvőképességük alapvetően testi kvalitásaik, egészségük függvénye. A sors kegyetlen fintora, hogy ha ez az egészség elveszik, akkor mit sem ér a földi hatalom.

Prikler más szinten is elemzi a hatalmat és a bűnt, nemcsak a testiség szintjén. Steinert valójában csak az érdekli, hogy még megérje legfiatalabb gyermeke születését, és mint ki is mondja, nem izgatja, mi lesz a halála után, hogy van-e túlvilág, hogy megbűnhődik-e bűneiért. Ellenben
a gyilkos lelki vívódását ha nem is kellő mélységben, de megmutatja a Hatalom.
A két férfit és Évát egymás mellé állítva akár generációs különbségeket is tetten érhetünk az igazságérzet tekintetében. Steinert inkább csak a feladat elvégzése és az idősebb ember iránti tisztelet érdekli, míg a bűnöst, aki már bőven benne van a korban, bántja, amit tett, feladná magát, karrierjét és életét, de pozíciójából fakadóan ezt nem teheti meg, nem engedi neki a rendszer.

A hatalom mint gépezet
gátolja a bűnbánatot és a nyomasztó lelki teher alól felszabadító bűnhődést.
Ilyen módon Prikler duplán is kemény politikai kritikát fogalmaz meg, rávilágít a térségünket általában sújtó korrupcióra és rendszerszintű problémákra a bűncselekmény eltussolása révén. Talán a fiatal generáció tagjaként Éva hozzáállása reményt keltő: a huszonéves egyetemista nem bosszúból vagy mint az újságírónő, a szenzáció miatt akarja megtudni, ki a valódi gyilkos, hanem mert fontosnak tartja, hogy az igazságot ne söpörjék a szőnyeg alá. Reményt kelt ez az attitűd, hiszen ha egy fiatal lány, aki a jövőt formálhatja, ilyen igazságérzettel rendelkezik, akkor talán lehet jobb ország Szlovákia, Magyarország és a többi környező állam is.
Más szempontból viszont pesszimista a Hatalom végkicsengése, mivel Éva tehetetlenségét hangsúlyozza,
és felmerülhet bennünk az is, hogy a lány tanulmányai elvégzését követően valószínűleg el akar majd menni hazájából, mivel testvére meggyilkolása kapcsán szembesült vele, hogy a hozzá hasonlók nem tudnak nyomást gyakorolni a hatalomra.
Prikler Mátyás műve jól összeszedett, komplex, mégsem terjengős, nem túl hosszú, feszes, fókuszált film, ami lényegre törően járja körbe a térségünket általában sújtó politikai és emberi problémákat.
Nem kellemes élmény annak ellenére, hogy a krimi műfajának elemeit használja, de gondolatébresztő, kijózanító alkotás,
amit főleg a fiatal generáció tagjainak kellene látniuk, hogy időben tudjanak lehetőleg helyesen dönteni és cselekedni.
Hatalom (Moc), 2023. Rendezte: Prikler Mátyás. Írta: Prikler Mátyás, Marek Lescák. Szereplők: Hajdu Szabolcs, Jan Kacer, Kormos Mihály, Mokos Attila, Bandor Éva, Lucia Kasová, Ingrid Timková, Miroslav Krobot. Forgalmazó: Cirko Film.
A Hatalom a Magyar Filmadatbázison.