Többéves kihagyás után folytatódott az HBO bűnügyi sorozata, True Detective: Night Country címmel, ami Issa López kreatív vezetésével a fagyos Alaszkába, az örök éjszakába repíti a nézőt. Ám sajnos sok mindennel ki is zökkent a különleges élményből.
A modern pszichothriller alapművei, az Oscar-díjas A bárányok hallgatnak és a Twin Peaks egyaránt hatottak az HBO nagy presztízsű sorozatára, a True Detective – A törvény nevébenre. Nic Pizzolatto nyomozós szériája ugyan a műfajhoz nagyjából semmi újat nem tett hozzá, Hollywoodból ismert sztárjai, Woody Harrelson és Matthew McConaughey remekül játszották a viszonylag komplex karaktereiket.
Az alkotók a további évadokhoz is megnyertek neves színészeket
(Colin Farrell, Rachel McAdams, Vince Vaughn, Mahershala Ali), ráadásul ezekben Pizzolatto új zsánerekkel, témákkal és közegekkel kísérletezett.
A több év kihagyás után debütált negyedik szezon, a True Detective: Night Country folytatja ezt a trendet Jodie Fosterrel, A bárányok hallgatnak sztárjával a főszerepben Alaszka sarkvidéki részén, ahol éppen beköszönt a hosszú, „nappal” is tartó sötétség.
Ez teszi igazán izgalmassá az egyébként csalódást keltő új évadot.
A Night Country egy kitalált alaszkai sarkköri kisvárosban, Ennisben játszódik, bár amúgy az évadot nagyrészt Izlandon forgatták hóban-fagyban. Itt jelentős bányásztevékenység folyik, amelynek a helyiek nem örülnek. Ennis környékén üzemel a Tsalal Arctic Research Station nevű kutatóbázis, amelyhez egy évekkel korábbi gyilkosság, egy Annie nevű aktivista halála kötődik.
A Night Country fő konfliktusát azonban nem ez, hanem a tsalali kutatók rejtélyes eltűnése adja. Az ügyre két nyomozó, két egykori partner, az idősebb Liz Danvers (Jodie Foster) és a forrófejű Evangeline Navarro (Kali Reis) áll rá. Nem jönnek ki egymással múltbeli összezördülésük miatt, pedig szükség lesz az újbóli összefogásukra, mert lehet, hogy nem e világi erők működnek a háttérben. Ugyanis a kutatókat meztelenül, jégszoborrá dermedve találják meg egy befagyott tóban, és minden jel arra utal, hogy nem a kihűlés végzett velük, hanem valaki vagy valami más. A True Detective új évadának erősségét adó helyszínt eltalálták az alkotók. Az még hagyján, hogy a havas közegnek eleve megvan a túlvilági, sajátosan dermesztő hangulata,
a sarkköri hosszú éjszaka pedig csak fokozza a Night Country horrorhatását.
A cselekmény nagy része így sötétben játszódik, ez pedig megalapoz a feszült thrillernek. Ráadásul operatőri és látványtervezői szempontból is izgalmas a konstans éjszaka és a havas közeg, hiszen ilyen módon lehet játszani a fehér hóról visszaverődő fényekkel, amelyek rémálomszerű hangulatot kölcsönöznek a díszletnek. Ennisben és környékén ritka a mindent megvilágító fehér fény, gyakoriak a hóviharok, az emberek mindenhová vastag kabátokban utaznak, és a hótakaró különösen veszélyessé teszi a közlekedést a tavakon. Nem kell nagyon részletezni, mindebben milyen lehetőségek rejlenek, és ezt Issa Lópezék többnyire ki is használják.
Önmagában rendkívül sokkoló látványt nyújt a hóba fagyott embertömeg, kiváltképp miután beviszik az áldozatokat egy jégpályára, hogy a vizsgálatok céljából kiolvasszák a holttesteket – dicséret illeti a díszlettervezőket is, kellemetlenül élethűre sikeredtek a bábuk. Ez mintegy csak a jéghegy csúcsa. A Night Country viszont ennél tovább megy,
eljátszik azzal, hogy a szereplők olykor az orrukig is alig látnak a sötétben és a hóviharban.
Ennisben könnyen elbizonytalanodhat az ember, hogy ami a szeme elé kerül, az csak az éjszakai homály és a fagyos csapadék összjátéka, netán jövevény a túlvilágról. Ezt a bizonytalanságot erősítik a helyi hiedelmek, mivel a közösség nagy része hagyománytisztelő őslakos, akik hisznek a szellemekben. Ugyan Jodie Foster racionális hősnője, Liz próbálja ezt eltávolítani magától, de
az alkotók olyan ügyesen egyensúlyoznak a pszichothriller és a horror határán,
hogy a nézővel együtt Liz is lassan kételkedni kezd. Ebben mindenképpen rendhagyó az új évad, hiszen a korábbi szezonok a valóság talaján jártak néhány szürreális hangulatú jelenetet leszámítva. Itt Lópezék végig lebegtetik a természetfeletti jelenlétét, és nem is nehéz hinni benne a bizarr fagyotthulla-installációt látva.
Ebből következik, hogy a bűnügy is viszonylag izgalmas az utolsó húsz percig. Pontosabban inkább bűnügyekről kell értekezni, mivel Liz és Evangeline, illetve zöldfülű harmadik társuk, Peter nyomozása során több gyilkosságra is fény derül.
A tudósokat sajnos nem sikerült izgalmas karakterekké formálni, még együttérezni sem igazán lehet velük egy fordulatot követően,
de haláluk körülményei szükségképpen misztikussá teszik az ügyet, ráadásul elég gyorsan fény derül arra, hogy Annie meggyilkolása szorosan kapcsolódik a tsalali kutatók tragédiájához. Vagyis a néző unatkozni nem fog a Night Country nézése közben, még ha egy-két részben stagnál is a nyomozás és egy helyben toporog a cselekmény. Szerencsére az alkotók pont akkor pörgetik fel az eseményeket, amikor már ellaposodna a szezon.
Nem véletlen egyébként, hogy bár a negyedik lett a legnézettebb évad, egyúttal ez a legrövidebb is a maga hat részével. Hiába érdekes ugyanis a helyszín, hiába van több gyilkossági ügy, összességében
nincs annyi muníció a Night Country-ban, hogy hiányoljuk a nyolcrészes formulát.
Erre enged következtetni egyrészt a szálak meglehetősen bárgyú és viszonylag hirtelen elvarrása. A fő gyilkossági ügyet csűrik-csavarják, de végül olyan egyszerű megoldást kínálnak, ami már-már blöffnek érződik. Ám amilyen egyszerű a megoldás, olyannyira túlbonyolított és nyakatekert a sztori. Süt a Night Country-ról, hogy López és társai valami nagyon eredetit szerettek volna összehozni, de végső soron túlfeszítették a húrt. Minden összefügg mindennel, de ezek az összefüggések tulajdonképpen kioltják egymást.
A készítők hozhattak volna egy határozott döntést, hogy a természetfeletti vagy a racionálisabb vonalon mennek-e végig,
helyette inkább ugrálnak a kettő között. És bár a túlvilági erők kérdésének a lebegtetése izgalmas, a végkifejlet ismeretében inkább következetlenségként értékelhetjük ezt a húzást.
Persze már a legelső évadnak sem maga a sztori volt az erénye, hanem a karakterviszonyok. Ezen a fronton is felemás teljesítményt nyújt a Night Country, sőt majdhogynem az első szezon arcátlan lemásolásának tűnik, azaz a főhősök drámája és fejlődése megfeleltethető a Woody Harrelson és Matthew McConaughey által megformált nyomozókénak. Igaz, ez López bevallása szerint tudatos döntés volt, az első évad szó szerint sötét és női változatát szerette volna elkészíteni. Ám ez inkább balul sült el, mert így a néző is jó eséllyel végig hasonlítgatni fog, és nem Harrelsonék figurái húzzák a rövidebbet.
A legjobb karakter Jodie Foster Lize, aki szintén nem túl komplikált hős, de a színésznő erős alakítása menti a figurát.
Liznek megvannak a maga traumái és gyarlóságai, így például az őslakosok közé tartozó, lázadó nevelt lányával, Leah-val nem túl jó a kapcsolata nagyrészt a saját vaskalapossága miatt. És megvan az emberi, illetve komikus oldala is a rendőrkapitánnyal, Teddel és az újonccal, Peterrel folytatott kapcsolatában: az előbbi szeretői viszony, az utóbbi mester-tanítvány kapcsolat. Karaktere kifejezetten mentes a hollywoodi sallangoktól. Ismét érdemes hangsúlyozni, hogy ez nagyban Foster érdeme, aki jellegzetes beszédstílusával és természetes, maníroktól mentes játékával életszagúvá formálja a figurát. Liz nyers, jéghideg, mint maga az alaszkai kisváros, de helyén van az igazságérzete és a szíve is, így el-elcsíphetünk esetében néhány érzelmesebb jelenetet.
Issa López nem viszi túlzásba a többdimenziós karakterábrázolást, és ez még inkább érvényes Kali Reis másodfőhősénél.
Reis sem rossz a szerepben, de az ő Evangeline-je már sokkal inkább egy tipikus hollywoodi nőfigura, az „erős, maszkulin nő” megtestesítője,
aki szex közben is szeret „férfias lenni”, valamint folyton szívatja szerencsétlen feminin Petert, ahogy a férfihaverok vagy iskolás fiúk szokták egymást ugratni. López az ő esetében is megkísérel némi drámát felskiccelni, mivel van egy mentális problémákkal küzdő testvére, Julia. Ám ő fájóan jelentéktelen figura, kapcsolatuk is inkább elnagyolt, ez pedig nem segít túl sokat Evangeline karakterén. Liz és a közös sötét múltjuk mintegy mentőöv Reis másodfőhőse számára, de végig megmarad Foster nyomozójának árnyékában.
A háttérben zajlik egy, a bánya elleni tüntetés és egyfajta őslakos szervezkedés, de ezek megmaradnak a mellékvágányon, és ha López megpróbálja például Liz nevelt lányán keresztül az előtérbe hozni, rendre elnagyolja a társadalmi témát.
Nem lenne rossz Peter és korrupt rendőr apja, Hank kapcsolata sem, főleg, hogy az apát megformáló John Hawkes jól játszik
(a Petert alakító Finn Bennett viszont monoton hangon, morcos arccal csinálja végig az évadot). Viszont mellékkarakterekről van szó, az évad pedig csak hat részből áll, így egyszerűen nincs idő a viszonyuk vagy a rendőri korrupció bővebb kifejtésére, ezek mind lógnak a levegőben. Ugyanígy nincs idő arra sem, hogy Peter saját családi drámáját, feleségével megromló házasságát López pár közhelyes jelenetnél bővebben bemutassa.
A True Detective: Night Country tehát felemásra sikerült. Van benne egy remek helyszín és egy viszonylag érdekes bűntény, de ez utóbbit addig bonyolították az alkotók, amíg el nem rontották a legvégére.
Igazán emlékezetes és jó karakterek híján pedig tipikus egyszernézős alkotás a negyedik évad,
ami hiába is másol le sok mindent a klasszikussá érett elsőből, annak csak a fapadosabb változata.
True Detective: Night Country, 2024. Alkotó: Issa López. Szereplők: Jodie Foster, Kali Reis, Fiona Shaw, Finn Bennett, Isabella Star LaBlanc, Christopher Eccleston, John Hawkes. Forgalmazó: HBO Max.
A True Detective: Night Country a Magyar Filmadatbázison.
