A Jelenkor Kiadó három költő friss verseskötetének megjelentetésével ünnepelte idén a költészet napját. Különleges, zenés esten mutatták be az újdonságokat: Simon Bettina Rengeteg állat a vonatból, Borsik Miklós Futárlíra és a Mastercard Alkotótárs-ösztöndíjas Kerber Balázs Számtan a holdas estékre című könyvét. A szerzőkkel április 8-án a Turbina Kulturális Központban Ott Anna beszélgetett.
Az eseményt a három költő felolvasással nyitotta meg. Simon Bettinától a Kétezervalahányban a Dunán, Borsik Miklóstól a Megáll a villamos, ha Réz Pál is úgy akarja? című, Kerber Balázstól pedig a „hadd beszéljek erről a viszonyról…” kezdetű vers hangzott el. Ezután Ott Anna, a beszélgetés moderátora köszöntötte a közönséget, majd arra kérte a vendégeket, hogy idézzék fel a kötetek elkészüléséhez vezető időszakot, és meséljenek arról, hogy milyen kihívásokkal szembesültek az alkotási folyamat során. Kerber kiemelte, hogy hosszadalmas munka van mögötte, mivel a Számtan a holdas estékre lapjain több szövegtípus kapcsolódik össze egy narratív kereten belül. Előző kötetéhez (Conquest, 2019) hasonlóan most is egy történetet mesél el, amely ezúttal disztópikus városi térben játszódik, háborúhoz közelítő állapotban.
Az anyag írása közben izgalmas kihívás volt számára, hogy a különböző szereplők mind saját hangot kapjanak.
Borsik elmondása szerint kevésbé befelé forduló könyvet szeretett volna az előzőhöz képest (Átoknaptár, 2020), és úgy látja, ez sikerült is – legalábbis a környezete visszajelzéseiből erre következtet. Emellett célja volt még, hogy utólag
valamiféle performanszként adhassa át korábbi, biciklis futárként töltött éveit.
Ironikus felhanggal hozzátette ugyanakkor, hogy ennek az időszaknak nem volt olyan nézője, aki a szóban forgó tevékenységet művészetként fogadta volna be. Párhuzamot vont Tandori Dezső verébtartásával – amit később Margócsy István irodalomtörténész szintén performanszként határozott meg –, de nem habozott leszögezni, hogy a kötet nem követi olyan szorosan a futárkodást, mint ahogy elődje tette a verébetetéssel. Mindenesetre – komolyra fordítva a szót – elárulta, hogy számára Tandori lírája valóban fontos inspiráció volt írás közben.
Simon Bettina első kötetének (Strand, 2018) kiadását követően nem szerette volna átélni a sokak által tapasztalt „kötet utáni csendet”, így még annak bemutatója előtt megírta a Vers című verset, amely végül a Rengeteg állat a vonatból nyitódarabja is lett. A bemutatót követő másfél évben aztán közel harminc új szöveget publikált a mostani könyv anyagából. Elmondta, kifejezetten örül annak, ha sikerül olyat alkotnia, ami egyszerre személyes és művészetként is befogadható.
Ott Anna megemlítette az olvasóknak azt a rossz szokását, hogy gyakran hajlamosak a valóság és a szerző személye után kutatni az egyes szövegekben. Ehhez kapcsolódóan arra volt kíváncsi, hogy a hétköznapok, a politikai és a társadalmi környezet mennyire gyakoroltak hatást a költőkre az alkotás során. Simon kötetében előfordul több olyan motívum is, amelyek a versek megírását követően teljesen váratlanul a közbeszédben is megjelentek. Ilyen például a kéztisztító gél, amely már a koronavírusjárvány kezdete előtt egy évvel feltűnt a soraiban. 2020 novemberében pedig George Clooney-val kapcsolatban indult mémdömping az interneten, éppen miután Simon az előző hónapban publikált egy verset, ahol említésre került az amerikai színész neve.
Attól félt, hogy az abszurd véletlenek rossz fényt vetnek majd a költészetére,
de végül ezek a szövegek is belekerültek a kötetbe. Hasonló problémával szembesült Borsik Miklós is, aki mindig is nagyon kedvelte Peter Handke prózáit, és már azelőtt kitalálta, hogy az Átoknaptárnak Handke-mottója lesz, hogy a szerző megkapta volna az irodalmi Nobel-díjat. „Attól tartottam, hogy ez úgy venné ki magát, mintha meglovagolnám a Nobelt. Aztán megértettem, hogy ez nem érdekel senkit” – jegyezte meg humorosan, de aztán hozzátette, hogy természetesen őt is „riogatta” a valóság. „Azt szerettem volna bemutatni, hogy a városban történő mozgás közben sem kerülhető meg a politika, még akkor sem, ha pizzákat viszel ki, vagy elbújsz a Losonci negyedben” – fogalmazott.
Velük ellentétben Kerber szívesebben közlekedik olyan fantáziaterekben, amelyek nem feleltethetők meg a realitásnak.
Az előző kötetében egy totálisan digitalizált tér jelent meg, míg most egy részben generált képzeletvilágban mozgott. A valóság azonban őt sem kerülte el teljesen. A Számtan a holdas estékre soraiban szerepet kap ugyanis egy háborús szál, ami az állandó fenyegetettség érzését eredményezi: az elmúlt két év történései és hangulata kétségtelenül erősen befolyásolták a kötet világról való gondolkodását.
A moderátor következő kérdése arra vonatkozott, hogy a többi művészeti ág jelen van-e a költők életében, és amennyiben igen, milyen helyet töltenek be a társművészetek az alkotói folyamatban. Borsik Miklóst elsősorban a fotózás és az improvizáció érdekli, ezzel kapcsolatban kiemelte azon metszéspontok fontosságát, amelyek könnyen összeköthetik a számára jelentős művészeti ágakat. Példaként említette a lépcsőházat, ahol gyakran készít jegyzeteket a verseihez, majd fényképeket is, sőt, az akusztikát kihasználva esetleg az improvizáció is elindulhat. Kerbert az alkotás során leginkább a krimi és a noir műfaja inspirálja:
szereti a zegzugos terekben, disztópikus környezetben megjelenő figurákat,
akik állandó bizonytalanságban léteznek. Ihletet adtak számára a kötet készülése alatt azok a misztikus történetek, amelyekben direkt nem oldódott meg a rejtély, vagy a nyomozó eltűnt, ne adj’ isten meghalt. Simon így válaszolt a kérdésre: „[m]inden más tevékenységemnek vers lett az eredménye. Bármit olvasok, az saját szövegen való gondolkozásra késztet, amelyekből jó párat be is fejezek”. Később Frank O’Hara Mért nem vagyok festő című verséből idézett: „[n]em vagyok festő, költő vagyok. / Miért? Azt hiszem, szívesebben / Lennék festő, de nem vagyok az. És kész”. Szerinte ennek a póznak a hangulata nála is felfedezhető, mintha ő is ugyanígy lenne a saját művészetével.
A költészet napjának ünneplése alkalmából Ott arra kérte a szerzőket, hogy próbálják meg meghatározni, mit jelent számukra a vers, és miért írnak lírát. Simon Bettina erre nagyon egyszerű választ adott:
sokkal idegesebb lenne, ha nem írna verset.
Borsik elmondása szerint élvezi azokat a vitahelyzeteket, amelyeket a versek teremtenek – akár a vers és a költő, akár a költő és az olvasók között. Az írás során Kerber általában „intermediális köztességet” tapasztal, mert gyakran inspirálja egy-egy képi hangulat. Nehezen tudja eldönteni, hogy maga a szöveg fontosabb neki, vagy az, hogy miként transzponálódik a látvány: ez a kérdés mindig is erősen foglalkoztatta.
A beszélgetés végén a költők ismét ízelítőt adtak a bemutatott kötetekből. Kerber Balázs a címadó szöveg egy részletét, Simon Bettina a George Clooney vagy anya, Borsik Miklós pedig a Futár vagyok, mit érdekelne című versét olvasta fel a közönségnek. Különleges hangulatot teremtett, hogy az előadás közben Panda és Takács Péter zenei aláfestést biztosított. Az est zárását követően az érdeklődők megvásárolhatták és dedikáltathatták is a köteteteket.
Rengeteg állat a vonatból – Futárlíra – Számtan a holdas estékre: a Jelenkor Kiadó költészet napi rendezvénye, Turbina Kulturális Központ, Budapest, 2024. április 8.
Fotók: Jelenkor Kiadó
