Ötletes a Sikoly alkotóinak új horrorvígjátéka, az Abigail, amelyben a túszejtők maguk is túszokká válnak. Ám a jó ötletek sajnálatos módon ebből a filmből is kifogynak, szerencsére nem előbb, hanem csak utóbb.
Bram Stoker alapművéből, a Drakulából számos adaptáció készült, valamint a vámpírfilm egy külön horror alműfajjá vált. A magyar Lugosi Béla sok klasszikusban és filmszemétben szerepelt, amelyek ehhez a műfajhoz tartoznak, és született néhány humoros hangvételű alkotás is a témában, mint Roman Polanskitól a Vámpírok bálja vagy a Leslie Nielsen nevével fémjelzett, Mel Brooks által jegyzett paródia, a Drakula halott és élvezi.
A vonatkozó horrorkomédiák érdekes hibridek, hiszen egyszerre kell teljesíteniük két ellentétes műfaj követelményeit,
azaz meg kell ijeszteniük és meg is kell nevettetniük a nézőket. Erre természetesen a vámpírmítosz kliséinek a kifigurázásával és nagy fokú öntudatossággal képesek. A Sikoly-filmek alkotói jártasak a témában, Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezők, valamint Guy Busick forgatókönyvíró az utóbbi két Sikolyban maguk is eljátszottak a horrorklisékkel, hiszen végső soron slasherparódiákról van szó.
Az Abigaillel kicsit más vizekre eveztek, és bár jó ötletekkel közelítettek a zsánerhez, végül csak engedtek a klisék csábításának. Miként az 1931-es klasszikus Lugosi-film, a Drakula, úgy
az Abigail is a Universal produkciója, ráadásul egy Drakula-folytatás, a szintén a harmincas években készült Drakula lánya ihlette.
Igaz, tényleg csak ihletforrás a nyolcvanéves film, mivel ez a horrorvígjáték nagyjából annyit vesz át az eredetiből, hogy egy rejtélyes hatalmasságnak van egy lánya, aki történetesen szereti a vért is. Ezt persze csak mi, nézők tudjuk, a főszereplők nem. Ők egy olyan csapatot alkotnak, amelynek tagjai nem bíznak egymásban, mivel csupán egy Lambert nevű fickó tereli össze a hatfős bandát egy „nagy meló” miatt. El kell rabolni a kérdéses gengszter kamaszlányát, Abigailt, aki imádja a balettet is, nem csak a vért. A rablás még könnyen megy, viszont nemsokára világossá válik, hogy a rablók jobban tennék, ha a váltságdíj kivárása helyett menekülnének a rejtekhelyükről, egy tulajdonképpeni kastélyból, ahová Lambert irányította őket, mert Abigail nem az az ártatlan lány, akinek elsőre kiadja magát.
Az Abigail alkotói alapvetően jól ötvözték a három különböző műfajt, akár a Sikolyban vagy Busick korábbi filmjében, a Freakyben. Három zsánerről van szó, mivel a horroron és a komédián kívül a thriller is fontos ebben a hibridben, sőt a film akkor működik igazán, amikor a feszültséget intelligens módon építi. Így
addig a legerősebb az Abigail, amíg a címszereplő lány ki nem mutatja a foga fehérjét.
Az előzetesek alapján persze tudjuk, hogy a cselekmény egy pontján ez a megszeppent gyermek vérszomjas fenevaddá vedlik át, de azt nem, mikor, és emiatt igen feszült tud lenni a cselekmény. Az alkotók azért nem nagyon erőltették meg magukat ezen a fronton, a thriller jól ismert eszköztárából merítettek, hogy izgalmassá tegyék a sztorit. Így például elsütik, hogy a képen kívülről csap le a vérszívó az áldozatára. Ám sablonok ide vagy oda, az ötlet, hogy az Abigail készítői egy ilyen túszthrillerbe ágyazzák a vámpírhorrort, működik.
Kialakulhatna ebből az alapszituációból egy tipikus túsztörténet is, amelyben feszülten várják az emberrablók, hogy jelentkezzen a kiszemelt célpontjuk a magas pénzösszeggel, közben pedig megismerkednek a tússzal, és rájöjjenek, nem is akarják bántani őt. Az alkotók csavartak egy nagyot a közhelyes szituáción, és ebből fakad a groteszk humor is, hiszen már az alaphelyzet eleve egyszerre rémisztő és mulattató.
Természetesen elhangzik a didaktikus párbeszéd, miszerint nem is Abigail van bezárva hat bűnözővel, hanem ellenkezőleg.
Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezésének köszönhetően jó ritmusban fordul a kocka, vagyis változnak a túsz- és túszejtő-szerepek a cselekmény során. A Dan Stevens által megformált, meglehetősen ellenszenves és agresszív Frank például rárivall Abigailre, pisztolyt is fog rá, amikor az meglátja az arcát. A lány ekkor még eljátssza a megszeppent áldozatot, de egy későbbi, fordított szituációban már inkább Frank fordítaná el a fejét a vicsorgó Abigailtől.
A horror egyébként a vámpírkliséken kívül abban merül ki, hogy az Abigail igen véres. Olyan véres (és káromkodós), hogy felmerülhet bennünk, a forgatás alatt mindössze 12 éves Alisha Weirben, a vámpírlányt játszó színészben ez hogyan csapódhatott le. Ugyanis
itt nem egyszerűen kicsordul egy kis vér, ha valakinek a nyakába váj egy fogsor vagy átszúrnak rajta egy karót.
Itt több tíz liternyi (mű)vér folyik el, valamint emberek, illetve szörnyek robbannak darabokra. A vörös és fekete közötti árnyalatokban pompázó folyadék és belsőség darabkák pedig beterítenek mindenkit, beleértve Abigailt is, akinek a fehér balerina ruháján különösen virít a vér. Úgyhogy ez a vámpírfilm nem borzongat, hanem undorít, van pár gyomorforgató jelenete, még olyan is, ami nem a vérhez, hanem rothadó hullákhoz kötődik.
Az alkotók ügyeltek arra, hogy a poénok semmiképpen se oltsák ki a horrorhatást. A többi vámpírparódiához hasonlóan ez a film is főleg a vámpírmitológia toposzaira alapozza a helyzetkomikumait. A legendárium szerint a vérszívót megöli a szívbe döfött karó vagy a napfény, tart a kereszttől, a szenteltvíztől és a fokhagymától is. Rögtön ezek a sablonok jutnak a főszereplők eszébe, amikor Abigail megmutatja a valódi énjét, de közel sem működik mind. Az emberrablók
hiába kerítenek fokhagymát, Abigail csak megszagolja a támadás során, majd elhajítja, de látszólag nem undorodik tőle.
A keresztet pedig arra használja, hogy a hosszabb végével megszurkálja az egyik karaktert. A napfény és a karó már más lapra tartoznak, ezek hatásosabbak, viszont logikailag nem minden esetben stimmel a használatuk. Továbbá a végső leszámolás során az alkotók nem használták ki eléggé a vámpírmítosz elemeit, így a napfényt sem, pedig lehetséges, hogy erre az összecsapásra kellett volna tartogatni ezt a muníciót, ugyanis a finálé meglehetősen harmatos és sematikus lett.
A készítők túlbonyolították a nagy leszámolást, ami ráadásul nem is egy horrorba, hanem egy hollywoodi szuperhősfilmbe illik.
Ennek megfelelően a zárlat összecsapott, mintha maguk az alkotók sem érezték volna elég érdekesnek.
A karakterek nem különösebben kidolgozottak, de egy darabig kedvelhetők. Az említett Frank néhány cinikus beszólása, a marcona Peter gyermeki rémülete Abigail színre lépését követően, valamint Sammy és Dean évődése szórakoztató. Ez persze nagyban köszönhető az erős színészgárdának is: Stevens mellett Kathryn Newtonnak, Kevin Durandnek és a tragikusan fiatalon elhunyt Angus Cloudnak. Alisha Weir egy külön kategória. Ő bár kissé túljátssza a szerepét, korához képest elképesztő munkát végez, és tényleg le a kalappal előtte, hogy a sok vér és káromkodás közepette megállta a helyét. Weir számára jutalomjáték váltogatni a megszeppent, sírva fakadó lány és a cinikus szörnyeteg között. Joey szálán az alkotók
megpróbáltak becsempészni némi drámát az Abigailbe, de ez nagyon nem áll jól neki.
Érezhetően árnyalni szerették volna a karaktert a végtelenül közhelyes és hihetetlen háttérsztorijával. Ezen lamentál egy-egy jelent, de nem különösebben fontos, inkább csak erőltetett érzelmi motivációként hat, amelyen keresztül Joey és Abigail kötődhet egymáshoz. A szintén Sikoly-veterán Melissa Barrera is elég hiteltelen a szerepében, amikor a hősnője háttérsztorijára alapozva kell drámáznia. A keményebb, határozottabb megnyilvánulások, az akciójelenetek jobban állnak neki.
Az Abigail mérföldekkel jobb Drakula-parafrázis lett, mint a tavaly bemutatott Renfield, hiszen végig jól működik a műfajok ötvözése.
Figurái bár nem túl izgalmasak, de a színészek játéka szórakoztatóvá teszi őket.
Kár a dráma és az akció szempontjából egyaránt enervált és összecsapott fináléért, bár ezek csak rontják, de nem teszik tönkre az élményt.
Abigail (2024). Rendezte: Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett. Írta: Stephen Shields és Guy Busick. Szereplők: Alisha Weir, Melissa Barrera, Dan Stevens, Kathryn Newton, Will Catlett, Kevin Durand, Angus Cloud, Giancarlo Esposito. Forgalmazó: UIP-Duna Film.
Az Abigail a Magyar Filmadatbázison.
