Hatszáz évig a kultúra, a tudás egyedüli közvetítője a könyv volt, azonban a digitális adathordozók megjelenésével napjainkban szerepe jelentősen megváltozott, kizárólagosságát elveszíti. Ezzel a folyamattal együtt a könyvtáraknak is újabb szerepeknek kell megfelelniük.
Hogyan gondolkodunk az oktatásról, amióta a tankönyvek tanításban betöltött helye egyre kevésbé jelentős? Hogyan alakította a tudományokat a könyv? Megőrizhető-e a könyv öröksége a folyamatosan fejlődő digitális eszközök mellett? Ilyen kérdésekre keresi a választ a Makropædia című kiállítás a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának klasszicista teremkönyvtárában.
Mindig izgalmas, mikor egy tárlat nem egy hagyományos értelemben vett kiállítóhelyen kap teret,
hanem alapvetően más funkciójú térben állítják ki a műveket. A klasszicista teremkönyvtár, mint helyszín, kézenfekvőnek bizonyult a Makropædia című kiállítás esetén, hiszen ebben a térben a történelmi dokumentumok és a kortárs alkotások egymás különbségeit és hasonlóságait jobban láthatóvá teszik.
Egyúttal kihívás egy funkciójában eltérő szerepű tér átformálása, a befogadó figyelmének irányítása. A Református Kollégium teremkönyvtára különleges hangulattal rendelkezik,
a kurátorok – Kincses Gergő és Zachar Veronika – a tér atmoszféráján finomhangoltak, olyan érzetet keltve, mintha szakrális térbe érkeznénk.
Mindezt a gondosan megtervezett fény-árnyék, sötét-világos kontrasztok eredményezik. A teremben félhomály uralkodik, melyet a kiállított tárgyak megvilágítása, illetve Illés Andor Erazmus Fényoszlopok című munkája tör meg. A fény irányítja a tekintetet, különösen izgalmas ez akkor, amikor a könyvespolcok sötétjéből néhány könyvet világít meg egy lámpa, a közelebb lépésre, a megfigyelésre késztetve. A félhomályt, a sejtelmességet a kiállítótér bejáratára felhelyezett vastag, sötét függöny fokozza, egyúttal kizárja a külvilágot, zárt teret hoz létre. A függöny nemcsak elválasztó funkciót tölt be, hanem egy műalkotás hordozófelülete is egyben. Pamuki-Balogh Viktória Bábeli könyvtár című installációjának Borges-idézete jelenik meg kivetítve a drapérián. A szöveg találóan kifejezi a problémakört, amit a kiállítás körüljár.
„Az emberi faj – az egyetlen – kihalófélben van, és a Könyvtár fennmarad: kivilágítva, magányosan, végtelenül,
tökéletes mozdulatlanságában, értékes köteteivel, haszontalanul, ronthatatlanul titkosan.” Pamuki-Balogh fotója különleges helyzetet teremt, a múlt és jelen közötti határt átjárhatóvá teszi. Egy kortárs fotó került régies stílusú keretbe, a rajta megjelenő idézetet pedig csak bizonyos szögből lehet elolvasni.
Az elmélyült befogadói állapotot Pataki Tibor Hommage à Gutenberg című videója teremti meg. Egymásba olvadó, szétszéledő, majd újra összeolvadó, lapjaira bomló könyvek láthatók a képernyőn, meditatív zenei aláfestéssel. A dallam az egész kiállításon jól hallható, kiragad a hétköznapi valóságból, elmélyülésre késztet. A videó vizualitása az egész tárlatot meghatározó fekete-fehér színellentétet jeleníti meg.
A kiállítás három nagyobb tematika köré összpontosul.
A problémakörök határai nem élesek, célzottan nincsenek a befogadó felé kommunikálva. A Könyv – Az információ szimbóluma szekcióban látható Pamuki-Balogh Viktória Monolit című konceptuális munkája. Az Encyclopaedia Britannica kötetei kerültek egymásra feltornyozva, egy könyvekből álló monolitot alkotva. Ezek a kötetek egy emlékmű szerepét töltik be, érzékletesen rámutatva a könyvek múlandóságára.
Gerhes Gábor Atlas című könyve, a tárlat egyik központi kortárs alkotása abból az értelmezési szempontból, hogy magába sűríti azokat a problémaköröket, amire a kiállítás reflektálni kíván. A könyvben Gerhes személyes univerzumába nyerhetünk betekintést. A kötet az egyéni érzékelésre fókuszál fotókon keresztül, az individuum érzékeire koncentrálva. A kötet formájában, szerkesztésében és elnevezésében is megidézi a térképeket tartalmazó atlaszokat, azonban
a bennük tárolt egzakt, tudományos tényekkel leszámol, a szubjektív világlátás, élményfeldolgozás kerül fókuszba.
A tárlat leghangsúlyosabb szekciója A tudásátadás módszerei. Régi iskolai eszközök, oktatókönyvek tekinthetők itt meg. Tellúrium, töltőtoll és palatábla a Debrecen Református Kollégium Múzeumából. Récsey János 18. századi térképek gyűjteményes kötete, Maróthi György Arithmetica, vagy számvetésnek mestersége könyve. Kifejezetten izgalmas egymás mellett látni Sárvári Pál A rajzolás mesterségének kezdete című, 1807-ben nyomtatott könyvét és Szíj Kamilla Rajzkönyvek című kortárs munkáját. Sárvári könyvében realista, részletesen kidolgozott rajz szerepel példaként, míg Szíj absztrakt, fekete-fehér formákból építi fel képeit.
Pamuki-Balogh Viktória Tudások című munkája egy letörölt iskolai táblát ábrázol, amin a valamikori tananyag már csak a krétafoltokban sejlik fel. Az alkotás rámutat az információ végességére, elérhetetlenségére, másfelől olyan értelmezési módot nyit meg, mely a hagyományos iskolai táblák kiszorulására hívja fel a figyelmet. Hasonló médiumváltásra reflektál Richter Sára Ítélet elnevezésű sorozata. A vászon alapra felhímzett minták nyomtatott bizonyítványokat értelmeznek újra. A „rossz”, „hanyag”, „elégséges” szavak és a tanulók felvarrott ujjlenyomatai valóban az ítélethozatal érzetét keltik. Egyúttal rámutat arra is, hogy napjainkban az „ítélet” más hordozón keresztül ölt formát, hiszen
nincs szükség nyomtatott ellenőrzőkönyvre, helyét mobiltelefonra letölthető alkalmazás tölti be.
A mentés másként – tömörítés szekcióban a kiállított alkotások az információáradat felgyorsulására reflektálnak. Monotype szedőgép az Alföldi Nyomdából, amit egészen a rendszerváltás idejéig használtak. A szerkezet, ami a szedő munkáját egyszerűsítette, azokra az időkre emlékeztet, amikor a könyvek, az újságok szerkesztése jóval nagyobb munkát igényelt.
Fábián Erika Slow (As slow as possible) című installációja szembefordul az információáramlással. A litográf krétával készült alkotáson apró pontokból álló sorok vannak felrajzolva, a munka aprólékosságáról, időigényességéről akkor lehet meggyőződni, ha az alkotást közelről, nagyítóval tekintjük meg. A mű mellé kihelyezett videón pedig látható, milyen lassan, kimérten készült el az alkotás. A munkafolyamat nem illeszkedik a mindent gyorsan előállító világunk paradigmájába.
A kiállítás teljes koncepcióját leginkább kifejező alkotás Mézes Tünde Micropaedia című installációja,
amely könyvespolcokra helyezett, gipszből kiöntött laptopokból áll. A laptopokra nyomtatópapírt imitáló fehér objekteket helyeztek, melyeken a digitalizált, fogyasztói társadalomra jellemző mondatok jelennek meg angolul (pl.: „Please consider the environment before printing this email.”). Ezeket a figyelmeztetéseket Mézes némelyik objektjén újraértelmezte, így születtek meg olyan jelentőségteljes figyelmeztetések, mint a „Save the past for the future”, ami utal az írott anyagok elmentésére, ugyanakkor megkérdőjelezi adataink hosszú távú fenntarthatóságát. A „Try me” provokatív mondat több értelmezési lehetőséget is hordoz. Utalhat a végtelen mennyiségű információ közötti elbizonytalanodásra, vagyis próbálkozhatunk megtalálni a számunkra hasznos, hiteles forrást az interneten, de a rengeteg adat megtévesztő lehet. A releváns, hiteles információ megtalálása kihívásokat rejt magában.
A mentés másként szekció és a kiállításon látható tárgyak nem célzottan utalnak a megváltozott digitális világra,
az oktatás átalakulására. Nem minősítenek, hanem kérdéseket vetnek fel. A kiállított, egykori iskolai felszerelések, nyomdaipari műszerek tükrében érzékelhető, hogy néhány évtized alatt miként alakult át az információ átadása, a tudás megszerzésének lehetősége. Külön erénye a tárlatnak, hogy egy térben mutat be történelmi jelentőségű és kortárs könyveket, alkotásokat, amelyek hatnak egymásra, felmutatják a korok közötti különbségeket.
Erre a párhuzamra kiváló példa Fábián Erika modern, formájukban letisztult laptopjainak megjelenése a gazdagon díszített, vaskos, pergamenkötéses könyveket tartó könyvespolc alatt. A múlt és jelen találkozása mindennél erősebben hat ezen a ponton, a tárlatnak ez a legkifejezőbb része.
A különböző korokból származó, eltérő funkciót betöltő tárgyak egymásra hatása ellentétes érzéseket mozgósít.
A technika fejlődése rohamos tempóban zajlik, ezzel egyidejűleg az írásos információtól folyamatosan eltávolodunk, helyét a gyorsan befogadható képiség veszi át.
A Makropædia – A könyv kortárs olvasata című kiállítás a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában tekinthető meg 2024. november 2-ig.
A borítókép forrása: modemart.hu
