Extrém hallással bíró idegenek lepik el New York városát. A Hang nélkül előzményfilmje, az Első nap a terítéken. Vajon mit tud még nyújtani nekünk ez a franchise?
Az Első nap ígérete a fejetlenség, a kétségbeesés, a tanácstalanság. A Hang nélkül rajongói mellett a „hagyományos horror” híveit is megszólítja a film, elvégre az előző két rész szerelmesei pontosan tudják, hogy nem a jumpscare-ekkel tűzdelt rémisztgetésre kell számítani, hanem egy kellemes borzongással átitatott (családi) filmre. Az Első nap egy (majd két) személyt követ, majd ezt a szálat feloldja, és újabb lehetőségeket kínál a műfaj kedvelőinek.
Azaz kínálna – a film azonban mégsem használja ki a benne rejlő potenciálokat.
A nyitás (New York, a sikító város) remekül megágyaz az első fél órának. Az emberek értetlenül, vakon tapogatóznak a rombolás helyszínén, és a portengerben, a vastag ködben néhol fel-felrémlik valami rettenetes, inhumán lény körvonala. Voltaképp ezt a tanácstalan, pánikszerű rettegést kellett volna kibontania a filmnek. Ehelyett pár órán belül rájönnek az idegenek minden erősségére és gyenge pontjára, így a film átvált az idegőrlő káoszból a megszokott néma bujkálásba.
Ennek ellenére is bővelkedik azonban olyan elemekben, amelyek remek triggerek lehetnének: ilyen a rákos lány, na meg a macska. Ahogy a Hang nélkül első részében a szülés, úgy itt a főhősnő betegsége is olyan fájdalmat produkálhat, amelynek szükségszerű velejárója a hangadás, sőt az ordítás. Azonban egyáltalán nem kap olyan rohamot a nő, amelyet ne tudna némán elszenvedni. Ha ez nem lenne elég, társául szegődik egy pánikbeteg férfi – és ezt sem sikerül a film javára fordítani. Ami pedig Frodót illeti, a világon nincs olyan macska, amelyik ennyire néma lenne, és nem létezik, hogy ne érjen bolyhos tappancsaival valami zajt adó tárgyhoz. Legalább egy fiolát leverhetett volna a gyógyszertárban.
Ezek a forgatókönyv alapvető problémái, egész egyszerűen kihagyott ziccerek.
Pedig érződik az átgondoltság: az elhagyott New York kulturális tereit „népszerűsítik” a biztonság érzetével, Sam pedig Octavia Butler Dawn című könyvét olvassa, ezáltal megerősíti a(z író)nők és a science fiction kapcsolatát. De ezek nem szembetűnőek, sem pedig jellegzetesek a film szempontjából, amely nem tud újat nyújtani, csupán az ismert sémát helyezi át nagyvárosi miliőbe – ilyet viszont már ezerszer láttunk. Nem véletlen, hogy Krasinskiék inkább átengedték a jogokat, minthogy még egy bőrt lenyúzzanak az egyébként módfelett eredeti történetről.
A helyszínváltáson túl a film a családi köteléket az elmagányosodott emberek közötti kapcsolódási kísérletekre redukálja. A két előző részben a család és a gyerekek ösztönösen felerősítették a szereplőkkel való azonosulást. Természetesen nem hagyható ki a számításból Emily Blunt és John Krasinksi párosa: érződött az egymáshoz és a történethez való ragaszkodásuk ebben a szerelemprojektben, amely még a második részben is tovább élt, Krasinski szereplése nélkül.
Az Első nap ellenben egyfajta elveszett életek összeütközése.
Annyira viszont nem ismerjük meg a szereplőket, hogy fájjon az elvesztésük. Kétségtelen, Lupita Nyong’o és Joseph Quinn mimikája remekül átadja az elemi rettegést (szegény Alex Wolffnak erre most nem volt sok lehetősége – az ő reszkető játékát az Örökségben kell megélnünk), ám kissé az az érzés kerít hatalmába a film nézése közben, mintha a horrorok tipikus mellékkaraktereit követnénk nyomon.
A statisztákat avanzsálják főszereplőkké. Nem erősíti a motivációt a lány élni akarásának fokozódása, sem a pizzaszimbolika, ami nosztalgikusan a gyerekkor helyszínét idézi meg. Nem szurkolunk, hogy a szereplőink életben maradjanak. Jobb híján a macskával azonosulunk, és igazi veszteséget (ami pedig a horrorok és a franchise velejárója) az jelentene, ha például az egeret követve szétszaggatná a macskát egy idegen. A film még ezt az áldozatot sem képes felajánlani – így voltaképp
tét és félelem nélkül várjuk, hogyan határoznak hőseink a közös pizzázás után, hiszen úgysem halnak véres és kegyetlen halált
(vö.: Trónok harca, a negyedik évadtól kezdve).
Ha eltekintünk a franchise szabályaitól és motivációitól, az Első nap egy mérsékelten élvezhető inváziós film. A sci-fi pártiak találhatnak benne kellemes elemeket, az elhagyott New York látványa valóban érdemessé teszi a filmet a(z egyszeri) megtekintésre. Ám a Hang nélkül rajongói nem feltétlenül távoznak hiányérzet nélkül a moziból:
azon elemek, amelyek szerethetővé és egyedivé tették az előző filmeket, elvétve jelennek meg csupán a másfél óra alatt.
Ha az első nap eseményeire vagyunk kíváncsiak, sokkal izgalmasabb és értékesebb az ezt tematizáló tízperces flashback a Hang nélkül 2. elején. Az a jelenet felér az Első nap egészével.
Hang nélkül: Első nap (A Quiet Place: Day One), 2024. Rendezte: Michael Sarnoski. Írta: Michael Sarnoski, John Krasinski, Bryan Woods, Scott Beck. Szereplők: Lupita Nyong’o, Joseph Quinn, Djimon Hounsou, Denis O’Hare, Alex Wolff. Forgalmazza: UIP-Duna Film.
A Hang nélkül: Első nap a Magyar Filmadatbázison.
