Júliusban Sport és irodalom címmel rendeztek beszélgetést a Restro Puskin kávézóban, melyen Nagy Dánielt és Biró Zsombor Aurélt kérdezte Radnai Dániel Szabolcs. Az est moderátora elmondta a hallgatóságnak, hogy az esemény terveik szerint egy többalkalmas beszélgetéssorozat első része.
„A Restro-esték sorozat a Restro Puskin kávézóban zajló, nagy hagyományokra visszatekintő művészeti eseményekhez kíván kapcsolódni, időszakosan megrendezésre kerülő kortárs kulturális és művészeti témájú beszélgetésekkel, előadásokkal, könyvbemutatókkal, kiállításokkal” – hirdette a programhoz kapcsolódó Facebook-esemény. A júliusi beszélgetés apropóját az adta, hogy a két meghívott szerzőnek nemrég, szinte egy időben jelent meg az első kötete: Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek címmel írt regényt, Nagy Dániel pedig versekkel debütált (Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni).
Az irodalmon kívül viszont további összekötő kapocs is van közöttük, ez pedig a sport.

A családias létszámú és hangulatú est versfelolvasással kezdődik. Nagy Dániel Az adathalmaz melegében és A magam módján keresem a hősöket című szövegeit halljuk a szerző előadásában. „Rengeteg nevet írnak fel, és nem / hiába. Hisz névsorok lesznek így, / és nyilvántartás lesz. Foglalkoznak veled. / Számítasz valahol” – állítja az előbbi, Kukorelly Endrének ajánlott alkotás. A konklúzió így szól: „érdemes / jó névsorban lenni. Hogy az adathalmaz / melegében végre közel kerülj valakihez, / akivel talán majd egy szombat délelőtt / leszervezheted a menekülést.”
A továbbiakban a két vendég bemutatásaként Radnai Dániel Szabolcs Purosz Leonidasz – aki nem mellesleg a Srácok a Presszóból futballcsapat kapitánya – rövid írásait olvassa fel. Ezek alapján a 20-as mezszámú Nagy „világklasszis”, aki az összes létező ligában bizonyított már, és ha focizásból akart volna megélni, minden bizonnyal megtehette volna.
De ha már így alakult, nem érdemes bánni, hiszen költőként is megállja a helyét.
Ami a 33-as Birót illeti, ő a 2020-as szezonról igazoltan hiányzott, ugyanis éppen egyetemet foglalt. Mint megtudjuk, azóta ígéretes játékos hírében áll: „mesterhármassal debütált, aztán hat darabot eladott a regényéből. Ez egész jó belépő.”

Hamar kiderül a közönség számára is tehát, hogy Biró Zsombor Aurél, Nagy Dániel és a kérdező Radnai Dániel Szabolcs is a Srácok a Presszóból focicsapat oszlopos tagjai. Ehhez igazodva néhány bevezető kérdés következik az éppen lezajlott Európa-bajnokságról. Nagy Dániel elmondja, hogy alig látott egypár meccset, mert ő olyanfajta focista, aki nem nézi a mérkőzéseket, mégis minden adatot fejben tart. A rövid bemelegítő kör után aztán szóba jön az elmúlt időszak nagy indulatokat keltő Nyáry-Kukorelly vitája. Biró Zsombor Aurél határozottan kiáll a futball mellett: elmondása szerint
mindig értetlenséggel szemléli az értelmiség körében nem ritka „antifutball-attitűdöt”.
Úgy véli, a kultúra jelenleg nem alkalmas a közösségösszetartásra, a sport viszont annál inkább. Mindkét szerző egyetért abban, hogy igenis lehet örömmel focizni és szurkolni úgy, hogy közben az ember kritikus marad a futballt övező politikai helyzettel szemben. Nagy Dániel a futball sikerét részben az arányokban látja: pont megfelelő méretű egy focipálya, jó a játékosok száma, és a kilencven perc játékidő is éppen alkalmas a „történetmesélésre”.
Szerinte ugyanis az emberek a történeteket keresik, s ezzel a vágyukkal találkozik a futball.
„A foci egy hatalmas, globális történet” – fogalmazza meg.

A moderátor ezt követően rákérdez a beszélgetőpartnerei irodalmi életben való részvételének előzményeire. Nagy Dániel a sportolói múltját idézi fel, és elmeséli, hogy a családjában nem igazán találkozott irodalmi érdeklődéssel, nem látott maga előtt mintát. Őt mégis egyre inkább vonzotta ez a világ: megtetszett neki például Tandori Dezső jellegzetes sapkás alakja, így elkezdett Tandori-verseket olvasni edzésre menet. „Tandori-szövegek zötyögtek a Budmilban” – emlékszik vissza. Biró Zsombor Aurél életébe a sport és az irodalom szeretete is a sokat olvasó vízilabdaedző édesapjától érkezett, s miután az A opció – miszerint Biró olimpiai bajnok lesz – nem sikerült,
édesapja a B opció megvalósításában, az írásban is éppúgy támogatta őt.
A szerző felidézi édesapja fiatalkori történeteit is, amelyekben nemritkán bukkantak fel olyan legendás alakok, mint Cseh Tamás vagy Bereményi Géza. El is hangzik a beszélgetés ezen pontján, hogy talán ma furcsa lenne elképzelni, ahogy Szoboszlai Dominik és Simon Márton egy asztalnál iszogat.
A beszélgetők nem sokat időznek egy-egy kérdésnél, de ezt senki sem bánja. Nem mintha nem lenne érdekes a téma, de – bár már lassan nyolc óra – olyan meleg van, hogy azon a hangosan erőlködő ventilátor sem sokat segít. Végül a moderátor a „megírásra érdemes” élettapasztalataikról kérdezi a szerzőket. Nagy Dániel az avantgárd alkotók iránti egykori vonzalmáról beszél, valamint arról, hogy mást és máshogy akart írni, mint amiket korábban olvasott. Így kezdte el az őt körülvevő tárgyakat, élményeket megörökíteni, és azt leírni, amit maga körül látott. Ez pedig néha nem volt egyéb, mint egy gépsonka vagy egy hamburger.
Úgy fogalmaz, sokáig tudatos stratégia volt számára, hogy eltávolítsa magától az érzelmeit.
Biró Zsombor Aurélt ellenben az írás során önmaga érdekelte: az, hogy mi minden formálta őt olyanná, amilyennek magát felnőttként látja. Említi a szülői elvárásokat és a Színház és Filmművészeti Egyetemen szerzett élményeit is. Elmondja, hogy ott az osztálytársaihoz képest „kockának” érezte magát, aki faltörő kosként akar egyre csak előre haladni.

Zárásként a műfajiság kérdését érintik. Megegyeznek abban, hogy Biró Zsombor Aurél könyvét családregénynek nevezik, elhangzik viszont, hogy
a narrátor a szöveg egészén át folyamatosan ellentmond önmagának.
Gyakran szinte hülyét csinál magából azzal, hogy állít valamit a családregényről, aminek aztán újra és újra ellene megy. Az este lírával indult, s prózával fejeződik be: Biró olvas fel a könyvéből egy részletet, mire még a konyhából beszűrődő zajok is elhalkulnak.
Sport és irodalom: Beszélgetés Nagy Dániellel és Biró Zsombor Auréllal, Restro Puskin, Budapest, 2024. július 15.
Fotók: Fiatal Írók Szövetsége