A Megálló Közösségi Ház 2014-ben indult el Szeged Tarján nevű városrészében, a MASZK Egyesület kezdeményezésére. Veszprémi Szilveszterrel, a Megálló közösségszervező koordinátorával beszélgettünk a közösségi ház indulásáról, a meglévő programokról, kihívásokról, valamint arról, hogy milyen szerepet tölt be a Megálló a helyi közösségi életben.
KULTer.hu: Milyen céllal indult el Megálló Közösségi Ház?
A MASZK Egyesület 2014-ben adott be az Európai Uniónak egy pályázatot, ahol Szeged Tarján városrészének rehabilitációját célozták meg. 2014 végén indultunk, akkor még más munkatársakkal. Az volt a célja a MASZK Egyesületnek a Megálló Közösségi Házzal, hogy a nyári THEALTER Színházi Fesztivál programjain kívül is tudja hasznosítani az energiáit és tudását, így ezt Tarján városrész közösségszervezésére fordíthassák. Olyan intézményt akartunk, ahol a tarjániak különféle programokon tudnak találkozni. Alapvetően ez egy olyan terület Szegeden, amiről azt gondolják a belvárosban, hogy panelos alvó városrész, és sokszor az itt élők is így hivatkoznak ránk. Azért dolgozunk, hogy Tarján kinőjön ebből a címkéből, és
a tarjáni identitás része legyen például az, hogy mennyire élhető ez a városrész.
Például egy panelos térséghez képest kifejezetten sok csodálatos zöldterület található itt, rengeteg játszótér van, óvoda, iskola, ami azt jelenti, hogy sok család él a környéken. Ennek az élhetőségére szerettünk volna rámutatni. Ez egy nagy vállalás, nem mondanám, hogy a Megálló célja megoldani a városrész rehabilitációját, mert ez a dolog összetettebb, de tarjáni közösségi házként fontos számunkra, hogy olyan programhelyszínként működjünk, ahova ki lehet jönni és értékes időt lehet eltölteni. A Megállónak nagy erőssége, hogy kihoz ide embereket akár a belvárosból is, de biztos, hogy van még feladatunk ezzel.
KULTer.hu: Részben adja magát a névválasztás, de miért pont a Megálló Közösségi Ház mellett döntöttetek?
Két éve dolgozom itt, erről így nyilván nincsenek konkrét emlékeim, de a kollégáim mesélték, hogy sok név közül kellett választaniuk. Felmerült, hogy legyen Megálló, mivel itt vagyunk a Víztorony téren, ami sok trolivonalnak a végállomása, a Budapesti körúton pedig egyébként is nagy a buszforgalom, és ha bárhol megállunk, ott közösségi teret hozunk létre. Azt hiszem valahogy így jött a név egy hosszú brainstorming után. Lett akkor egy mottónk is, a Berlin felett az ég című film címéből inspirálódva, „Tarján felett az ég”, de ezt már nem használjuk, ma már a lokális identitásunk egyértelműbb, nem kell bevezetnünk az erre járókat.
KULTer.hu: A MASZK Egyesület miben segíti a munkátokat?
A MASZK valójában egy kétlábú egyesület. Van egy színházi projektje, a THEALTER fesztivál, ami talán országosan ismertebb, de őszi és tavaszi programokat is visznek a Régi Zsinagógában, ami a tipikusan bevett évtizedes játszóterük. Emellett producerként részt vesznek különböző alternatív színházi műhelyekben is, és igyekeznek színházi neveléssel is foglalkozni, vidéki egyesületként aktív részesei a színházi diskurzusnak.
Ennek a munkának a másik lába a közösségszervezés, ami a Megálló Közösségi Ház fenntartását jelenti.
A munkatársak között időnként van kisebb átfedés, de nem folyunk bele aktívan a THEALTER munkájába, ez a napi működtetésben fordítva is így van. Viszont közös szakmai és pénzügyi vezetőink vannak.
KULTer.hu: Koordinátorként milyen feladataid vannak a Megállóban?
Kis túlzással mindent csinálok a kollégámmal. A takarítás, pályázatírás, dokumentáció és a programmegvalósítás is hozzánk tartozik. Különböző programokat szervezek, most indul a szeptemberünk, ami egy intenzív tarjánosítással fog telni. Lesz beszélgetés a múltjáról, tervezünk egy közösségi napot, amikor a városrész mindennapi életét próbáljuk átbeszélni. A munkám része, hogy összerakjam ezeknek az eseményeknek a körvonalait és az ütemtervét. Rajtam kívül van egy olyan munkatárs is, aki elsősorban a zöld ügyekkel foglalkozik. Ősszel neki lesz egy nagy projekthétvégéje, ami a Komposztfutár-projekthez kapcsolódik, ami tőlünk indult. Szóval sokszínű munkánk van, néha azt gondolom, hogy ez egy olyan munkakör, amiben
nekünk kell mindent megteremtenünk ahhoz, hogy nyugodt és jó élet lehessen a Megállóban.
Nekünk az a fő munkánk, hogy rendberakjuk a saját területünket, hogy utána annál intenzívebben és lelkesebben tudjunk Tarjánban működni.
KULTer.hu: Számos programot szerveztetek az idei nyárra. Hogyan tekintesz vissza erre az időszakra?
A nyárnak mindig nagy attrakciója a kertmozi, amit minden kedden igyekeztünkmegtölteni. Két nagyon jó filmklubot szerveztünk, az egyiken Brad Pitt-filmeket vetítettünk, a másikon pedig a kollégáink kedvenc queer alkotásaiból válogattunk. Itt volt a nyáron a Tricikli Fesztiválnak a kerti partija, ami mindig nagy ünnepe a Megállónak. Továbbá a Törzsasztal Műhely, ami egy szegedi íróközösség, most már harmadik éve itt táborozik a nyár végén. Ott a zárónapot egy kertkiállítással zártuk, ahol
a panelvárosrész építésének pillanatait próbáltuk megtalálni különböző kollázsokban, párbeszédekben, képregényekben,
versekben és prózákban. Ez egy jó találkozás volt a Törzsasztal Műhely táborában, ahová nem csak szegediek, hanem egriek, debreceniek, budapestiek, pécsiek is jöttek. Különböző emberek, akik nem ismerik Tarjánt igazán, néhány nap alatt mégis könnyen rá tudtak kapcsolódni arra, ami ebben a városrészben történik. A nyár végéből ezt a kertkiállítást emelném ki. Váraljai Anna jó munkát végzett kurátorként és workshopvezetőként is, így egy Tarjánról szóló projektnappal tudtuk tábort zárni.
KULTer.hu: Az őszi programjaitok közül miket emelnél ki?
Intenzív őszünk lesz. Készülünk egy kvízesttel, panel és szocializmus témakörökben, ide 2-3 fős csapatokat várunk. Ehhez kapcsolódóan lesz egy Tarjáni beszélgetések munkacímmel futó beszélgetéssorozat, ahol az első négy alkalommal
azt próbáljuk megérteni, hogy mi történik Tarjánban, mi volt a múltban,
illetve a most megválasztott önkormányzati képviselők mit gondolnak erről a városrészről. Arról is beszélgetünk még idén, hogy a Megálló tíz éve alatt mit értünk el. Januártól pedig bízom benne, hogy kevésbé frontális eseményekkel is tudunk készülni ennek a címszónak a mentén.
KULTer.hu: Ismerve a mai gazdasági, társadalmi körülményeket, mennyire jelent nektek nehézséget megszervezni a kulturális programokat?
Alapvetően szerencsések vagyunk abban, hogy az önkormányzat támogatja a helyben zajló munkánkat, de ha programokat szeretnénk, arra a forrásokat nekünk kell megtalálnunk. Az elmúlt két évben intenzíven dolgozunk az Erősödő Civil Közösségekkel, akik egy pécsi székhelyű forrásteremtő és kapacitásfejlesztő munkacsoport. Ezt az Emberség Erejével Alapítvány munkatársai csinálják, és az elmúlt két évben három pályázaton nyertünk, erősítve így a kapacitásunkat és anyagi fedezetet is adva a programjainknak. Első alkalommal a komposztálás népszerűsítése és a Komposztfutár-projekt biztos hátterének megteremtése volt a fókuszunk, amivel erős és összetartó önkéntesbázisunk lett. Majd jött egy részvételiségi projekt, amiben célzottan tudtuk megkérdezni a tarjániakat, hogy milyen programra van valójában szükségük. Most egy katalizátor pályázatban vagyunk, ez arra ad lehetőséget, hogy erősítsük a saját meglévő energiáinkat.
Mi most a tarjáni identitás erősítésén dolgozunk.
Fenntartható foglalkozásokat szeretnénk, mint például egy társasjáték klub, ahol egyszer kell befektetnünk a vásárlásba, utána a játékok örökre megmaradnak, és tudunk társas klubokat szervezni. A nyugdíjas klub ugyanez, egyszeri energia kell ahhoz, hogy leültessünk nyugdíjasokat, és játsszunk velük, beszéltessük őket. Programok terén azt hiszem nincs okunk panaszkodni, jól működünk. December 31-én véget ér a katalizátor pályázat, kíváncsi vagyok arra, hogy milyen következő megoldásaink lesznek. Van egy nagyon erős civil hátterünk, alapvetően a szegedi civil életet jellemzi, hogy összetartóak vagyunk, figyelünk egymásra, és részt veszünk egymás programjain. Ha bármi segítség kell, akkor ott vagyunk.
Tizennégy éve élünk ebben a politikai rendszerben, ez megtanított minket túlélni.
Ez nagy alkalmazkodóképességet és eltökéltséget jelent arra, hogy csináljuk akkor is, ha elsőre nehéznek tűnik. Ezért képviseljük mi is egyre erősebben az erős civilséget és az önszerveződés fontosságát.
KULTer.hu: Fontos számodra az irodalom, a Megállóban is rendszeresen vannak olvasókörök. Hogyan látod napjainkban az irodalom és az olvasás népszerűségét?
Alapvetően úgy látom, hogy van trendje az olvasásnak, és bőven érünk el embereket úgy is, hogy sok szempontból mi az olvasókörökkel sem vagyunk belépőszint. Akik olvasnak, és szeretnék ezt közösen tenni egy közösségben, őket várjuk ide. Nyitvatartási időnkben elérhető a könyvespolcunk, onnan bátran el lehet vinni bármennyi könyvet, itt a kötelező olvasmányoktól a klasszikusokon át a különböző szórakoztató könyvekig minden megtalálható. Van egy LMBTQ olvasópolcunk is, az is bármikor elérhető bárki számára. A Megállóban két olvasókörünk van, az egyiket a Partiscum Egyesület szervezi, a helyi LMBTQ egyesület, mi csak helyszínt biztosítunk nekik, illetve segítek nekik, mert bloggerként intenzíven benne vagyok az LMBTQ könyves diskurzusban. Van egy A jövő olvasóköre nevű programunk is, ami a Megálló első nagy projektje volt 2022-ben, amióta itt dolgozom.
Ennek célja, hogy az olvasáson keresztül kezdjünk el fenntarthatóságról beszélni.
Ökológiai témában olvasunk szórakoztató könyveket, melyek kapcsán tudunk beszélni arról, hogy milyen lesz a jövő. Mi hiszünk benne, hogy egyrészt zöld és fenntartható, valamint közösségi kérdésként kell erre tekinteni. Így igyekszünk A jövő olvasókörével. Most szeptemberben A bábuk élete című könyvet fogjuk kibeszélni T. J. Klune-tól.
KULTer.hu: Hogyan ajánlanád a Megállót annak, aki még nem hallott róla?
Leginkább azzal, hogy jó lokációnk van. Bátran jöjjön be bárki, kérdezze meg milyen programok vannak vagy mesélje el, hogy neki mi hiányzik Tarjánból.
Kezdjünk el beszélgetni arról, hogy mi történik itt.
Igyekszünk elérhetőek lenni és együtt gondolkodni. Hozzánk bárki elhozhatja az ötletét.
A képek forrása: Megálló Közösségi Ház. A borítófotót Kiss Ferenc Mátyás készítette.
