A Vágott méret rendezvénysorozat negyedik alkalmát a Kölcsey Café és Rooftop Bárban rendezték meg, a KULTer.hu és a FISZ közös szervezésében. A Majláth Ákos, Nagy Dániel páros kötetbemutató, valamint Krusovszky Dénes és Kemény Lili után Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek (Kalligram, 2024) című regénye volt az esemény témája. A szerzővel Balajthy Ágnes irodalomtörténész beszélgetett.
A felolvasást követően Balajthy azzal kezdte a beszélgetést, hogy Biró Zsombor első kötetes szerző létére terjedelmes publikációs listával büszkélkedhet, valamint a Visszatérő álmomnak is rendkívül nagy sikere van. Biró elmondása szerint a regény a negyedik utánnyomását éli, februártól 5.000 példány lesz forgalomban, és első kötettől ritkán látható ilyen siker. Biró Zsombor erre a következőképp reflektált: „meglepett, de így készültem. Nem írtam volna meg különben. Nagy célok nélkül csak egyhelyben topognék.” Azt is hozzáfűzte, hogy
„a regény utóélete nem magától történik, hanem úgy, hogy a szerző mögé áll”.
Szó esett arról is, hogy elnyerte az Arany Medál-díjat.
A beszélgetés ezután az autofikció műfaja felé orientálódott. Balajthy Ágnes felvetette, hogy a szerző és az azonos nevű regénybeli főszereplő is névváltoztatáson esett át. A teljes név a műben csak a legvégén olvasható. Balajthy következő kérdése arra irányult, hogy történt-e változás a regény megírása óta a szerző hozzáállásában élet és irodalom viszonyáról. Biró azt felelte, hogy valóság és fikció tekintetében továbblépéssel próbálkozik az írásban, de olvasmányok szintjén az őszinteség látszata mozgatja. Elbeszélői hangját a recepció a radikális őszinteséggel szokta jellemezni.
Balajthy megjegyezte, hogy az olvasóban felszabadító érzést kelt a nagyfokú közvetlenség,
mégis vannak kimozdító mondatok egy-egy őszinteségroham után, amelyek elbizonytalanító erejűek. Biró szerint az önéletrajzi regények műfajában ez a fajta szövegalkotás most „szexi”, de nem piaci indíttatásból írt így, hanem mert ez mozgatja meg. Hiányolja más autofikciós szövegekből a dramatizáltságot. Emellett különbséget tesz aközött, hogy a narráció szimpla füllentésekből, kiszínezett történetekből áll vagy az őszinteség látszata hatja át, ugyanis utóbbi már morális-esztétikai problémákat von maga után.
Balajthy ezután megemlítette, hogy a regény szereplői is egy „kapott” hangon szólalnak meg, és a szövegben erre a hangra (vagy a cselekmény valóság-fikció tengelyen mozgó spektrumára) reflektálnak. Balajthy Ágnes szerint „nem mindig világos, hogy ki mikor mond igazat”, viszont
„itt nem hazugságokról van szó, hanem sajátos valóság-narratívákról”.
Biró erre reflektálva álproblémának nevezte a „kamuzást”. Elkezdték érdekelni a párhuzamos narratívák, és ennek az alapja a saját családjában létező másfajta valóságokban gyökerezik, amelyet a könyv is bemutat. Biró elmondása alapján a saját életükben nem történt „nagy családi balhé” a válás miatt, helyette különféle narratívái vannak mindenkinek arról, hogy ki a hibás, anélkül, hogy ezek ütköznének egymással.
Ezután a regénybeli és a valóságban élő Zsombor olvasmányélményeire terelődött a beszédtéma. A Visszatérő álmomban több szöveghelyen is olvashatunk irodalmi szövegekről és életművekről, amelyekre a narrátor reflektál (vagy szeretne, de belefojtják a szót). A fiktív Biró Zsombor sokszor említett olvasmánya a Harry Potter, Esterházy Péter prózájától pedig idegenkedik és kritikusan viszonyul hozzá, viszont a saját írásmódja sokban hasonlít hozzá a kikacsintásokkal és a metareflexív gesztusokkal.
A valóságban élő Biró Zsombor is kettősen viszonyul Esterházyhoz,
ahogy Hemingwayhez is. Vida Gábor prózája érdekli és küzd vele, Nádas Péter munkásságát kedveli. Biró elmondása szerint „nem szerzőkben, inkább anyagokban gondolkodik”, és ezt a fajta viszonyulást az irodalomhoz egyfajta identitásbeli „problémához” köti. Ahogy bizonyos anyagoknak egy életművön belül megvan a maguk kívülállósága, úgy a szerző is kívülállónak gondolja magát az élete több területén: társadalmilag sem munkásnak, sem értelmiséginek, sem paraszti származásúnak nem mondható, a színházi- és filmszakmában inkább irodalmár, az irodalmi körökben inkább forgatókönyvíró. A regénybeli Zsomborban ezek a vonások „ki vannak dramatizálva”, amely többek között a Waldorf és az uszoda színterein is megjelenik.
A beszélgetés másik nagyobb témája az autofikció mellett (vagy azon belül) a 21. századi férfikép volt. Biró megjegyezte, hogy a toxikus maszkulinitással való szembenállás és a feminin férfiképpel történő számvetés leginkább a saját generációjának a dilemmája. „Ez egy Z-generációs probléma, ez a mi problémánk.
Mi vagyunk a történelem váltópontjai, ezzel ma minden srác küzd.
A férfi sztereotípiák újragondolásával és a feminizmushoz való közelítéssel csak a mi generációnk fog foglalkozni, a fiatalabbak már átálltak, az idősebbeket nem érdekli. Nekünk nincsenek kézhez kapott mintáink és a regény is ezeket keresi” – mondta Biró Zsombor. Erre válaszolva Balajthy megjegyezte, hogy hasonló generációs téma a mai harmincas-negyvenes korosztály körében az „újfajta apaság” kérdésköre.
Balajthy a vízilabdázást és az arra épülő mítoszokat a könyvben a kulturáltság ellenpontjának nevezte. Biró szerint a regény ezen aspektusa nagyjából egyezik a valósággal. Itt is megjelenik a kívülállóság, mivel a regényben Zsombor egy macsó vízilabdás fia és egy vézna testalkatú, waldorfos fiúgyerek. A vízipólós csapattársak pedig „suttyók, bár rózsadombi gyerekek. Újgazdag, jómódú, nem a körúton belüli értelmiség”, mondta Biró. Balajthy úgy fogalmazott, hogy ezeknek a gyerekeknek a vízilabdaedzésre járatása státuszszimbólumnak számít. Biró leginkább azt akarta ezzel a témával megragadni a regényben, hogy a
„kiskamasz fiúk, mindegy, mi van, szadizni fogják egymást, és ezt sok közösség támogatja”.
Ennek kapcsán felmerült Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, az abban megjelenő szociális sikeresség vagy sikertelenség, a férfilétbe való beavatódás rítusai. Balajthy a vízilabda és a férfivá válás témájával kapcsolatban megjegyezte, hogy a Visszatérő álmomat egyfajta dialektikus mozgás jellemzi: a könyvbéli Zsombor lázad az apja ellen azzal, hogy felhagy a vízilabdával (ezt „szabadságharcnak” nevezi Zsombor), az apa karaktere viszont megjegyzi a regény egy pontján, hogy ezeken az edzéseken harcosokat nevelnek. Tehát épp azáltal válik újra harcossá, hogy Zsombor beszél ezekről a dolgokról a regényben, az írás így a lázadás egy új formájaként tűnik fel. A beszéd általi újratermelődés kapcsán később Biró megjegyezte, hogy „a reflexió is generációs sajátosság, ennyiben nem termeli újra a könyv a hozott mintákat, de ez mire elég?” Esterházynál macsó önreflexió van,
a posztmodernben pedig beszélünk a hülyeségekről, csak hogy ne kelljen a lényegről beszélni.
Ebben a könyvben nincs körbedumálás, itt a lényeg van annyira szétbeszélve, hogy sokszor már nincs is értelme. A férfiassággal és a generációk közötti különbségekkel kapcsolatban felmerült még a szenvedés maszkulin vetülete is. A regényben az apán kívül a nagyapa karaktere is feltűnik, akit a regénybeli Zsombor hamarabb temet el, minthogy a halála bekövetkezett volna. Biró azt mondta, hogy az apa karaktere csendben szenved, Balajthy pedig ehhez azt fűzte hozzá, hogy Zsombor az állandó beszéddel nemcsak újratermel dolgokat, de a csendben szenvedés mintáját is megtöri.
Balajthy szerint a regényben erősen megjelenik az is, hogy a Zsombor nevű karakter nem tud jelen lenni íróként a saját életében. „Minden fájdalmas pillanat anyaggá válik, ez irritálja a családot, de ez is az önéletírás egyik toposza.” Biró úgy fogalmazott, hogy ironikusan véve „kibányássza” magából ezeket az anyagokat. A pszichológusa szerint Biró „gördülékenyen beszéli az érzelmi nyitottságot”. „Versország vagyunk, ez a kibányászás inkább egy költőtoposz, mint például Petrinél. De nem hiszek abban, hogy ebbe bele kell halni, ez a regénnyel szemben egy ellentmondás”, mondta Biró. Majd azt is hozzátette, hogy sokkal előrébb jár a győzelmi kényszerének köszönhetően, miközben „ott vannak az istenadta tehetségek, akiknek erre nincs szükségük”.
A kortárs irodalmi tendenciákat illetően Balajthy megjegyezte, hogy
a pszichológia „nyelvi regiszterré nőtte ki magát”, és ez a regény megalkotottságára is jellemző.
„Mintha máshonnan hallott mondatokból építkeznél, nagyon élőbeszédszerű, nagyon életszagú a regény szövege. Eljárás nálad odahallgatni?” Biró Zsombor azt válaszolta, hogy igen, van egy nagyon hosszú jegyzete a telefonjában, és vigyázzunk, mit mondunk a közelében. Biró elmondása szerint nagyon szeret művészeti alkotásokkal küzdeni, de ehhez meg kell őt venni.
„Egy szövegben a nyelv legyen olyan, amilyet beszélünk, és más rétegei legyenek inkább artisztikusak.”
Azokat a szövegeket szereti, amelyek viszik az olvasót, amelyekben „van kraft”, szereti a valóságot. Ezért is vannak bulvársajtót megidéző részletek a regényben. Nagy hatással vannak a szerzőre hatvanas-hetvenes évekről szóló szociográfiai írások, főleg Csörsz Istváné, akinél Biró az élőbeszédszerűséget emelte ki.
Szóba került Biró színházi munkája is. Balajthy kiemelte a Mit csináljak, hogy jobban érezd magad és a Megrág, kiköp című darabokat, amelyeket Biró a színészek improvizációi alapján írt. Az író szerint
az improvizációk felvétele és leírása olyan, mint egy homokozó,
amelynek megvannak a maga határai, de azokon belül várat is lehet építeni. Az életszerűség fontossága Biró számára az egyetemi osztályfőnökének negatív motivációjából is fakad, aki nem tartotta elég „pengének” a dialógusait.
Ezután Balajthy a regény címére terelte a szót, ami szerinte poétikus, lassú, és marketing szempontjából nem a legelőnyösebb. Biró azt válaszolta, hogy ez a Kalligram Kiadót nem zavarta. Nem is lehetett volna máshogy, mert
Biró elmondása szerint nem hajlandó sem politikai, sem piaci kompromisszumokat kötni.
Az elképzeléseivel kapcsolatban mindent megtesz, és a legfőbb, hogy amit csinál, azt jónak gondolja. A beszélgetés végén Balajthy a második kötetéről kérdezte Biró Zsombort. Az író szerint jó, hogy színházban dolgozik, mert így gyorsan eltelt egy év a Visszatérő álmom… megjelenése óta. Májusban tervez egy ötletet megvalósítani Krakkóban egy írórezidencián, most novellákat ír.
Vágott méret #4, Debrecen, Kölcsey Café & Rooftop Bar, 2025. január 29.
A fotókat Pótor Barnabás készítette.
