A járatlan út
A sárguló fák közt két út haladt,
S én nem mozdulhattam kétfelé.
Vándorként álltam hát hosszasan,
Kémleltem az egyiket, hogy szaladt,
Hol kanyarodott az avar közé.
Majd – hisz jó az – a másikra tértem,
Talán szebben is biztatott,
Mert fű lepte, csalogatta léptem,
Bár a másikon, ahogy néztem,
Épp annyi láb taposhatott.
S hajnalra mindkettő elterült
A láb-nem-tiporta levél alatt.
Az első tán később még megkerül,
De tudván, útnak út hogy feszül,
Sejtem, a találka elmarad.
És a sóhaj bennem felszakad,
Ahogy regélem sok év után:
Egy erdőn át két út szaladt,
választottam a járatlanabb,
És más lett tőle minden talán.
Fordító: Doktor Virág
Borító: Unsplash
