Egy dán nő, akinek a férje a németek oldalán harcolt a II. világháborúban, gyászát feldolgozandó, azaz rekreációs céllal a család náci barátaihoz utazik: Őrülten és halálosan címmel végre regényhosszan is olvashatjuk magyarul Kirsten Thorupot, az Északi Tanács Irodalmi díjával kitüntetett írót. Kíváncsi voltam, milyen az ő árnyalatokra fogékony, szolidáris szemüvegén keresztül nézni a nácizmust. A 83 éves szerzővel propagandáról, szexizmusról, testkultuszról és -kultúráról beszélgettünk.
A nyolcvan évvel ezelőtt játszódó regény története szerint Harriet, a dán exmanöken 1942-ben meglátogatja Klaust és Gudrunt, a befolyásos náci párt Münchenben. A házban főleg Gudrun van otthon, többhónapos ott-tartózkodása alatt Harriet vele beszélget a legtöbbet, azonban sokáig nem tudja megérteni házigazdáját: kegyetlen náci vagy labilis idegzetű, gyászoló anya? Miért nem kezeli Gudrun emberként a villában cselédként szolgáló ukrán lányokat, akiket a valódi nevüktől függetlenül egységesen csak Ludmilláknak hajlandó hívni? Harriet ennél is kevésbé érti a keleti fronton a halálba rohanó náci vezetés politikáját, miután a kórházba, ahol önkénteskedik, egyre több sérültet szállítanak haza. Az alaphelyzetet ugyanis ügyesen használja Thorup arra, hogy
látszólag erőlködés nélkül teljes látleletet, tablót írjon a korabeli állapotokról:
bemutassa a hátország éhezését és szenvedését, az állandó, otthonokra is kiterjedő ellenőrzést, az ellenállás fajtáit és büntetésüket, a feketepiaci lehetőségeket, a kasztokra osztott társadalmat (például az utcai erőszakot a zsidók ellen). Harriet emberi dilemmája, hogy férje, a keleti frontra önként vonuló pilóta emlékéhez legyen hű vagy a saját elveihez, melyek szerint viszont minden ember egyenlő. Nem pusztán történelmi regényt kap ugyanakkor az olvasó, hanem emlékezetes szövegélményt is: Thorup a müncheni haláltánc elé olyan vonatút-bevezetőt írt, mely talán a regény leghipnotikusabb része.
Mondatokon belül beránt az elbeszélő nagyon is testi és ezáltal nagyon női nézőpontjába,
hitelesen kever előjogokból fakadó vakságot reflektív empátiával és humanizmussal, és mire a főszereplő megérkezik az úticéljához, a két háború közötti dán társadalomról, s egyben Harriet múltjáról mindent megtudunk, ami személyiségét és cselekedeit meghatározza a továbbiakban. A nyelvezet leíró erejű, világos, néha egyenesen repetitív, a szerkezet keretes, a történet a vége után is továbbgondolásra késztet.
KULTer.hu: Legutóbbi interjúnkban így fogalmaztál: „Természetesen az írásaim a női nézőpontot tükrözik. De nem ez az egyetlen fókuszpontom. A saját hátteremnek köszönhetően a könyveimben a társadalmunk osztályszempontból is foglalkoztatott.” Az Őrülten és halálosan tökéletesen illusztrálja ezt a magyar olvasóközönség számára. Érzékenyen ábrázolja egyfelől a nácik uralkodó férfiközpontúságát, másfelől bemutatja, hogy a nagypolgári villában Harriet és Gudrun haszonélvezői a keletről elhurcolt cselédek munkájának, és a helyettük gyársoron dolgozó, éhező németek helyzetének is. Az írás kezdetétől fogva ez az összetettség volt a célod?
A német náci rezsim megkülönböztetett felsőbb- és alsóbbrendű embereket. Vagyis voltak olyanok, akiknek az élete kevesebbet ért, mint másoké. Ezért lehetett legális rabszolgaként kezelni ezeket az „alsóbbrendű embereket”, többek között a szovjet állampolgárokat. Ez vonatkozott a két ukrán (akkoriban szovjet) lányra is Gudrun és Klaus házában, akik a főszereplőm, Harriet vendéglátói Münchenben 1942-ben. Nem terveztem el előre, hogy Harriet mit éljen át. Részleteket tudtam csak a történetéből, mert
a regényalakot egy idősebb nőről, az előttem született nemzedék egy tagjáról mintáztam,
akit fiatal koromból ismertem. A regény nagyban épít a hitleri Németország II. világháborús időszakáról végzett kutatómunkámra. Korábban teljesen ismeretlen volt számomra, hogy 8-10 millió rabszolgamunkásuk volt, főleg Kelet-Európából, a Szovjetunióból és Lengyelországból. Ezen fölül a megszállás alatt lévő Franciaországból és Hollandiából is hurcoltak át embereket kisebb létszámban, ez a gyakorlat működtette a német háborús gazdaságot. Akárcsak a regényben szereplő két „házirabszolgát”, azoknak az országoknak a földjeiről, városaiból rabolták el őket, ahol a német hadigépezet pusztított, majd elszállították őket Németországba, hogy ott bányákban, gyárakban, a mezőgazdaságban dolgozzanak. Néhány fiatal lányt olyan befolyásos náciknak osztottak ki, mint a könyvben szereplő házigazda pár.
Münchenben akkor sok Ukrajnából érkezett rabszolgamunkás volt, ezért esett a választásom ukrán lányokra.
A történetüket beszámolókra alapoztam. Ez egy viszonylag új kutatási terület, amire a München 1933-1945 közötti, náci időszakát feldolgozó modern dokumentációs központ (nsdoku– O. K. megjegyzése) különös hangsúlyt fektetett, amikor a regényen dolgoztam. Nem csak a náci Németország, általánosságban a totalitárius rezsimek hatalma is jelentős részben a nők elnyomására épül. A nők szüljenek, vagy maradjanak otthon és gondoskodjanak a családról. Kivéve természetesen a munkásosztályba tartozó nőket. Az volt a szándékom, hogy a hátország, a civil lakosság háborús körülményeiről írjak. Ez nem az árkokról és a frontokról szóló „háborús regény”,
az Őrülten és halálosan témája a háború női tapasztalata.
Harriet kívülálló megfigyelő, akit egyre inkább megdöbbent az az elnyomás és kegyetlenség, amit lát és átél.
KULTer.hu: A dán Harriet egy szintén dán pilóta, Gerhard özvegye, aki a Luftwaffe kötelékében, a nácikért harcolt. Sok Gerhardhoz hasonló önkéntes létezett?
A dán légierő nyolc pilótája jelentkezett a Luftwafféhoz, hogy a németek oldalán harcoljon a keleti fronton a Szovjetunió ellen. Harriet férje közülük volt egy, aki elesett, amikor Leningrádtól délre lelőtték a gépét, ahogy a könyvben is szerepel. Sok ezer gyalogos szolgált a Dán Szabadcsapatok alakulatában, ők a német oldalon harcoltak a keleti fronton. A dánok közül sokan gyűlölték ezeket az önkénteseket. Ugyanakkor Dániát elfoglalták a németek. Erős ellenállási mozgalom is volt Dániában – főleg a megszállás utolsó éveiben. A két csoportosulás: a dán nácik és az ellenállók között erős volt az érdekellentét.
KULTer.hu: Harriet nézőpontja azért különösen izgalmas, mert folyamatosan tudatában van a testének, a kinézetének, a testtartásának, először manökenként dolgozott, aztán testnevelőként. A náci rezsimnek nem kevésbé volt fixációja az egészséges test, az egészséges „néptest”.
A testtudatosság fontos vonás a Harriet nemzedékébe tartozó nők ábrázolásakor, ő is a kor embere.
A maga korában modern nő. A két háború között, az 1920-as, 1930-as években volt fiatal. Az I. világháború után a női test felszabadult, legalábbis a világnak ezen a részén. Elhagyták a fűzőt, a szoknya a térd fölé rövidült, a rövidujjú vagy ujjatlan blúzok látni engedték a kart. A nők sportoltak, bicikliztek, úsztak, Harriet pedig gimnasztikázott. Mozgalom indult az egészséges testért, fókuszba került az egészséges étrend, a test szeretete. Ebből a testideálból alakult ki a náciknál az erős, egészséges test kultusza, és hogy megvetették a gyengeséget.
KULTer.hu: A regény cselekménye főleg nők között játszódik, hiszen a férfiak a fronton vannak. Harriet, Gudrun, „a Ludmillák”, Ingrid: erős, szolidaritásra épülő hátországot alkothatnának ők öten, de a fajelmélet árkai megakadályozzák őket ebben. Van gyógyír a női nőgyűlöletre?
A magunkévá tett nőgyűlölet ma is elterjedt a nők körében. Ahhoz, hogy megszabadulhassunk tőle, az egyik feltétel, hogy tudatosítsuk a társadalmunkat átjáró patriarkális kulturális és hatalmi struktúrát. A Me too-mozgalom fontos lépés volt ezen az úton.
A propaganda nagyon hatásos, mert a propaganda működik.
Különben nem lenne ma ennyire elterjedt a politikai propaganda.
KULTer.hu: Nemcsak a címnek konnotációja a szenvedélyes szerelem, Gudrun maga is „tömegcsábítás”-nak hívja, amit a Harmadik Birodalom csinál. Van valami inherensen erotikus a propagandában?
Egyértelműen. Az erős férfi, az apafigura. Sok politikai szlogen játszik rá a csábításra és a szexizmusra. A fogyasztási cikkek reklámjai, a felszólítás, hogy vásárolj, fogyassz, ebben is van valami erősen erotikus rejtetten vagy kevésbé rejtetten.
KULTer.hu: Ki csábul el? Egy ideig úgy tűnik, hogy Gudrun a lehető legelhivatottabb mind ideológiában, mind szabályokban.
Gudrunt sikerül elcsábítani, de tanácstalan és kényelmetlenül érzi magát tőle.
KULTer.hu: Fontos szerepet játszik a regényben egy ragyogó vacsoraparti. A kivételezettek nem szenvednek hiányt ínyencfalatokban és alkoholban, és a részeges dorbézolás csoportos nemi erőszakba csap. Ez a villában elkövetett erőszak nem klasszikus háborús bűntény, ezzel is azt akartad ábrázolni, hogy a háború nem áll meg az otthonok küszöbén?
Nem vagyok benne biztos, hogy a regényben szereplő példát hogyan kategorizálnák, ezt civilek követik el, és nem területfoglalás során. Annak az ábrázolása, hogy a náci ideológia a felsőbb- és alsóbbrendű emberekről mire nyit ajtót, mit legitimizál. Ami az otthon négy fala között történik, az leggyakrabban rejtve marad. De
az irodalom mindenhova be tud hatolni, és a társadalom legsötétebb sarkaiban zajló eseményeknek is tanúja lehet.
KULTer.hu: Harriet számára a müncheni kaland legboldogabb lezárásának az tűnik, ha hazatérhet a fiaihoz Koppenhágába. Később is ilyen elégedett lenne ettől? Hogy bántak a háború után Dániában a német tisztek özvegyeivel és árváival?
A következő kötet, a Mørket bag dig (Mögötted a sötétség), ami dánul 2023-ban jelent meg, beszéli el Harriet találkozását a német megszállás alatt lévő Koppenhágával. Egy háborúban a frontok élesen kirajzolódnak. Nem lehet csak úgy oldalt váltani. Harrietet kívülről németnek bélyegezték, hiába nem ért egyet a náci ideológiával, legyen szó az antiszemitizmusról vagy az alsóbbrendű emberek elméletéről. A kötetből kiderül, hogy Harriet megszabadul-e a stigmától.
KULTer.hu: Harriet és Gudrun próbálják megjósolni, mit jelent majd az életük száz évvel később. A száz év nagyrészt eltelt. Tanultunk a történtekből? Van helye a párhuzamok, hasonlóságok keresésének az általad ábrázolt akkor és a most között?
Ahogy ma kinéz a világ, a hozzánk közel eső háborúkkal (Ukrajna, Palesztina) – és ezek a II. világháború következményei –, nincs annak jele, hogy bármit is tanultunk volna a történelemből.
De az irodalom emlékül és emlékeztetőül szolgálhat. Hogy a történelem ismétli önmagát.
Csak épp másik arcot visel, amit mi itt, Európában lassan ismertünk fel. Az erős szabadságmozgalmak a világháború után, az ENSZ megalapítása, az emberi jogok, a menekültegyezmény stb. látszólag elfelejtődtek és kiestek a játékból. Szabályszerű, hogy a történelmi változások nagyon hirtelen és gyorsan történnek. Vagy pedig nem látjuk, hogy jönnek. A múlt és a jelen közötti párhuzam az ukrajnai háborúval vált egyértelművé. Mi, (Nyugat-)Európában hatalmas illúzióban éltünk a berlini fal leomlása óta. Nem legutolsó sorban, Trump megalomán erőfitogtatása elnöki beiktatása után feje tetejére állította a kényelmes világképünket.
A borítófotót Hreinn Gudlaugsson készítette.
